Az oktatónak mindehhez számos szerepet kell magára öltenie a tanulási folyamat során:

Az oktatót a kritikai gondolkodás és a folyamatos önreflexió tudja segíteni abban, hogy tudatosan, az aktuális tanulási, tanítási helyzetre és folyamatokra nyitottan készüljön fel mindezen szerepek betöltésére.

A valóságban a csoportos tanulás gyakran éppen az ellentétekből és összeütközésekből eredő kreativitásból és találékonyságból nyeri erejét. Mégis, oktatóként hogyan tudjuk megkülönböztetni a normálisat a destruktívtól? Mikor és hogyan lépjünk közbe? Milyen lehetőségek állnak a rendelkezésünkre?

Az első adódó kérdés: mitől (mikortól) számít egy konfliktus konfliktusnak? Egyszerűen közelítve egy konfliktus szemben álló felek, és eltérő motivációk, érdekek, célok stb. kombinációi. Az oktató számára a kulcskérdés annak érzékelése, hogy mikor változik át egy normális, akár pozitív hozadékú helyzet potenciálisan destruktívvá. Az oktató mérlegeli, hogy egy adott helyzetet konfliktusnak kell-e nyilvánítani, és szükséges-e a csoportnak és az érintett feleknek foglalkozniuk vele. Ennek eldöntéséhez érdemes figyelembe vennie a kialakulófélben lévő konfliktus jellegét, és az érintett felek motivációit.

Az időzítés kérdése is lényeges, hiszen minden konfliktusnak van valamilyen előzménye, egyszer elindult valamiből… Egy tanfolyam során nagyon is lehetséges, hogy egy-egy kirobbanó konfliktus mögött már jóideje halmozódó feszültségek állnak. Minél tovább maradnak ezek észrevétlenül, annál nehezebb később megoldani őket. Ugyanígy, ha a konfliktus nem kerül kezelésre, akkor könnyen előfordul, hogy az álláspontok még inkább megmerevednek, és egyre nehezebbé válik a felek között az előremutató kommunikáció. Az alábbi ábrán megszemlélhetjük a kifejlődő konfliktusok „szintjeit”, és a hozzájuk társuló érzéseket, gondolatokat.

Egy konfliktus csak az érintettek közreműködésével oldható meg, egy harmadik fél által kikényszerített megoldás ritkán célravezető.

Kiemelt források a konfliktusok és kihívásos helyzetek témakörben

Valamely csoport meghatározható az alábbi dimenziók mentén:

A jól működő csoportok sikeresen

• motiválják és aktivizálják a csoport minden tagját,
• erősítik a csoporttagok önbecsülését és biztonságérzetét,
• ösztönzik a tagok közötti empatikus kapcsolatok létrejöttét és mások véleményének tiszteletben tartását,
• támogatják tagjaikat, hogy képesek legyenek felvállalni és képviselni a véleményüket.

Kiemelt források a csoportmunka, csoportdinamika témakörben

A kommunikáció egy olyan összetett folyamat, mely egyidejűleg zajlik verbálisan és nonverbálisan, tudatosan és tudattalanul, szándékoltan és véletlenül is. Az ún. jéghegy kommunikációs modell arra hívja fel a figyelmet, hogy a kommunikáció csupán 30%-a vonatkozik valamilyen tartalomra, témára, információra, míg 70%-a érzelmekre, érzésekre, kapcsolatokra stb. utal, amelyeket különféle verbális és még inkább nonverbális jelek közvetítenek.

Ezért a hatékony kommunikációhoz elengedhetetlen, hogy egyrészt tisztában legyünk a láthatatlan síkon küldött üzeneteinkkel, másrészt azzal, hogy ezek összhangban állnak-e mindazzal, ami a látható síkon történik.

Egy tanítási szituációban gyakran előfordul a „Tudom, mit mondok, de nem tudom, mit értesz meg belőle.”helyzet, különösen akkor, ha oktatóként keveset tudunk a célcsoport tulajdonságairól, hátteréről, előzetes tudásáról és további releváns jellemzőiről. Ilyen esetekben az oktató a saját tapasztalatain, személyiségén és általános sztereotípiákon alapuló feltételezésekből tud kiindulni, ami könnyen vezethet félreértésekhez vagy helytelen megközelítéshez.

Kiemelt források a kommunikáció témakörben

• a többféle forrásból megvalósuló adatgyűjtés a tanulási folyamatra, a tartalomra, a módszerekre, a kontextusra és a tanulási eredményekre vonatkozóan,
• a kapott információk rendszerezése,
• adott (értékelési) kritériumok meghatározása,
• a összegyűjtött információk elemzése, mérlegelése (az értékelési kritériumok szerint, és az oktatási célok függvényében),
• következtetések és ajánlások megfogalmazása a tanulási folyamat orientálása, esetleges javítása céljából.

A tanulási folyamatok értékelése mérést feltételez, de annál tovább is megy: magyarázattal és következtetésekkel is szolgál!

Kiemelt források a mérés & értékelés témakörben

Egy tanulócsoportban értelemszerűen egyszerre vannak jelen a különféle tanulási stílust előnyben részesítő résztvevők. Emiatt az oktatónak a „say-show-do” elv szem előtt tartásával „szavakkal-szemléltetéssel-cselekvéssel” egyaránt érdemes támogatnia a tanulási folyamatot, hogy az mindhárom típus számára eredményes lehessen. Ilyenkor a szimbolikus (szóbeli) megjelenítés összekapcsolódik más, kevésbé elvont tapasztalati tényekkel.

Ezeket a lehetőségeket összegzi az ún. Dale-féle pedagógiai tapasztalati piramis, melyben a tapasztalatok a legelvontabbaktól kiindulva a legközvetlenebbekig, legvalósabbakig terjednek.

Miközben a tradicionális tanítási folyamatok során a tanulás általában egyetlen csatornán keresztül zajlik, kutatások igazolják, hogy a tanulás eredményesebb, ha többféle érzékszerv bevonásával történik. A piramis továbbfejlesztett változata arra vonatkozóan tartalmaz megállapításokat, amikor az egyes megismerési formák nemcsak egyenként, hanem kombináltan fordulnak elő:

Kiemelt források a vizualizáció és médiahasználat témakörben

Az adaptáció a gyakorlatban a curriculum és a tananyag felnőttek számára történő alkalmassá tételét, funkcionalizálást jelenti, s ennek érdekében szükség lehet annak módosítására, súlypontjainak megváltoztatására, csökkentésére vagy bővítésére, egyszerűsítésére vagy éppen további elmélyítésére. Más szavakkal megfogalmazva az adaptáció, a curriculumban végrehajtott összes változtatás azt a célt szolgálja, hogy megkönnyítse a tanultak a felnőttek életszerepeibe való beépülését. A funkcionalizálás értelme nemcsak a tanultak közvetlen hasznosíthatóságában rejlik, hanem abban a felismerésben, hogy az elsajátított készségek, a megszerzett tudás megkönnyítik a mindennapi életet.

A résztvevők szemszögéből nézve egy, a felnőttek igényeire megfelelően adaptált tanulási lehetőséghez egyszerűen a minőségi tanulás fogalma társul, s ez jelentősen befolyásolja a felnőtt tanulásban való részvételre vonatkozó döntését.

Ajánlások a sikeres adaptáció érdekében

Kiemelt források az adaptáció a gyakorlatban témakörben

A felnőttkori tanulás többelemű, szakaszos, integrált és kontextusfüggő folyamat.

Kiemelt források az interaktív tanítási módszerek témakörben

A felnőtteknek szóló curriculum figyelembe veszi és épít azoknak a jellemzőire, akiknek a program szól: azaz a felnőtt tanulókra, különös tekintettel meglévő tapasztalataikra, élethelyzetükre és az életben betöltött különféle szerepeikre.

Mindezt jól szemlélteti az alábbi -kulcskompetenciák fejlesztésére irányuló- funkcionális tantervet bemutató ábra, az ún. tantervi kerék, melynek középpontjában a felnőtt tanuló és élethelyzete áll.

Kiemelt források a program design és tartalomfejlesztés témakörében

A tanulási eredmények a program/tanterv eredményeire vonatkozó explicit megállapítások. Meghatározzák, hogy mit kell megtanulniuk, milyen készségeket, attitűdöket és értékeket kell fejleszteniük az egyes résztvevőknek, leírják a tanulót a tanulási folyamat befejezésekor.

Valamely képzés elvárt eredményei a szükségletfelmérés megállapításain és a célmeghatározáson alapulnak. Ezek állnak az oktató felkészülésének középpontjában, és a résztvevők is tisztában kell, hogy legyenek velük.  Az elvárt tanulási eredmények  világos meghatározása teszi lehetővé az egyes foglalkozások megfelelő szerkezetének és tartalmának kialakítását.

NEM tanulási eredmény például:

• a képzés címe, vagy
• a tanulási célok felsorolása, vagy
• annak indoklása, hogy miért van szükség ezek elérésére, vagy
• a tanulás tevékenységeinek, módjának leírása, vagy
• az, hogy mit szándékozik tenni az oktató.

Megfelelőek a tanulási eredmények, ha:

Kiemelt források a tanulási célok és eredmények témakörében