Az Európai Unió felnőttkori tanulásra vonatkozó szakpolitikáiban a készségek és a kompetenciák központi szerepet játszanak a különböző képesítési vagy a kompetencia keretrendszerek (lásd pl.: EKKR, vagy az Élethosszig tartó tanulás kulcskompetenciái) kialakításában, a finanszírozási prioritások meghatározásában, valamint egy ellenállóbb, befogadóbb és versenyképesebb Európa megteremtésében. Bár e fogalmakat gyakran együtt használjuk, mégis eltérő jelentéstartalmakkal bírnak, ami fontos tanulságokkal bír az oktatók, a szakpolitikai döntéshozók és a felnőtt tanulók számára is. Ebben a blogban néhány meghatározó elméleti megközelítést mutatunk be, és igyekszünk rávilágítani e fogalmak összetettségére.

A készségek értelmezése

Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (Joint Research Centre, JRC) 2021-ben publikált, a készségek és kompetenciák elemzését szolgáló fogalmi keretrendszerében a készséget úgy határozza meg, mint „egy feladat hatékony elvégzésének képességét. Bár a készség az egyén attribútuma, szükségszerűen egy konkrét tevékenységhez (vagy ahogyan mi fogalmazunk: egy transzformatív folyamathoz) kötődik” (ford. a szerző). A Cedefop szintén feladatorientált megközelítést alkalmaz, amikor a készségeket úgy definiálja, mint „a tudás alkalmazásának és a know-how használatának képessége feladatok elvégzése és problémamegoldás céljából.”

A fenti megközelítés tükröződik az Európai Képesítési Keretrendszer (EKKR) definícióiban is:

„a tudás alkalmazásának és a know-how használatának képessége feladatok elvégzése és problémamegoldás céljából.” továbbá “Az EKKR a készségeket kognitív (logikai, intuitív és kreatív gondolkodás használata) és gyakorlati (kézügyesség és módszerek, anyagok, eszközök és műszerek használata) szempontból írja le.”

Az Egész életen át tartó tanulás kulcskompetenciáiról szóló tanácsi ajánlásban is hasonló megközelítésű definíciót találunk: “folyamatok végrehajtásának képessége és a meglévő tudás alkalmazása az eredmények elérése érdekében”. Hasonló meghatározás jelenik meg az OECD 2023-es Readers’ Companion to the Survey of Adult Skills című kiadványában is, ami a készségeket a humán tőke részeként értelmezi. Ez a megközelítés ugyanakkor inkább a „tőkére”, mintsem az „ember” dimenziójára helyezi a hangsúlyt amikor a gazdasági tevékenység szempontjából közelíti meg a készségeket és kompetenciákat.

A készségek különböző területekre foglalnak magukba – fizikai, kognitív és nem kognitív dimenziókat, és hierarchikus jellegűek: az egyének eltérő készségszintekkel rendelkeznek, és az egyes munkakörök eltérő, gyakran összetettebb készségeket igényelnek – ahogyan azt a JRC is hangsúlyozza.

Kompetenciák – tágabb, holisztikus szemlélet

A kompetencia a készség fogalmához képest átfogóbb, és holisztikusabb, ami a készségeken túl tudás-, attitűd-, értékközpontú elemeket, illetve azok valós élethelyzetekben történő hatékony alkalmazásának képességét is magában foglalja. Az Egész életen át tartó tanulás kulcskompetenciáiról szóló 2018-as tanácsi ajánlás a kompetenciát három összetevőből álló fogalomként határozza meg:

• tudás, amely tényekből, adatokból, fogalmakból, elképzelésekből és elméletekből áll, és egy adott terület vagy tantárgy megértését segíti;
• készségek, amelyek a folyamatok végrehajtásának és a meglévő tudás alkalmazásának képességét jelentik az eredmények elérése érdekében;
• attitűdök, amelyek az adott elképzelésekhez, személyekhez vagy helyzetekhez való viszonyulást, beállítódásokat írják le.

Az EKKR meghatározása szerint a kompetencia „a tudás, a készségek, valamint a személyes, társas és/vagy módszertani képességek bizonyított alkalmazási képessége munkavégzés vagy tanulás során, illetve a szakmai és személyes fejlődésben”.

A felnőttkori tanulás világában a kompetenciák szorosan kapcsolódnak az egész életen át tartó tanulás fogalmához, továbbá olyan témakörökhöz, mint az aktív és digitális állampolgárság és a rezílienciához. Ez a megközelítés összhangban áll az Európai Unió jövőképével, melyben a kompetens, a gazdasági és társadalmi ügyekben is eligazodni képes felnőttek állnak a középpontban.

Elmosódó határok

A bemutatott meghatározások közös jellemzője, hogy a készségeket és kompetenciákat alapvetően haszonelvű megközelítésből értelmezik, azaz a humán tőke, valamint a munkaerőpiaci érvényesülés eszközeiként tekintenek rájuk. Bár a készségek és kompetenciák szerepe a szakmai siker szempontjából megkérdőjelezhetetlen, léteznek olyan megközelítések is, melyek jobban a felnőttkori tanulás társas és érzelmi komplexitásából indulnak ki és azokat hangsúlyozzák. Ezen értelmezésekben a készségek és kompetenciák a felnőttek élethelyzeteibe ágyazottan jelennek meg, ahol a munka és a karrier csupán egy a lehetséges életterületek közül.

A Joint Research Centre 2020-ban publikálta a LifeComp keretrendszert, amely túllép a kizárólag foglalkoztatás- vagy oktatásközpontú értelmezésen. A LifeComp a személyes, társas és a tanulás tanulása (metakognitív ) kompetenciaterületet helyezi a középpontba. Ezen elemeket a 2018-as tanácsi ajánlás is kulcskompetenciaként határozza meg. A keretrendszer e három területet összefüggő további alkompetenciákra bontja alá.

A Life Skills for Europe korábbi nagyhatású európai projekt a képzést olyan folyamatként írja le, ami képessé teszi a tanulókat választási lehetőségeik, cselekvőképességük és társadalmi részvételük elmélyítésére és kitágítására. Ebben a holisztikusabb megközelítésben a készségek nem csak gazdasági erőforrások, hanem olyan tényezők, amik (elő)segítik a társadalmi és gazdasági érvényesülést, valamint az egyenlő részvételt a közösségeinkben, állampolgári és személyes életünkben. A projekt meghatározása szerint az életkészségek (angolul: life skills) „az életben és a munkában szükséges képességek alkotóelemei egy adott társadalmi, kulturális és környezeti kontextusban. Az életkészségek típusai az egyén valós élethelyzeteiben megjelenő szükségletekre adott válaszként alakulnak ki”.

Az Amartya Sen és Martha Nussbaum munkásságához is kapcsolódó képesség-orientált szemlélet (capabilities approach) a fejlődést nem gazdasági növekedésben vagy erőforrásokban méri, hanem abban, hogy az emberek milyen valós lehetőségekkel rendelkeznek az általuk értékesnek tartott élet megvalósításához. A hangsúly a képességeken van: azon tényleges lehetőségeken, amelyek révén sikeresen tanulunk, egészségesen élünk vagy egy közösségi szinten is integrált társadalmi szerepet tudhatunk magunkénak.

Az ír Nemzeti Felnőttkori Írástudás Ügynöksége (angolul: National Adult Literacy Agency – NALA) 2020-as Literacy for Life című jelentésében az alapkészségeket (írás-olvasási, számolási és digitális készségek) a felnőttek élethelyzeteibe ágyazottan tárja elénk – legyen az munka, család, egészség és jóllét, közösségi élet. Fontos, hogy szélesebb társadalmi és állampolgári szerepekhez kapcsolódnak (pl. közszolgáltatások, közösség, demokrácia). Ez a szemlélet az Európai Alapkészségek Hálózata (EBSN) szakpolitikai és projekttevékenységeiben is visszaköszön.

Előretekintés

Láthattuk, hogy a készségek és kompetenciák meghatározása sokszínű és összetett kérdés, és többféle megközelítéssel élhetünk, melyek eltérő hangsúlyt fektetnek e komplex fogalomvilág különböző területeire.

Fontos megértenünk, hogy az elméleti megközelítéseken túl mindig húzódik egy tágabb kontextus is, ami figyelembe veszi a felnőttek sokrétű szerepeit és kihívásait az életben – legyenek azok társadalmi, személyes, érzelmi vagy munkával kapcsolatosak. Ezt tükrözi a Lifelong Learning Platform, az európai oktatási és felnőttképzési szervezetek széles hálózatának megközelítése is: „A készségfejlesztés önmagában rövid távú megoldásokat kínál, míg a kompetenciák fejlesztése holisztikusan támogatják a személyes fejlődést, és felkészítik a tanulókat minden kihívásra.” Kulcsfontosságú kérdés, hogy a képzők, képzőintézmények és a felnőttkori tanulásért felelős döntéshozók milyen mértékben képesek megragadni ezt az összetettséget.