A gyors technológiai fejlődés, a társadalmi átalakulások és a környezeti kihívások egyre töredezettebbé teszik mindennapi valóságunkat. Ebben a folyamatosan változó környezetben egyre fontosabbá válik, hogy miként tudunk alkalmazkodni az új helyzetekhez, és aktív, tudatos szereplőivé válni saját tanulási folyamatainknak. Nem csupán arról van szó, hogy új ismereteket vagy készségeket kell elsajátítani, hanem arról is, hogy hogyan tudjuk értelmezni és újraértelmezni önmagunkat ezen változásokban. Sokan élhetik meg úgy ezt a helyzetet, hogy életük egy pontján újra “kell alakítaniuk” magukat – legyen szó pályamódosításról, munkahelyváltásról vagy egy új tanulási lehetőségről. Ez gyakran mély kérdéseket is felszínre hoznak:

• Kivé szeretnék válni?
• Milyen irányba szeretném alakítani a saját fejlődésemet?
• Hogyan fog egy adott tanulási program hatni az önképemre, a munkámra és arra ahogyan a világról gondolkodom?

A felnőttkori tanulás így nem pusztán alkalmazkodás a külső elvárásokhoz, hanem egy belső folyamat is: lehetőség arra, hogy tudatosabban alakítsuk életünket, megerősítsük önbizalmunkat, és új perspektívákat nyissunk meg magunk előtt – a munkában és azon túl.

A transzformatív tanulás olyan értelmezési keretet kínál, amelyben nemcsak a tanulók, de a felnőttképzésben dolgozó szakemberek is túlléphetnek a készségelsajátítás paradigmáján. Ez a megközelítés megmutatja, hogy a tanulás nem csak új ismeretek megszerzéséről szól, hanem nézőpontjaink, önképünk formálásáról és önreflexióról is. A transzformatív tanulás erős alapot biztosít olyan tanulási folyamatok tervezéséhez, amik túlmutatnak az „átad–elsajátít” kettősségén, és valódi, hosszútávú fejlődést támogatnak ugyanis amikor azt kérdezzük, „Miért tanítunk?” vagy „Kivé szeretnénk, hogy tanulóink váljanak?”, akkor nemcsak a tananyagról, hanem a tanulás mélyebb értelméről és hatásáról is gondolkodunk.

Miért éppen a transzformáció?

Jack Mezirow transzformatív tanuláselméletét abból a felismerésből kiindulva dolgozta ki, hogy a felnőttek úgynevezett „referenciakeretekkel” rendelkeznek, ami előfeltevések és elvárások egyfajta struktúráját jelenti. Amikor egy tanuló egy érzelmi dilemmával, eseménnyel vagy élménnyel találkozik, ami megkérdőjelezi korábbi feltételezéseit, lehetőség nyílik a kritikai reflexióra, a párbeszédre és az azt követő cselekvésre. Ennek eredményeként a tanuló egy tágabb, árnyaltabb és integráltabb jelentéskeretet alakíthat ki. E tanuláselmélet központi elemei a kritikai reflexió, a racionális párbeszéd és cselekvés. A tanulás eredménye gyakran nem csak új ismeretek megszerzése, hanem a világhoz való viszonyulás, illetve az önmagunkról alkotott kép átalakulása a társas kapcsolatrendszerünkben. A felnőttképzésben dolgozó szakemberek számára a kérdés az lehet, hogy vajon tudunk-e olyan tanulási környezeteket kialakítani, amik teret adnak mindennek.

A gyakorlatban a transzformatív tanulási modelleket számos felnőttképzési területen alkalmazták, például a munka világába visszatérő nőket támogató programokban, munkahelyi képzésekben vagy közösségi tanulási kezdeményezésekben. Mezirow korai kutatásai – amelyek felsőoktatásba visszatérő felnőtt nőkre fókuszáltak – jól szemléltetik, miként vezethetnek az új tanulási tapasztalatok a nézőpontok átalakulásához. Fontos, hogy a transzformáció nem egy gyors megoldás vagy azonnali beavatkozás: sokkal inkább egy mély és tartós változás.

Hogy kezdjünk bele?

A felnőttkori tanulás „transzformatív lencsén” keresztüli vizsgálata során egy kérdés különösen fontos: miképp tudnak a felnőttképzésben dolgozó szakemberek valódi tanulási élményeket kialakítani tanulóik számára? Az alábbi idézet megvilágítja, hogy milyen meghatározó szerepe is van a környezetnek, illetve a referenciakereteknek ebben a tervezés folyamatában:

„A transzformatív tanulás elősegítéséhez az oktatóknak támogatniuk kell a tanulókat abban, hogy tudatosítsák és kritikusan megvizsgálják saját feltételezéseiket. A tanulóknak gyakorlatra van szükségük ahhoz, hogy felismerjék referenciakereteiket, és képzelőerejüket felhasználva egy problémát eltérő nézőpontból újraértelmezzenek. Végül pedig támogatást kell kapniuk ahhoz, hogy hatékonyan tudjanak részt venni a párbeszédben.” (ford. a szerző)

Számos, az EPALE felületén zajló online szakmai vita és esemény mutatott rá arra, milyen fontos a tanulókat saját élettereiken és -helyzetükön keresztül megszólítani, ahelyett hogy megpróbálnánk őket ‘visszaültetni az iskolapadba’ olyan, gyakran túlságosan merev tantervi struktúrákkal, melyek nem kapcsolódnak a mindennapi valóságukhoz. Ebből adódóan a munkahelyi és a közösségalapú tanulási helyzetek különösen hatékonyak lehetnek.

Munkahelyi tanulási programok

E programok a felnőttek valódi készségigényeire alapulnak. Mivel a mindennapi munkavégzés során felmerülő feladatok, eszközök és felelősségi körökből indulnak ki, a munkahelyi tanulási programok olyan készségeket céloznak meg, melyeket a tanuló a program során (de legkésőbb annak befejeztével) alkalmaz is a gyakorlatban. Az OECD kutatásai is azt mutatják, hogy a felnőttek akkor a legmotiváltabbak, ha a képzésük releváns és segíti a technológiai és szervezeti változásokhoz való alkalmazkodást.

Közösségben tanulni

A közösségalapú tanulási programokat az a készségigény alakítja, amellyel a felnőttek a mindennapi életükben szembesülnek. A részvétel jellemzően akkor növekszik, ha a tanulás valós kihívásokra reagál, például a digitális akadályokra vagy a menekültek nyelvi nehézségeire. Ilyen programok lehetnek például könyvtárak alacsony belépési küszöbű digitális és médiaműveltségi képzései, vagy civil szervezetek a hátrányos helyzetű csoportokkal megvalósított programjai (alapkészség-fejlesztés, az egészséges életvezetéshez és a mindennapi életben való eligazodáshoz szükséges egyéb állampolgári készségek fejlesztése).

Mi a haszna számunkra?

A szakmai közösség számára a transzformatív tanulás egyfajta stratégiai szemléletet kínálhat olyan programok tervezéséhez, amik nem pusztán készségeket adnak át. A transzformatív tanuláselmélet segít olyan kérdéseket feltennünk, mint például: hogyan segítjük a tanulókat abban, hogy kritikusan tekintsenek saját helyzetükre, újraértelmezzék a valóságról alkotott feltételezéseiket és cselekvésre váltsák a tanulást? Az alapkészségeket tekintve ez például azt jelentheti, hogy a tanulók nemcsak olvasni és írni tanulnak meg, hanem újra tudják értelmezni és formálni a társadalomi szerepüket. A munkáltatókat pedig arra ösztönözheti, hogy támogassák dolgozóikat eljutni a feladatok végrehajtásától az innovatív mukavégzésig.

A transzformatív tanulás egy keretrendszert kínál a felnőttoktatóknak olyan igazán releváns és ‘jövőbiztos’ programok megvalósításához. 2025-től, amikor egyre inkább beépítjük a mesterséges intelligencián alapuló megoldásokat a gyakorlatainkba, újragondoljuk a tanulási tereket, és bátrabban nyitunk a hagyományostól eltérő módszerek felé, a transzformatív szemlélet iránymutató alapul szolgálhat.Az űrlap tetejeAz űrlap alja