Harald Graschi médiapedagógus és szupervizor a St. Galleni Tanárképző Egyetem Szakképzési és Továbbképzési Intézetében. A 2024. szeptemberi ToT Platform konferencián „A mesterséges intelligencia használata az oktatói munkában” címmel tartott workshopot.

Mit gondol a mesterséges intelligencia fejlődéséről: izgatott vagy szkeptikus? És miért?

A mesterséges intelligencia fejlődése e két érzés kombinációját váltja ki belőlem. Az izgalom abból fakad, hogy hatalmas lehetőségek rejlenek az oktatási folyamatok személyre szabottabbá, hozzáférhetőbbé és hatékonyabbá tételében. Lelkesedem a lehetőségekért, amelyeket ez a technológia a tanulási folyamatok egyénre szabása, a tanulási tartalmak változatossá és ösztönzővé tétele, valamint a tanárok és a tanulók közötti interakció új formáinak lehetővé tétele terén nyit meg – akár a nyelvi korlátokon túl is.

De…?

Ugyanakkor szkeptikus is vagyok, mert a mesterséges intelligencia fejlesztése és alkalmazása során fontos etikai, adatvédelmi és társadalmi igazságossági kérdéseket kell figyelembe venni. Fontos biztosítani, hogy a mesterséges intelligencia rendszerek igazságosak, átláthatóak és mindenki számára egyformán hozzáférhetőek legyenek.

Konkrétan: hol lehet a mesterséges intelligenciát értelmesen és haszonnal alkalmazni a felnőttképzésben?

A mesterséges intelligencia lehetővé teszi, hogy a tanulási tartalmakat és módszereket az egyes tanulók egyéni igényeihez és tanulási preferenciáihoz igazítsuk. A mesterséges intelligencia alapú oktatók alkalmazása különösen a nehéz feladatokban támogathatja a tanulókat, visszajelzést adhat és nyomon követheti a tanulás előrehaladását. Amikor beszélgetést kezdek a ChatGPT-vel, már szinte lehetetlen megkülönböztetni az emberek közötti párbeszédtől. Az egyéni tanulási útvonalamat a csevegés során feltett kérdések (promptok) hozzák létre. Ha tovább gondolkodom és kritikusan reflektálok, rájövök, hogy ennek köszönhetően hogyan javul, ahogy kérdezek. A géppel való interakció révén kiélesednek saját igényeink és céljaink.

Mit jelent ez az oktatók számára?

A rutin- és ellenőrzési feladatok automatizálásával jobban koncentrálhatnak az egyes résztvevők egyéni támogatására, a csoportfolyamatok megfigyelésére és a tanulási folyamatok értékelésére. És még további nagy lehetőségeket látok!

Milyen lehetőségeket?

A mesterséges intelligencia segíthet abban, hogy a képzés hozzáférhetőbbé váljon a fogyatékkal élők, vagy a hátrányos helyzetű régiókban élők számára.

És hol látja a veszélyeket?

Mint minden technológia esetében, a mesterséges intelligencia veszélyei a túlzott használatban, és az ezzel együttjáró függőségben rejlenek. Minden gyakran használt eszköz vagy médium az ember részévé válik, ahogy Marshall McLuhan 1964-ben találóan megállapította „A média megértése” című könyvében. A motor az izmokat helyettesíti, az elektromos jelek a szemtől-szembe kommunikációt, a múlt századi számítógép pedig az egyszerű kognitív eljárásokat.

Ebben az esetben ez azt jelenti…?

A mesterséges intelligencia rendszerektől való túlzott függés ronthatja a tanulók önálló gondolkodásra és cselekvésre való képességét. Véleményem szerint a fájó pont az, hogy ki érti még meg, hogyan jönnek létre az eredmények. Elég példa van a címlapokra kerülő navigációs rendszerrel végzett útvonal-számítások használatára, ahol a gondolkodást kikapcsolták, és vakon bíztak a készülékben. Nincs ez másképp a mesterséges intelligencia eszközeinek használatakor sem: „Egy bolond egy eszközzel még mindig bolond!”

Tehát ellenőrzésre van szükség.

Carl Rogers és a viselkedéskutató B. F. Skinner már egyetértett egy kulcskérdésben: „Ki irányítja az irányítókat?” Ez alatt nemcsak a nagy mennyiségű személyes adat kezelését értem, amely az adatvédelem és a tanulók magánszférája szempontjából rejt magában kockázatokat, és amelyet aztán reklámcélokra használnak fel. A platform üzemeltetői tudatosan beállíthatják a paramétereket, és így konkrétan befolyásolhatják, hogy mi látható. Ez ugyanúgy fog tovább fejlődni, ahogyan azt már ismerjük a Google keresőmotor és más szolgáltatók esetében, ahol a bevételszerzés fontosabbá vált, mint az eredeti cél. Ez végső soron a bizalom elvesztéséhez vezethet, mivel sok mesterséges intelligencia rendszer működése összetetté és nehezen érthetővé válik. Itt fontos lesz, hogy megerősödjön és átláthatóan szerveződjön a tanulók, az oktatók és a technológiai szolgáltatók közötti együttműködés. Európában már vannak jó példák arra, hogyan lehet ezt megvalósítani.

Vannak más hátrányok is?

A mesterséges intelligencia rendszerek elfogult képet közvetíthetnek, illetve erősíthetnek meg a világról, amely előítéletekhez és egyenlőtlen bánásmódhoz vezet. A workshopomon az SRF által a „légiutas-kísérő” kifejezésre generált 500 képet használom példaként. Felmerül néhány fontos kérdés: Mi az, ami még igaz? Mi az, ami még valóságos? Mi az, ami még érvényes?

Ön szerint hogyan fogja megváltoztatni a felnőttképzést a mesterséges intelligencia alkalmazása?

Úgy gondolom, hogy a mesterséges intelligencia alkalmazása segíthet abban, hogy az oktatás egyénre szabottabbá, rugalmasabbá és hatékonyabbá váljon. Ugyanakkor új kihívásokkal is jár majd, amelyeket le kell küzdeni. Az oktatóknak el kell sajátítaniuk azokat a készségeket, amelyekkel kezelni és célzottan tudják majd használni. Fontos, hogy aktív szerepet vállaljunk a mesterséges intelligencia fejlődésének befolyásolásában, és biztosítsuk, hogy mindenki javára használják. Egyes forgatókönyvek és módszertani formák, mint például a kevert tanulás (blended learning), a mikrotanulás, a játékosítás, az adaptív és személyre szabott tanulási utak ma már lehetségesek ezeknek a technológiáknak köszönhetően. Már nagyon várom!