A cselekvés pillanata

A digitális átalakulás, a demográfiai változások és az éghajlatváltozás korában a felnőttek boldogulása egyre inkább kiemeli az alapkészségekben tapasztalható (írás-olvasási készség, a számolási készség és a problémamegoldó készség) elmaradás jelentőségét. Az OECD 2023. évi felnőttek készség- és kompetenciaszintjét felmérő jelentés (PIAAC – Programme for the International Assessment of Adult Competencies) egyértelmű jelzést ad: miközben egyes európai országok mérsékelt javulást értek el, sok országban stagnálás vagy visszaesés tapasztalható a felnőttek készségeiben, és az egyenlőtlenségek növekednek.

A PIAAC eredményei – európai ébresztő

A PIAAC felmérés 31 OECD-ország munkaképes korú népességének írás-olvasási, számolási és problémamegoldó készségeit méri. Az első ciklus több mint tíz éve zajlott, eredményeit 2013-ban tették közzé. A második ciklus 2024 decemberében publikált eredményei egy évtizedre kiterjedő áttekintést adnak a felnőttkompetenciák alakulásáról. Ez a longitudinális megközelítés nemcsak az egyes országok készségszintjeinek statikus képét mutatja, hanem a – gyakran aggasztó – elmozdulásokat is feltárja az alapkompetenciák tekintetében.

Az OECD-országokban a felnőttek mintegy egyötöde csupán a legalapvetőbb írás-olvasási és számolási feladatok elvégzésére képes. Különösen aggasztó a növekvő különbség: az alacsonyabb készségekkel rendelkező felnőttek között aránytalanul nagyobb valószínűséggel találunk idősebbeket, külföldön születteket, vagy hátrányos helyzetű háttérrel rendelkezőket. Bár az iskolai végzettség, az életkor, a nem és a migrációs státusz is befolyásolja a teljesítményt, a társadalmi-gazdasági háttér jelentősen és tartósan meghatározó tényező. A növekvő készségszakadék azt jelzi, hogy az alacsony készségszint egyszerre oka és következménye az egyenlőtlenségnek.

A PIAAC-adatok szerint a készségszint általános csökkenése sok országban nem a teljes népesség készségeinek romlásából fakad, hanem abból, hogy nő azok aránya, akik a legalacsonyabb szinteken teljesítenek. Ez mélyebb, rendszerszintű elszigeteltségre utal. A legtöbb európai országban az alsó 10%-ba tartozók írás-olvasási és számolási eredményei romlottak, és digitális kompetenciáik még ennél is jobban elmaradnak a korábbi mérések eredményeitől.

Ezen eredmények következményei jelentősek. Az alacsonyszintű alapkészségekkel rendelkező felnőttek számos, egymást erősítő akadállyal szembesülnek:

• kisebb eséllyel vesznek részt élethosszig tartó tanulásban és szakképzésben;
• nehezebben találnak stabil, megfelelően fizetett munkát, és nehezebben alkalmazkodnak a munkahelyi változásokhoz;
• fokozott a kirekesztődés veszélye a digitális társadalomból;
• hiányozhatnak az egészségügyi ismeretekkel kapcsolatos készségeik.

Általánosságban az egyén készségszintje szoros összefüggést mutat a társadalmi életben való boldogulással. A magasabb számolási készséggel rendelkező felnőttek jobb egészségi állapotról, nagyobb fokú elégedettségről és aktívabb állampolgári részvételről számolnak be, továbbá nagyobb valószínűséggel érzik úgy, hogy befolyással bírnak a politikai döntésekre – ami a demokratikus részvétel alapját jelenti.

Gazdasági szempontból a készségek egyértelműen befolyásolják a foglalkoztathatóságot és az egyén számára elérhető béreket – gyakran még a formális iskolai végzettségnél is nagyobb mértékben. A magasabb készségszinttel rendelkező felnőttek nagyobb eséllyel kerülnek fogalkoztatásba és magasabb is a jövedelmük. A legalacsonyabb készségszinten lévők számára a társadalmi előrelépés lehetősége korlátozott, ami felerősíti és ‘újratermeli’ a szegénységet és a kirekesztettséget.

A felmérés eredményei fényében sürgető lenne az adatok átfogó értelmezése, hogy az érintett államok fel tudjanak készülni az alapvető készségek felnőttkori fejlesztésére. Az egyéni életekben tapasztalható előnyökön túl a magasabb szintű alapkompetenciák társadalmi megtérülést is hozhatnak, úgy mint, magasabb jövedelmeket, alacsonyabb szociális ellátási költségek, nagyobb adóbevételeket és erősebb társadalmi összetartást.

Az alapkészségek hiányának kezelése nem pusztán technikai kérdés, hanem erkölcsi és gazdasági szükségszerűség is. Az Európai Hálózat az Alapkészségekér (angolul: European Basic Skills Network, továbbiakban: EBSN) és a Felnőttoktatás Európai Szövetsége (angolul: European Association for the Education of Adults, továbbiakban: EAEA) közös nyilatkozata a PIAAC-eredményekről egyértelművé teszi: a nyitott és inkluzív felnőttkori tanulási lehetőségeknek a nemzeti és európai stratégiák középpontjában kell állniuk. A szakpolitikáknak az alapkészségek fejlesztését össze kell kapcsolni a foglalkoztatási, egészségügyi, digitális és zöld átállási politikákkal, hiszen gyakran e területek célközönsége között jelentős átfedés tapasztalható.

Szakpolitikai lendület: a Készségek Uniója és az alapvető készségekre vonatkozó cselekvési terv

A felnőttek alapvető készségei körüli sürgető helyzetre válaszul Európa több szakpolitikai kezdeményezésel is készült. Ezek közé tartozik a Készségek Uniója, és az alapvető készségekre vonatkozó cselekvési terv (angolul: Action Plan on Basic Skills) mellett a Kompetenciafejlesztési pályákról szóló tanács ajánlás is.

A Készségek Uniója egy ambiciózus stratégiai jövőképpel él, ami egy reziliens és inkluzív európai készség-ökoszisztéma kiépítését célozza meg. A program abból indul ki, hogy Európában mindenki számára biztosítani kell a szilárd alapkompetenciák megszerzésének lehetőségét, valamint az élethosszig tartó tanuláshoz való hozzáférést, úgy hogy azok alkalmazkodnak a munkaerőpiac és a társadalom változó igényeihez. Továbbá kiemelt figyelmet fordít a hátrányos helyzetű csoportokra – többek között a fogyatékossággal élő személyekre, a migránsokra és a korai iskolaelhagyókra.

A kezdeményezés egyik fő eleme a minőségi munkahelyekhez és élethez szükséges készségek fejlesztése magas színvonalú oktatási programokon keresztül figyelembe véve az inkluzív, élethosszig tartó tanulás fontosságát. Ezen programok fontos elemei lehetnek a rugalmas és személyre szabott tanulási utak, például az egyéni tanulási számlák, valamint a szakmai tovább- és átképzések a mikrotanúsítványok szélesebb körű alkalmazásával. A Készségek Uniója által nyújtott programok fent felsorolt elemei kiváltképp hasznosak az alacsony alapkészségszintekkel rendelkező felnőttek számára, akik életkörülményeik jellemzően nehezebben csatlakoznak a hagyományos iskolarendszerű képzésekhez.

Az alapvető készségekre vonatkozó cselekvési terv – a Készségek Uniója kiemelt kezdeményezéseként – közvetlenül reagál az Európai Unióban tapasztalható készségszint csökkenésre. A terv rövid- és középtávú intézkedéseket irányoz elő, különös figyelmet fordítva a „nehezebben elérhető” felnőttekre. Továbbá támogatja az alapkompetencia-fejlesztés összekapcsolását a foglalkoztatási, lakhatási, egészségügyi és családtámogatási szolgáltatásokkal, valamint az informális tanulási terek – például közösségi központok, könyvtárak – bevonását. A tanulási terek területén tapasztalható rugalmasság azt a felimerést próbálja gyakorlatba ültetni, miszerint a felnőttek tanulása akkor a legsikeresebb, ha az a tanulók hétköznapi tereiken és tevékenységein keresztül valósul meg.

A Kompetenciafejlesztési pályák kezdeményezés azon felnőtteket célozza meg, akik nem rendelkeznek középfokú végzettséggel. A program egy háromlépcsős modellt kínál, melynek elemei a készségfelmérés, személyre szabott tanulási ajánlat, valamint a megszerzett készségek validálása. Emellett nagy hangsúlyt kap a tanulási programok aktív promóciója (outreach) és a támogató szolgáltatások és intézkedések (guidance) annak érdekében, hogy a hátrányos helyzetű csoportok ne csak célközönségei legyenek a tanulási programoknak, hanem valódi bizalommal és elköteleződéssel éljenek a lehetőséggekkel.

E kezdeményezéseket kiegészíti a 2021–2027 közötti időszakra szóló digitális oktatási cselekvési terv, ami a digitális készségek fejlesztését célozza valamennyi oktatási ágazatban. Azon felnőttek számára, akik a digitális világban kevésbé jártasak, e program különösen fontos, newmcsak azért hogy a foglalkoztathatóságuk erősödjön, hanem azért is hogy az egyre digitalizálódó közszolgáltatásokat (eRecept, DÁP, stb.) igénybe tudják venni.

Összességében ezen egymás felé mutató szakpolitikai kezdeményezések egy összetartó, inkluzív és holisztikus stratégia elemeiként foghatók fel, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy a tanulási programoknak a (felnőttkorú) tanulók relaitásából kellene kiindulnia.

A szakpolitikától a gyakorlatig: központban az evidencia

A szakpolitikai célkitűzések kézzelfogható eredményekké alakításához összhangra van szükség az európai célok és a nemzeti végrehajtás között. E folyamatban kulcsszerepe van a bizonyítékoknak.

A PIAAC részletes képet ad a szükségletekről: hol van szükség erőforrásra, mely csoportokat kell sikeresebben elérni, és milyen típusú támogatás bizonyul a leghatékonyabbnak. A felmérés egyben rámutat a tétlenség költségeire is: a készségkínálat és a munkaerő-piaci igények közötti szakadékra (angolul: skills mismatch), a csökkenő termelékenységre és a tartós társadalmi elszigetelődésre.

E célból az alábbi gyakorlati lépések lehetnek kiemelkedően fontosak:

• az uniós célokkal összhangban álló, a helyi igényekhez igazított nemzeti stratégiák kidolgozása;
• integrált felnőttkori tanulási rendszerek kialakítása, melyek összekapcsolják az oktatási, a foglalkoztatási, a szociális és egészségügyi szolgáltatásokat;
• a közösségi tanulási terek és a célzott elérés (outreach) támogatása;
• az oktatók támogatása.

A siker egyik kulcsa az, hogy a tanulási rendszereket az egyének igényei köré építsük. A programokat a tanulók bevonásával szükséges kialakítani, tiszteletben tartva tapasztalataikat, és felismerve, hogy a motiváció és az önbizalom éppoly fontos, mint a módszertan és a tananyag. Felnőttképzőként az empátia-alapú, inkluzív és a realitás talaján álló megközelítésben érdemes fejlődnünk szem előtt tartva, hogy a PIAAC adatok nemcsak a problémákat tárják elénk, hanem egy megalapozottabb és méltányosabb megoldás felé is vezethetnek minket.

Láthattuk e cikkben, hogy az alapkészségek az inklúzió, a demokrácia, a gazdasági reziliencia és a jólét alapját képezik egy társadalomban. A PIAAC legfrissebb eredményei kiemelt figyelmet igényelnek az oktatók, a döntéshozók és a civil társadalom részéről egyaránt. A megfelelő evidencia, a szakpolitikai összhang és az inkluzív gyakorlat révén hozzájárulhatunk egy olyan társadalom megteremtéséhez, ahol a felnőttek – háttértől függetlenül – hozzáférnek a tanulási lehetőségekhez, javíthatnak életminőségeiken, és érdemben hozzájárulhatnak a közösségük fejlődéséhez.

Az eredeti angolnyelvű cikket fordította Harangozó Tamás.