A SVEB 2023. évi Ágazati Monitor Jelentése (Branchenmonitor) felhívja a figyelmet, hogy a felnőttképzési szolgáltatók komoly kihívásokkal néznek szembe az oktatók készségeinek fejlesztése terén. Falk Scheidig, a Ruhr-Universität Bochum Élethosszig Tartó Tanulás professzora elmagyarázza, hogyan változtatja meg a digitalizáció a felnőttképzés területét, és felvázolja a felnőttképzési szervezetek részéről szükséges beavatkozásokat. 

Ön azt állítja, hogy a koronavírus-járvány növelte az oktatók készségeit. Kifejtené ezt részletesebben?

A pandémia sok intézmény számára (kényszerből) lehetőséget adott az online szolgáltatások kipróbálására. Ez váratlan tanulási lehetőséget jelentett magának a felnőttképzési szektornak is. A felnőttképzésben dolgozókat ez különböző módon érintette. Például a kurzusokat videokonferenciákon és tanulási platformokon keresztül tartották meg. Ugyanakkor bizonyos esetekben először be kellett szerezni és konfigurálni a szoftvereket.

A résztvevőket és az oktatókat is támogatni kellett a digitális eszközök használatában. A kurzusok mellett a felnőttképző szolgáltatókkal való együttműködés és a (potenciális) résztvevők számára nyújtott tanácsadás is gyakran távolról zajlott, amelyhez technológia kellett. Ez hardverek és szoftverek vizsgálatát, valamint ezek használatát igényelte – nemcsak az oktatók részéről.

Azonban nemcsak a technológiai tudás és használat kompetens elsajátítása került előtérbe, hanem a technológiai fejlesztések reflexív megközelítése is, mint például a felnőttképzésre gyakorolt hatások, a társadalmi-kulturális következmények, valamint az oktatók szerepe a digitális tanulási kontextusokban. 

Az SVEB Ágazati Monitor jelentése azt mutatja, hogy az oktatók készségeinek fejlesztése kihívást jelent a szolgáltatók számára. Hol látja a felnőttképzési szervezetek beavatkozási szükségleteit?

A felnőttképzés területének sokszínűsége azt jelenti, hogy intézményi szinten eltérő szükségletekkel kell számolni. Általánosságban azonban megfogalmazható egy célkép: a felnőttképzési szervezeteknek arra kellene törekedniük, hogy képessé tegyék, támogassák és ösztönözzék munkatársaikat készségeik fejlesztésére, az aktuális fejlesztési perspektíváknak megfelelően.

Ehhez azonban szükségesek az igényekre szabott programok, illetve ezek kidolgozása, valamint a megfelelő keretfeltételek biztosítása. Továbbá fontos a relevancia tudatosítása – vagy annak növelése – a felnőttképzésben dolgozók körében. 

Ma egy új kihívás áll a szolgáltatók előtt: a mesterséges intelligencia. Hogyan nézhet ki a mesterséges intelligenciához kapcsolódó új kompetenciahullám? 

A terület dinamikus fejlődése miatt nem könnyű minden részletet nyomon követni. Mégis, ezek a technológiai fejlesztések inkább lehetőséget, mint kihívást jelentenek. Ha abból indulunk ki, hogy a digitalizáció nem egy külső hatás, hanem olyasmi, amit alakíthatunk és használhatunk, az MI-eszközök lehetőségeit ki kell aknázni.

Az MI-eszközöket például tanulási anyagok generálására lehet használni, mint feladatok vagy különböző szintű tanulási videók készítése, de akár virtuális tanulási partnerként is.

A generatív MI-eszközök korlátaira és kockázataira joggal hívják fel a figyelmet, de a növekvő használatot további fejlesztéseknek is kísérniük kell, mint például az MI-eszközök teljesítményének növelése, valamint a funkciók és a lehetséges alkalmazások körének bővítése. A lehetőségek felméréséhez aktívan kell foglalkozni az MI-eszközökkel, és ezen a téren is hasznos lehet a más képzőintézményekkel folytatott eszmecsere.

A felnőttképzésben dolgozók számára alapvető követelménynek tekinthető, hogy figyelemmel kísérjék a változásokat és az új fejlesztéseket, és vizsgálják a bennük rejlő lehetőségeket. Akik a felnőttkori tanulást segítik és támogatják, ők maguk is örökké tanulók maradnak!

A felnőttképzési ágazatnak nemcsak érintettsége okán kell lépést kell tartania a fejlődéssel, hanem azért is, mert korszerű oktatási és képzési programok biztosításával jelentősen hozzájárul a társadalmi és szakmai részvételhez az egyre inkább digitalizálódó élet- és munkakörnyezetben. Ez nemcsak az új technológiák használatához szükséges készségek elsajátítását foglalja magában, hanem az egyéni és társadalmi következményekre vonatkozó kritikai reflexiót is.

A felnőttoktatásban a digitalizáció új lehetőségeket nyit meg, ideértve a tanulással kapcsolatos elemzéseket, analitikát is. Milyen lehetőségeket lát az adatfeldolgozásban a felnőttképzési szervezetek számára? 

Az adatok felhasználása több szinten is releváns információkkal szolgálhat: a tanulók támogatása és a szervezeti döntések meghozatala során egyaránt. A tanulási platformok adatai például betekintést nyújtanak a tanulási viselkedésbe, amely felhasználható egyéni visszajelzés, igényalapú támogatás és személyre szabott tanulási források nyújtására, illetve a tanulási környezet és tartalom továbbfejlesztésére.

Magasabb programszinten az adatok segíthetnek a részvételi magatartás megértésében, például a tanfolyamok látogatottsági adatai alapján történő mintázatok azonosításával – mely csoportokat milyen ajánlatokkal (nem) érjük el?

Az adatok hozzáférhetősége a digitalizáció fokozódásával nőni fog, többek között a felnőttképzés területén is. A felnőttképzési szervezeteknek „adatleltárt” kellene készíteniük annak megállapítására, hogy milyen adatokat generálnak vagy dolgoznak fel, és ezek milyen potenciállal rendelkeznek. Ez nemcsak a különböző célú adatok célzott elemzéséhez járulhat hozzá, hanem az adatok, az adatvédelem és az adatbiztonság fontosságára is felhívhatja a figyelmet, és elősegítheti az adatok hozzáértő, kritikus és reflektív kezelését a felnőttképzési szervezeteknél. 

Az önképzés lehetőségei és a digitalizáció lehetővé teszik és egyszerűsítik az önálló tanulást. Egyre kevesebb oktatóra van szükség?

Az önképzést lehetővé tevő tanulási környezetek felnőttek számára történő kialakítása is felnőttképzési tevékenységnek tekinthető és tekintendő. De ettől függetlenül: az önképző tanulási környezetek belátható időn belül nem fogják felváltani a bevett felnőttképzési programokat. Az oktatási és képzési programok kiválasztása egyéni igények és adott helyzet függvénye.

Különösen a koronavírus világjárvány óta bekövetkezett fejlemények azt mutatják, hogy a digitális elemek egyre inkább áthatják a felnőttképzést, de sok esetben inkább kiegészítik és gazdagítják a személyes jelenléti programokat, mintsem felváltják azokat. A 2010-es években a MOOC-ok (Massive Open Online Courses – nyílt online kurzusok) körüli óriási felhajtás alábbhagyott, mert a végzettek száma elmaradt a várakozásoktól, s ez rámutat például az önképzési programok kihívásaira. Bár ezek a tanfolyamok rugalmasabbak az idő és a helyszín tekintetében, és könnyebben hozzáférhetőek, mint analóg társaik, ugyanakkor az önálló tanulás ezirányú készségeket is igényel, és gyakran túl kevésnek bizonyul a résztvevők közötti interakció. A digitális, önálló tanuláson alapuló tanfolyamok folyamatosan fejlődnek ugyan, és egyre nagyobb jelentőségre tehetnek szert, de jelenleg nincs jele annak, hogy széles körben felváltanák a hagyományos oktatási és képzési programokat.

Úgy tűnik, hogy a koronavírus világjárvány idején az online tanulással kapcsolatos tapasztalatok ellenére, vagy éppen azok miatt, sok felnőtt inkább a teljesen vagy részben fizikai együttléten alapuló programokat részesíti előnyben szemben a tisztán online lehetőségekkel. Ebben a tekintetben nem várható a felnőttképzésben dolgozók számának csökkenése. Ehelyett a felnőttképzési programok digitális térhódítása és digitális terjeszkedése miatt feltételezhető, hogy a felnőttképzésben dolgozók digitális készségekkel kapcsolatos követelményei tovább fognak nőni, például a személyes részvételen alapuló programok digitális elemekkel vagy online fázisokkal való magas színvonalú kombinációja tekintetében.

Különböző szereplők gyakran kérnek tőlünk előrejelzést a felnőttképzés jövőjéről. A kérdés Önnek is szól: hogyan látja a jövő felnőttképzését?

A felnőttképzés valószínűleg még fontosabbá válik, mert az egész életen át tartó tanulás egyszerre hajtóereje és következménye a társadalmi változási folyamatoknak, melyek üteme egyre gyorsul, és számos kihívás elé állít bennünket. Az élet számos területén egyre dinamikusabbá váló fejlemények felerősítik az élethosszig tartó tanulás iránti igényt. A munka világában például a digitalizáció minden ágazatban új készségigényeket eredményez, esetenként megváltoznak a munkaköri profilok, s ez adaptációs képesítéseket tesz szükségessé.

Mind a felnőttképzésben való részvétel hosszú távú alakulása, mind a felnőttképzés iránti kereslet a koronavírus okozta mélypont utáni újbóli növekedése megerősíti azt a feltételezést, hogy a felnőttképzési ágazat bővül. Ez remélhetőleg nagyobb társadalmi láthatósághoz, valamint állami finanszírozáshoz és elismeréshez vezet. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy még több nemzetközi vállalat lép be a képzési piacra, és ezáltal erősödik a verseny, különösen mivel az online programok növekvő száma hozzájárul a delokalizációhoz. A felnőttképzési szervezeteknek stratégiai döntéseket kell hozniuk a szolgáltatók kínálatában való elhelyezkedésüket illetően, különös tekintettel a tematikus területek és a programformák (hibrid, vegyes, online szinkron, aszinkron…) növekvő differenciálódására. Ebből a szempontból a felnőttképzési ágazat fejlődése a felnőttképzési szervezetek fejlesztési képességei tekintetében is követelményeket támaszt.

Az interjút Saambavi Poopalapillai készítette.