Miért fontos a résztvevők elkötelezettsége?

A tanulási programokban való részvétel ösztönzése régóta vitatott téma a felnőttképzési szakpolitikában, és a gyakorlatban is. Különösen fontos ez az olyan felnőtteknél, akik híján vannak az alapvető olvasási, írási, számolási készségeknek, illetve a digitális alapkészségeknek. Az Eurostat 2022-es felmérése szerint a 25–64 év közötti uniós lakosság 11,9%-a vett részt oktatásban vagy képzésben a felmérést megelőző 4 hétben. Ez az eredmény 2,8 százalékos emelkedést jelent a 2020-ra vonatkozó adatokhoz képest, és a 2019-esnél (a Covid19-világjárvány előttinél) is magasabb. A felnőtteknek nagyon különböző motivációik lehetnek a tanulásra. „Az alacsony végzettségű felnőttek többnyire a munkaerőpiaci eredményeik javítása érdekében vesznek részt képzésen. Többségük (49%) azért választja a munkához kapcsolódó képzésen való részvételt, hogy jobban végezze a munkáját, és/vagy javítsa a karrierkilátásait. További 7% egy (új) állás megszerzése érdekében kezdi meg a képzést, 2% pedig azért, hogy kisebb eséllyel veszítse el a munkahelyét.” (OECD 2019, 9. o.). 

Ugyanilyen mértékű figyelmet érdemel azonban a másik kihívás is, nevezetesen a résztvevők elkötelezettsége. Még ha a felnőttképzési szolgáltatóknak sikerül is résztvevőket toborozniuk, a hosszú távú motiváltságuk fenntartása könnyen nehézséget okozhat. Még sürgetőbb ez a probléma, ha figyelembe vesszük, hogy a felnőttképzés területén is gyors ütemben zajlik a digitális átállás, úgy a tananyagok és eszközök, mint a környezet tekintetében. 

Miért digitális?

A Covid19-világjárvány csak felgyorsította a digitalizáció folyamatát, és rávilágított arra az igényre, hogy a felnőttek esetében jobb stratégiákra van szükség az oktatás felépítését illetően annál, mint hogy egyszerűen csak feltöltik az anyagokat az online tanterembe, és a résztvevőket  arra kérik, hogy jelenjenek meg az online foglalkozásokon. Az oktatási és képzési ágazat átalakulásában nagy hangsúlyt kapnak az országos, illetve uniós szintű szakpolitikai kezdeményezések és az általuk a digitális átállásra vonatkozóan kitűzött referenciaértékek (lásd például a 2021–2027-re szóló digitális oktatási cselekvési tervet vagy a felnőttkori tanulásra vonatkozó, 2030-ig tartó új európai cselekvési program 5. kiemelt területét: a zöld és digitális átállást). 

Ebben a cikkben azokat a szempontokat vizsgáljuk, amelyek mentén a felnőttoktatók úgy tudják felépíteni a digitális tanulási kínálatukat, hogy azzal segítsék a résztvevők motivációjának megőrzését az online környezetben.

Kihívások és stratégiák

Fontos megjegyezni, hogy a résztvevők megtartása egy összetett cselekvéssor eredménye, amelynek része lehet az oktatás felépítése, a tantervfejlesztés, a részvétel ösztönzése stb., ami nemcsak a megfelelő digitális eszköz alkalmazását jelenti, hanem a felnőtteknek szóló tanulási tapasztalat megtervezésének teljes folyamatát. Ezt az összetettséget tükrözik a felnőttképzési szakemberek által gyakran hivatkozott általános keretek. Knowles (1980) felnőttképzési elméletében hat elvet sorol fel ezen összetettség leképezésére: a résztvevők ismeretigényét, az énképet, az előzetes tapasztalatokat, a tanulási hajlandóságot, a tanulási orientációt és a tanulási motivációt. A résztvevők motivációját számos tényező befolyásolja.

Egy, az USA-ban végzett 2019-es tanulmány szerint az online főiskolai hallgatók a tanulmányaikkal kapcsolatban a következő problémákat tapasztalták: az osztálytársakkal és az oktatóval való közvetlen kapcsolat hiánya, következetlen vagy elégtelen kommunikáció az oktatóval, valamint motivációval, figyelemmel vagy koncentrációval kapcsolatos nehézségek. Ugyanez a tanulmány utal Kahu és mtsai (2015) vizsgálatára, aki meghatározta a résztvevők bevonását kedvezően befolyásoló fő tényezőket az online környezetben: a téma iránti személyes érdeklődés, a kurzus tartalmának hozzáigazítása az életükhöz, a feladatok témájának megválasztása az érdeklődésüknek megfelelően. 

A felnőtt résztvevők írni-olvasni tudást és számolási készséget fejlesztő programokban való részvételét és kitartását vizsgáló 2014-es szakirodalmi áttekintés azt jelzi, hogy a felnőttek számos akadállyal szembesülnek, amikor részt szeretnének venni egy tanulmányi programban:  

• a szituációs korlátok a tanulás költségeihez, a tanulás helyszínéhez, a gyermekfelügyeleti lehetőségekhez, az idő és a támogatás hiányához, a munka jellegű kötelezettségekhez, a résztvevői előmenetel időigényességéhez kapcsolódnak.
• az intézményi korlátok az információhoz való elégtelen hozzáféréshez, a szolgáltatási szint és hatókör korlátozottságához, a formális értékelési stílushoz, a kényelmetlen órarendhez, a résztvevői támogatás elégtelenségéhez vagy hiányához, a következetlen és elégtelen finanszírozási támogatáshoz, a résztvevőkre és a minőségi tanulási tapasztalatokra jutó hangsúly hiányához kapcsolódnak.
• a diszpozicionális akadályok a résztvevők attitűdjéhez és önmagukkal kapcsolatos meggyőződéseihez, az alacsony önbecsüléshez, a korábbi tanulási tapasztalatokhoz stb. kapcsolódnak.

Az ilyen akadályok leküzdéséhez a tanulmány különböző tanulástervezési megközelítéseket javasol, amelyeket az alábbiak szerint lehet összefoglalni: 

• résztvevőközpontú felépítés, ami azt jelenti, hogy a résztvevők „igényeit, erősségeit, képességeit, hátterét és korábbi tapasztalatait megértik és figyelembe veszik, és a tanulás hozzá van igazítva a résztvevő céljaihoz, motivációihoz és érdeklődéséhez”,
• rugalmas kialakítás a megvalósítási módot (pl. vegyes tanulás és munkaalapú tanulás) és a képzési programok tartalmát tekintve (pl. beépített tanulás, társas és informális tanulás).

Kurzustervezés online tanulás esetén

A tanulás megtervezésének számos olyan eszköze van, amely a résztvevők bevonását helyezi a középpontba. Ebben a szakaszban két fő kerettel foglalkozunk. A felnőtt résztvevők online kurzusokba való nagyobb mértékű bevonását vizsgáló kutatási tanulmány 2019-ben a következő szempontokat ajánlotta az online képzési programot összeállító oktatók figyelmébe. A cikk ezeket a szempontokat a bevonás kritikus összetevőinek nevezi, és három területre választja szét:

Személyes tényező

• választási lehetőség biztosítása a feladatok kiosztásakor, a résztvevő személyes érdeklődéséhez kapcsolódva;
• a résztvevő saját személyes viszonyítási pontjainak és környezetének aktiválása;
• az aktív gondolkodás ösztönzése a résztvevők körében.

Társas interakciók

• a közösség építése együttműködési eszközökkel;
• az oktatók és a résztvevők közötti kapcsolat biztosítása;
• a társak közötti kapcsolat biztosítása.

Problémaalapú tanulási környezet

• a résztvevő közvetlen szükségleteihez kapcsolódó, a való világból vett problémák kezelése;
• a tanulás indokának pontos meghatározása;
• a tevékenységek folyamatos összehangolása a kurzus tartalmával.

Bár a cikk eredetileg nem említ digitális eszközöket vagy alkalmazásokat a fenti összetevők biztosítása mellett, online programok esetében ezeket mindenképpen mérlegelni kell, mivel a segítségükkel a tanulási élmény sokkal inkább interaktív, közösségi jellegű és kézzelfogható lesz. A felnőttképzési programoknak szánt digitális eszközök listájáért látogasson el a LinkedIn kapcsolódó oldalára.

Hogyan válasszunk digitális eszközöket?

A konkrét digitális eszközök megválasztása ijesztő feladatnak tűnhet, mivel sok esetben az oktatóknak és a kurzustervezőknek szempontok széles körét kell figyelembe venniük. Ehhez gondos mérlegelésre van szükség. 

Az ISTE kezdeményezése, a Skillrise hasznos keretet biztosít, amely „végigvezeti a felnőttoktatókat és vezetőket az ahhoz szükséges lépéseken, hogy tájékozott döntéseket tudjanak hozni a felnőttképzést támogató oktatástechnológia megválasztásáról és használatáról, hogy az hatékony, befogadó és eredményes legyen. A keretben vázolt lépések közé tartoznak a következők: 

• Jövőkép és felkészültség– Hogyan döntsük el, hogy a szervezet felkészült-e a technológiába való befektetésre?
• A csoport kapacitása és fejlesztése – Hogyan biztosítsuk a személyzet megfelelő készségeit és gondolkodásmódját?
• Kutatás és tervezés – Honnan tudjuk, mire van igazából szükségük a résztvevőknek, hogy a megfelelő technológiát választhassuk?
• Beszerzés és megvalósítás – Hogyan döntsünk okosan az új technológia beszerzéséről és bevezetéséről?
• Kommunikáció és szakmai képzési hálózatok – Hogyan ismertessük meg az új kínálatunkat, és miként segítsük a személyzetet a szakmai hálózataik kibővítésében?”

Esettanulmány egy digitális eszközről – Perculus

A Perculus egy innovatív digitális eszköz, amely a résztvevők bevonását célozza az online képzési programokban. Interaktív funkciói révén lehetővé teszi a résztvevők nagymértékű bevonását mind a konzultációba, mind az órai tevékenységekbe. Videokonferencia-eszközt is biztosít melléktermekkel, ahol az oktatók további tevékenységeket építhetnek be az interakció és a résztvevői részvétel érdekében. 

A résztvevők elköteleződését az alábbi fő funkciók támogatják:

• jégtörő játékok: lehetővé teszi a résztvevők bevonását azzal, hogy a foglalkozások kezdetén lehetőség nyílik a játékra.
• felmérés és értékelés: beépített elemző eszköz ad visszajelzést a tanulási tevékenységekről, amelyet fel lehet használni a továbbfejlesztéshez. 
• rugalmas óratervezés: az intuitív óratervező lehetővé teszi az oktatók számára a foglalkozások szerkesztését, kiigazítását vagy akár újratervezését, ahogy haladnak a tanítással.
• hibrid megközelítés: a tanórákat online és jelenléti tevékenységekre is át lehet ültetni, ami az oktató számára lehetővé teszi az eszköz széles körű használatát.

A Perculus egy hasznos blogot is megosztott, amely összefoglalja azt a hét sikeres tanítási stratégiát, amelyet eredményesen lehet alkalmazni az online képzési programokban.

Zárógondolatok

A felnőttképzés digitális átalakulásának felgyorsulásával egyre fontosabbá válik a résztvevők online környezetben való lehető legnagyobb mértékű bevonása. A felnőtt résztvevők motiválása sokrétű feladat, különösen abban az esetben, ha az alapkészségek és a digitális jártasság terén kihívásokkal küzdenek. Az Eurostat statisztikái alátámasztják, hogy a felnőttek egyre nagyobb arányban vesznek részt oktatásban és képzésben, ami elsősorban a jobb munkalehetőségek és karrierkilátások keresésének köszönhető.

Az elkötelezettség hosszú távú fenntartása azonban stratégiai megfontolásokat igényel, különösen a Covid19-világjárvány utáni digitális oktatás gyorsan változó közegében.

Kettős kihívásról van szó: az egyik a résztvevők megtartása, a másik a digitális eszközök hatékony integrálása.

A résztvevők megtartása, amit különféle tényezők befolyásolnak, így például a személyes érdeklődés, a kurzus relevanciája és a támogató tanulási környezet, holisztikus szemléletmódot igényel. Az akadályok, köztük a szituációs, intézményi és diszpozicionális szempontok kezelése árnyalt oktatástervezést tesz szükségessé.

A digitális eszközök terén a cikk a hatékony bevonás három kritikus összetevőjét emeli ki: a személyes tényezőket, a társas interakciót és a problémaalapú tanulási környezetet. A választás, a személyre szabás és a közösségépítés fontosságának hangsúlyozása mellett a cikk mérlegelendő szempontokat is tartalmaz az oktatók számára, beleértve a digitális eszközök kiválasztásának kérdését is. A Perculus-esettanulmány egy olyan innovatív eszközt mutat be, amelyet úgy terveztek meg, hogy interaktív funkciókkal, értékelési képességekkel és rugalmas hibrid megközelítéssel segítse elő a résztvevők részvételét.

A digitális környezet átalakulásával elengedhetetlenné válik az eszközök gondos mérlegelése a Skillrise-hoz hasonló keretek mentén, biztosítva, hogy a technológia inkább segítse, mintsem akadályozza a felnőttoktatás folyamatát. 

Összefoglalva, a felnőtt résztvevők online környezetben való lehető legnagyobb mértékű bevonása egy dinamikus utazás, amely folyamatos alkalmazkodást, stratégiai tervezést és a felnőtt résztvevők változó igényei iránti elkötelezettséget igényel a digitális korban.