The English version is available
Hogyan lehet a legjobban tanulni az érzékszervi túlterheltség idején? Lutz Jäncke, aki a kutatásait elsősorban az emberi agy plaszticitására összpontosította, erről és más kérdésekről beszélt a FAU-val (német nyelven) folytatott interjúban.
A tanulás alapvető elveiről így nyilatkozott:
„Az ismétlés a tudás anyja. (…) Ez az első pont. A második pont az, hogy azt jegyezzük meg különösen jól, amit már meglévő tudáshoz kapcsolunk a tanulás során. Ezt megértésnek is nevezhetjük. Ez azt jelenti, hogy nem mindig a magolás a legjobb módszer a tanulásra. (…) A harmadik pont az, hogy amikor tanulunk, muszáj figyelmet kell fordítanunk a tananyag elsajátítására. A ‘mellesleg’ tanulás csak bizonyos területeken működik, és korlátozott hatékonyságú. Ha valami újat akarunk elsajátítani, akkor figyelmet kell fordítanunk rá. (…) A negyedik pont: azt tanuljuk meg a legjobban, amit egyéni jelentéssel ruházunk fel. Tehát azt tanuljuk meg, amit személy szerint értelmesnek érzékelünk. (…) Ez gyakran megfigyelhető az iskolás gyerekeknél, akik nem látják értelmét annak, amit tanulniuk kell, mert a tananyagot szülők, tanárok és más felnőttek határozták meg és alakították ki.”
Fontos a felejtés
Jäncke a mai információ túlterheltségről is beszél, és arról, mit tesz ez velünk:
„A felejtés talán még fontosabb is, mint az emlékezés. (…) Az agyunknak nem szabad mindent megtanulnia; egyszerűen csak a fontos tartalmat kell elsajátítania. (…) Tévhit, hogy amit egyszer megtanultunk, azt egész életünkben megőrizzük. Csak akkor marad meg, ha újra és újra használjuk. (…) Tanulmányok szerint még az anyanyelvet is ki lehet törölni az agyból.”
Szeresd, hagyd el vagy változtass rajta
Jäncke az élethosszig tartó tanulásról is szót ejt. Arra a kérdésre, hogy milyen tanácsot adna azoknak az 50 év feletti felnőtteknek, akik olyan továbbképzésre kényszerülnek, ami valójában kevéssé érdekli őket, így válaszol:
„Ez motiváció kérdése. Valójában csak egy stratégia létezik: szeresd, hagyd el vagy változtass rajta. Más szóval, csak az a lehetőség van, hogy megnézzem, tudom-e alkalmazni a ‘szeresd’ vagy ‘változtass rajta’ stratégiát azon az új szakmai területen, amelyet a tanulással meg kell hódítanom. Elkötelezettségre van szükségem, felelősséget kell vállalnom a munkáért – és ezt alaposan meg kell vizsgálnunk. (…)
Tehát ha elkötelezett vagyok, és felelősséget vállalok azért, hogy sikeres legyek a munkában, mert muszáj, akkor célokat kell kitűznöm magam elé. Ha kitűztem a célokat, ellenőriznem kell, hogy elérem-e azokat. Akkor mi történik? Dopamin – jutalom – tehát öröm, elégedettség. És büszkeség. (…) Végső soron a tanulás a büszkeségről is szól: az elért eredmények öröméről és elégedettségéről.”




