Európa munkaerőpiacai olyan ütemben alakulnak át, amely még a legalkalmazkodóbb oktatási és képzési rendszereket is kihívás elé állítja. A technológiai innováció, a demográfiai változások, a zöld átállás és a globális verseny újraformálják azon készségeket, melyekre a felnőtteknek szükségük van a munkaerőpiacon való boldoguláshoz. A felnőttképzési szolgáltatóknak, a döntéshozóknak és a közintézményeknek állandó kihívást jelent a programok összehangolása ezen gyorsan változó folyamatokkal. Ebben mutat irányt a Cedefop készség-előrejelző tevékenysége.

 

Miért fontos a készségek előrejelzése?

A felnőttoktatás nem csupán a jelenleg tapasztalható készséghiány kezeléséről szól, hanem a jövőbeli igények előrejelzéséről is. A ‘jövő-orientált’ megközelítés segít elkerülni, hogy olyan készségeket célozzunk meg a képzés során, melyek nem felelnek meg a munkaadók elvárásainak. Megbízható előrejelzés nélkül a képzések gyorsan elavulhatnak és csökkentik a tanulók foglalkoztathatóságát és a vállalatok versenyképességét.

A döntéshozók számára is elengedhetetlen a készség-előrejelzések eredményeinek a figyelembe vétele, hiszen számukra (részben) ez biztosítja az adatokon alapuló szakpolitikai munkát, illetve lehetővé teszi a kormányok számára, hogy a beruházásokat azokba az ágazatokba, foglalkozásokba és kompetenciákba fektessék, amelyek Európa jövőjét meghatározzák. A képzőintézmények számára pedig jelzést adnak, hol kell módosítani a tanterveket, új programokat kidolgozni, illetve moduláris tanulási utakat kialakítani, amik lehetővé teszik a felnőttek számára tudásuk folyamatos és rugalmas frissítését.

 

Összpontosítsunk a jövő készségeire!

A Cedefop Skills Forecast átfogó képet nyújt Európa jövőbeni munkaerő-piaci trendjeiről, és korai figyelmeztető eszközként is szolgál a készségkínálat és -kereslet közötti eltérések csökkentésére, vagy akár a kialakulás megelőzésére is. A program tevékenysége nagymértékben támogatja a döntéshozókat, a képzőintézményeket és más munkaerőpiaci szereplőket az adatalapú döntéshozatalban.

Háttér

A kezdeményezés Európai Tanács 2010-es javaslatában („Új készségek új munkahelyekhez: a továbblépés útja”) kapott mandátumot, és kétévente frissítik. Sok nemzeti kezdeményezéssel ellentétben ez a program egységes módszertant és adatkészletet alkalmaz minden uniós tagállamban (valamint néhány további országban), biztosítva az összehasonlíthatóságot. Ez a közös megközelítés lehetővé teszi az EU-szintű munkaerőpiaci dinamika és készségigények átfogó vizsgálatát.

Szinergiák

A legújabb projektek 2035-ig vetíti előre a trendeket, építve a 2023 őszéig terjedő globális gazdasági fejleményekre. A rövid távú GDP-feltételezések az Európai Bizottság Ameco 2023. őszi gazdasági előrejelzéséhez, míg a hosszú távú projekciók a Europop 2023 népességi adatokhoz (amelyeket a 2024-es Idősödési jelentésben is alkalmaztak. Lásd angolul: 2024 Ageing Report) igazodnak. A hosszú távú kilátásokat a Európai Zöld Megállapodás (European Green Deal) tükrében módosították, a Fit-for-55 hatásvizsgálat bizonyítékaira támaszkodva.

További hivatkozások

• Cedefop Skill forecast
• Cedefop skills forecast – projektoldal
• Skills forecast – Technikai Jelentés
• European Skills, Competences, Qualifications and Occupations (ESCO)

A munkaerőpiaci igények feltérképezése

A Skills-OVATE gazdag, valós idejű képpel szolgál a munkaadók szükségleteiről Európában. Az adatbázist több millió online álláshirdetésből (OJA) állítják össze 32 országból. A Cedefop és az Eurostat együttműködésében működő Web Intelligence Hub gyűjti és elemzi is az adatokat, melyeket magán- és közszolgáltató munkaügyi portálokról, toborzó ügynökségektől, vállalati weboldalakról és újságokból gyűjtenek össze. A negyedévente frissített adatbázis az elmúlt négy negyedév adataira épül, éves átlagokat biztosítva a Cedefop Készség intelligencia portálján (Skills Intelligence portal).

Digitális és zöld átállás

Az oldal digitális és zöld átmenetre vonatkozó irányítópultjai különösen értékesek, mivel kiemelik azon készségeket, melyek Európa átmeneti prioritásaihoz kapcsolódnak. Fontos azonban megjegyezni, hogy az online álláshirdetések az aktuális munkaerő-piaci keresletet tükrözik, nem pedig a jövőbeni készségigényeket vetítik előre.

A Cedefop előretekintő tanulmányai – például az intelligens és zöld városokról, az élelmiszeriparról, a hulladékgazdálkodásról és a körforgásos gazdaságról – keresztmetszeti készségeket is azonosítottak. A körforgásos gazdaságban különösen hangsúlyozták az empátia és a rendszerszintű gondolkodás fontosságát – olyan kulcselemeket, amelyek a körforgásos szemlélet kialakításához szükségesek, és túlmutatnak a konkrét munkakörökhöz kapcsolódó technikai készségeken.

További hivatkozások

• Készségek foglalkozások szerint
• Készségek ágazatok szerint
• Készségek országok szerint

Készségek-intelligencia a szakpolitikában

Fontos megjegyezni, hogy az előrejelzéseket nem statikus jóslatokként kell értelmezni, hanem egyfajta iránytűként. Segíthetnek a nagyívű trendek előrejelzésében, a bizonytalanságok kiemelésében és ösztönzik az oktatási, munkaerőpiaci és ipari szereplők együttműködését. Ezért kulcsfontosságú a szereplők közötti együttműködés, ami szinergiákat teremt, és hosszú távon sikeressé teszi a készség-intelligencia fejlődését.

Hogyan használhatják a felnőttoktatás szereplői ezen eszközöket?

• A döntéshozók kulcsszerepet játszanak a koordinációban, ugyanis ők integrálhatják az előrejelzések eredményeit a nemzeti készségstratégiákba, biztosítva ezzel, hogy a finanszírozási prioritások a jövőt leginkább meghatározó ágazatokhoz igazodjanak. Emellett maguk is részt vehetnek az előrejelzési folyamatokban, széleskörű nemzeti szereplők (pl. kereskedelmi és iparkamarák, szakszervezetek, nemzeti foglalkoztatási szolgálatok) bevonásával.
• A nemzeti foglalkoztatási szolgálatok hatékonyabban kapcsolhatják össze az álláskeresőket az állást kínálókkal, ha az OVATE adatait időben figyelembe veszik a pályaorientáció és a képzéstervezés folyamata során.
• A felnőttképző intézmények beépíthetik az előrejelzés eredményeit a tanterv tervezésébe, és rugalmas, moduláris tanulási lehetőségeket dolgozhatnak ki, melyek a felmerülő igényekhez igazodnak.
• A munkaadók és kamarák valódi párbeszédet biztosíthatnak a képzőintézmények és a munkáltatói szervezetek között, biztosítva ezzel, hogy az előrejelzésekből származó ismeretek a vállalati gyakorlatba is realizálódhassanak.

 

Készüljünk közösen a jövőre

A Cedefop készség-intelligencia kezdeményezései emlékeztetnek minket arra, hogy a felnőttek jövőre való felkészítése nem pusztán a ma tapasztalható hiányosságok pótlásáról szól. Ezt nem kétségbe vonva, a jövőbeni hosszabb távon is kamatoztatható készségprofil kialakítása is célja ezen projekteknek.

Azonban előrejelzések és a valós idejű munkaerőpiaci információk nem kőbe vésett jóslatok, hanem irányt mutató eszközök, melyek segíthetnek magabiztosan eligazodni a bizonytalanságban. A döntéshozók, a képzőintézmények, a munkaadók és a közszolgáltatások számára az üzenet világos: adatalapú, jövő-orientált és széleskörű együttműködéseken alapuló készségstratégiákra van szükség.

A cselekvés pillanata

A digitális átalakulás, a demográfiai változások és az éghajlatváltozás korában a felnőttek boldogulása egyre inkább kiemeli az alapkészségekben tapasztalható (írás-olvasási készség, a számolási készség és a problémamegoldó készség) elmaradás jelentőségét. Az OECD 2023. évi felnőttek készség- és kompetenciaszintjét felmérő jelentés (PIAAC – Programme for the International Assessment of Adult Competencies) egyértelmű jelzést ad: miközben egyes európai országok mérsékelt javulást értek el, sok országban stagnálás vagy visszaesés tapasztalható a felnőttek készségeiben, és az egyenlőtlenségek növekednek.

 

A PIAAC eredményei – európai ébresztő

A PIAAC felmérés 31 OECD-ország munkaképes korú népességének írás-olvasási, számolási és problémamegoldó készségeit méri. Az első ciklus több mint tíz éve zajlott, eredményeit 2013-ban tették közzé. A második ciklus 2024 decemberében publikált eredményei egy évtizedre kiterjedő áttekintést adnak a felnőttkompetenciák alakulásáról. Ez a longitudinális megközelítés nemcsak az egyes országok készségszintjeinek statikus képét mutatja, hanem a – gyakran aggasztó – elmozdulásokat is feltárja az alapkompetenciák tekintetében.

Az OECD-országokban a felnőttek mintegy egyötöde csupán a legalapvetőbb írás-olvasási és számolási feladatok elvégzésére képes. Különösen aggasztó a növekvő különbség: az alacsonyabb készségekkel rendelkező felnőttek között aránytalanul nagyobb valószínűséggel találunk idősebbeket, külföldön születteket, vagy hátrányos helyzetű háttérrel rendelkezőket. Bár az iskolai végzettség, az életkor, a nem és a migrációs státusz is befolyásolja a teljesítményt, a társadalmi-gazdasági háttér jelentősen és tartósan meghatározó tényező. A növekvő készségszakadék azt jelzi, hogy az alacsony készségszint egyszerre oka és következménye az egyenlőtlenségnek.

A PIAAC-adatok szerint a készségszint általános csökkenése sok országban nem a teljes népesség készségeinek romlásából fakad, hanem abból, hogy nő azok aránya, akik a legalacsonyabb szinteken teljesítenek. Ez mélyebb, rendszerszintű elszigeteltségre utal. A legtöbb európai országban az alsó 10%-ba tartozók írás-olvasási és számolási eredményei romlottak, és digitális kompetenciáik még ennél is jobban elmaradnak a korábbi mérések eredményeitől.

Ezen eredmények következményei jelentősek. Az alacsonyszintű alapkészségekkel rendelkező felnőttek számos, egymást erősítő akadállyal szembesülnek:

• kisebb eséllyel vesznek részt élethosszig tartó tanulásban és szakképzésben;
• nehezebben találnak stabil, megfelelően fizetett munkát, és nehezebben alkalmazkodnak a munkahelyi változásokhoz;
• fokozott a kirekesztődés veszélye a digitális társadalomból;
• hiányozhatnak az egészségügyi ismeretekkel kapcsolatos készségeik.

Általánosságban az egyén készségszintje szoros összefüggést mutat a társadalmi életben való boldogulással. A magasabb számolási készséggel rendelkező felnőttek jobb egészségi állapotról, nagyobb fokú elégedettségről és aktívabb állampolgári részvételről számolnak be, továbbá nagyobb valószínűséggel érzik úgy, hogy befolyással bírnak a politikai döntésekre – ami a demokratikus részvétel alapját jelenti.

Gazdasági szempontból a készségek egyértelműen befolyásolják a foglalkoztathatóságot és az egyén számára elérhető béreket – gyakran még a formális iskolai végzettségnél is nagyobb mértékben. A magasabb készségszinttel rendelkező felnőttek nagyobb eséllyel kerülnek fogalkoztatásba és magasabb is a jövedelmük. A legalacsonyabb készségszinten lévők számára a társadalmi előrelépés lehetősége korlátozott, ami felerősíti és ‘újratermeli’ a szegénységet és a kirekesztettséget.

A felmérés eredményei fényében sürgető lenne az adatok átfogó értelmezése, hogy az érintett államok fel tudjanak készülni az alapvető készségek felnőttkori fejlesztésére. Az egyéni életekben tapasztalható előnyökön túl a magasabb szintű alapkompetenciák társadalmi megtérülést is hozhatnak, úgy mint, magasabb jövedelmeket, alacsonyabb szociális ellátási költségek, nagyobb adóbevételeket és erősebb társadalmi összetartást.

Az alapkészségek hiányának kezelése nem pusztán technikai kérdés, hanem erkölcsi és gazdasági szükségszerűség is. Az Európai Hálózat az Alapkészségekér (angolul: European Basic Skills Network, továbbiakban: EBSN) és a Felnőttoktatás Európai Szövetsége (angolul: European Association for the Education of Adults, továbbiakban: EAEA) közös nyilatkozata a PIAAC-eredményekről egyértelművé teszi: a nyitott és inkluzív felnőttkori tanulási lehetőségeknek a nemzeti és európai stratégiák középpontjában kell állniuk. A szakpolitikáknak az alapkészségek fejlesztését össze kell kapcsolni a foglalkoztatási, egészségügyi, digitális és zöld átállási politikákkal, hiszen gyakran e területek célközönsége között jelentős átfedés tapasztalható.

 

Szakpolitikai lendület: a Készségek Uniója és az alapvető készségekre vonatkozó cselekvési terv

A felnőttek alapvető készségei körüli sürgető helyzetre válaszul Európa több szakpolitikai kezdeményezésel is készült. Ezek közé tartozik a Készségek Uniója, és az alapvető készségekre vonatkozó cselekvési terv (angolul: Action Plan on Basic Skills) mellett a Kompetenciafejlesztési pályákról szóló tanács ajánlás is.

A Készségek Uniója egy ambiciózus stratégiai jövőképpel él, ami egy reziliens és inkluzív európai készség-ökoszisztéma kiépítését célozza meg. A program abból indul ki, hogy Európában mindenki számára biztosítani kell a szilárd alapkompetenciák megszerzésének lehetőségét, valamint az élethosszig tartó tanuláshoz való hozzáférést, úgy hogy azok alkalmazkodnak a munkaerőpiac és a társadalom változó igényeihez. Továbbá kiemelt figyelmet fordít a hátrányos helyzetű csoportokra – többek között a fogyatékossággal élő személyekre, a migránsokra és a korai iskolaelhagyókra.

A kezdeményezés egyik fő eleme a minőségi munkahelyekhez és élethez szükséges készségek fejlesztése magas színvonalú oktatási programokon keresztül figyelembe véve az inkluzív, élethosszig tartó tanulás fontosságát. Ezen programok fontos elemei lehetnek a rugalmas és személyre szabott tanulási utak, például az egyéni tanulási számlák, valamint a szakmai tovább- és átképzések a mikrotanúsítványok szélesebb körű alkalmazásával. A Készségek Uniója által nyújtott programok fent felsorolt elemei kiváltképp hasznosak az alacsony alapkészségszintekkel rendelkező felnőttek számára, akik életkörülményeik jellemzően nehezebben csatlakoznak a hagyományos iskolarendszerű képzésekhez.

Az alapvető készségekre vonatkozó cselekvési terv – a Készségek Uniója kiemelt kezdeményezéseként – közvetlenül reagál az Európai Unióban tapasztalható készségszint csökkenésre. A terv rövid- és középtávú intézkedéseket irányoz elő, különös figyelmet fordítva a „nehezebben elérhető” felnőttekre. Továbbá támogatja az alapkompetencia-fejlesztés összekapcsolását a foglalkoztatási, lakhatási, egészségügyi és családtámogatási szolgáltatásokkal, valamint az informális tanulási terek – például közösségi központok, könyvtárak – bevonását. A tanulási terek területén tapasztalható rugalmasság azt a felimerést próbálja gyakorlatba ültetni, miszerint a felnőttek tanulása akkor a legsikeresebb, ha az a tanulók hétköznapi tereiken és tevékenységein keresztül valósul meg.

A Kompetenciafejlesztési pályák kezdeményezés azon felnőtteket célozza meg, akik nem rendelkeznek középfokú végzettséggel. A program egy háromlépcsős modellt kínál, melynek elemei a készségfelmérés, személyre szabott tanulási ajánlat, valamint a megszerzett készségek validálása. Emellett nagy hangsúlyt kap a tanulási programok aktív promóciója (outreach) és a támogató szolgáltatások és intézkedések (guidance) annak érdekében, hogy a hátrányos helyzetű csoportok ne csak célközönségei legyenek a tanulási programoknak, hanem valódi bizalommal és elköteleződéssel éljenek a lehetőséggekkel.

E kezdeményezéseket kiegészíti a 2021–2027 közötti időszakra szóló digitális oktatási cselekvési terv, ami a digitális készségek fejlesztését célozza valamennyi oktatási ágazatban. Azon felnőttek számára, akik a digitális világban kevésbé jártasak, e program különösen fontos, newmcsak azért hogy a foglalkoztathatóságuk erősödjön, hanem azért is hogy az egyre digitalizálódó közszolgáltatásokat (eRecept, DÁP, stb.) igénybe tudják venni.

Összességében ezen egymás felé mutató szakpolitikai kezdeményezések egy összetartó, inkluzív és holisztikus stratégia elemeiként foghatók fel, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy a tanulási programoknak a (felnőttkorú) tanulók relaitásából kellene kiindulnia.

 

A szakpolitikától a gyakorlatig: központban az evidencia

A szakpolitikai célkitűzések kézzelfogható eredményekké alakításához összhangra van szükség az európai célok és a nemzeti végrehajtás között. E folyamatban kulcsszerepe van a bizonyítékoknak.

A PIAAC részletes képet ad a szükségletekről: hol van szükség erőforrásra, mely csoportokat kell sikeresebben elérni, és milyen típusú támogatás bizonyul a leghatékonyabbnak. A felmérés egyben rámutat a tétlenség költségeire is: a készségkínálat és a munkaerő-piaci igények közötti szakadékra (angolul: skills mismatch), a csökkenő termelékenységre és a tartós társadalmi elszigetelődésre.

E célból az alábbi gyakorlati lépések lehetnek kiemelkedően fontosak:

• az uniós célokkal összhangban álló, a helyi igényekhez igazított nemzeti stratégiák kidolgozása;
• integrált felnőttkori tanulási rendszerek kialakítása, melyek összekapcsolják az oktatási, a foglalkoztatási, a szociális és egészségügyi szolgáltatásokat;
• a közösségi tanulási terek és a célzott elérés (outreach) támogatása;
• az oktatók támogatása.

A siker egyik kulcsa az, hogy a tanulási rendszereket az egyének igényei köré építsük. A programokat a tanulók bevonásával szükséges kialakítani, tiszteletben tartva tapasztalataikat, és felismerve, hogy a motiváció és az önbizalom éppoly fontos, mint a módszertan és a tananyag. Felnőttképzőként az empátia-alapú, inkluzív és a realitás talaján álló megközelítésben érdemes fejlődnünk szem előtt tartva, hogy a PIAAC adatok nemcsak a problémákat tárják elénk, hanem egy megalapozottabb és méltányosabb megoldás felé is vezethetnek minket.

Láthattuk e cikkben, hogy az alapkészségek az inklúzió, a demokrácia, a gazdasági reziliencia és a jólét alapját képezik egy társadalomban. A PIAAC legfrissebb eredményei kiemelt figyelmet igényelnek az oktatók, a döntéshozók és a civil társadalom részéről egyaránt. A megfelelő evidencia, a szakpolitikai összhang és az inkluzív gyakorlat révén hozzájárulhatunk egy olyan társadalom megteremtéséhez, ahol a felnőttek – háttértől függetlenül – hozzáférnek a tanulási lehetőségekhez, javíthatnak életminőségeiken, és érdemben hozzájárulhatnak a közösségük fejlődéséhez.

Az eredeti angolnyelvű cikket fordította Harangozó Tamás.

Az EPALE sikere egyértelműen tükröződik a sikeres kormányközi együttműködések folyamatos megjelenésében. Ezek értékes tapasztalatokkal szolgálnak, melyekből mindannyian tanulhatunk. Az Északi Élethosszig Tartó Tanulás Hálózata (angolul: The Nordic Network For Lifelong Learning – NLL, korábban NVL néven ismert) kiváló példája egy a felnőttkori tanulás szakpolitikájának és gyakorlatának javítását célzó, regionális fókuszú nemzetközi együttműködésnek.

A Skandináv Miniszterek Tanácsa (NCM) által 2005-ben létrehozott Skandináv Élethosszig Tartó Tanulás Hálózata (NLL) egyesíti az összes skandináv országot, és az NCM stratégiájának megfelelően működik. Főbb területei a felnőttoktatók kompetenciáinak fejlesztése, a validáció (korábbi megszerzett tanulási eredmények érvényesítése), az egész életen át tartó tanácsadás, a fenntartható fejlődés oktatása és az alapvető készségek fejlesztése. Az NLL feladata tematikus hálózatok létrehozása és koordinálása, hogy információkat gyűjtsön és összehasonlítsa a felnőttképzés különböző területeinek helyzetét a skandináv régióban. Az NLL arra törekszik, hogy mind az oktatási szervezeteket, mind a szociális partnereket bevonja a fejlesztési tevékenységekbe.

Az alábbi interjút Harangozó Tamás, az Európai Alapkészségek Hálózatának szerkesztője és az EPALE felnőttképzési szakértője készítette az EPALE 10. évfordulója alkalmából. Az NLL különböző regionális koordinátorait hívtuk meg, hogy megtudjuk milyen szerepet játszott az EPALE az északi együttműködés kialakulásában, működésében. Az interjúban elhangzott gondolatok három szakértő véleményét tükrözik: Antra Carlsen – vezető koordinátor, Johanni Larjanko – finn nemzeti koordinátor és Andreas Gravdahl – norvég nemzeti koordinátor.

 

Az NLL szerepe az EPALE fejlesztésében

Az elmúlt évtizedben hogyan járult hozzá az NLL az EPALE-ről szóló viták és politikák alakításához? Említenének, kérem, egy olyan fontos kezdeményezést vagy együttműködést, melyben az NLL szakértelme jelentős hatást gyakorolt?

Az NLL és az EPALE számos formában működtek már együtt az Európában történő élethosszig tartó tanulás, a készségfejlesztés és a szakpolitikai innováció előmozdítása érdekében. Ez a partnerség értékesnek bizonyult olyan kihívások kezelésében, mint a digitalizáció, az inkluzivitás, a fenntarthatóság és a készségek validációja.

Az NLL-EPALE több éven át tartó együttműködése elmélyítette az egész életen át tartó tanulás szakpolitikáit, hálózatokat és innovációkat úgy az északi régióban, mint egész Európában. A bevált gyakorlatok megosztásával, a szakpolitika befolyásolásával és az új tanulási módszerek népszerűsítésével ez a partnerség hozzájárult ahhoz, hogy egész Európában egy inkluzívabb, fenntarthatóbb és jövőorientáltabb felnőttképzés működjön.

 

Északi megközelítések az európai szakpolitikában

Hogyan segítette az NLL az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos északi perspektívák integrálását az EPALE szélesebb körű vitáiba? Fellelhetők olyan konkrét témák, mint például a fenntarthatóság, a digitális tanulás vagy az inkluzív oktatás, ahol az NLL hatása különösen éerzhető?

A tudásmegosztás és a tanulási gyakorlatok disszeminációja elengedhetetlen volt a szinergiák létrehozásához és ahhoz, hogy az északi megközelítéseket a szélesebb európai perspektívákkal integráljuk.

Az NLL kompetenciafejlesztésről, zöld átállásról és digitális tanulásról szóló kutatási és tematikus jelentéseit széles körben disszemináltuk az EPALE-n keresztül. Az EPALE fontos felületet biztosított az északi oktatók és döntéshozók számára olyan esettanulmányok és betekintések közzétételéhez, amik európai kontextusban is alkalmazhatók.

Az NLL szakértelmével hozzájárult az EPALE digitális átalakulással, befogadással és munkahelyi tanulással kapcsolatos munkájához. A felnőtt tanulók digitális alapkészségeiről szóló skandináv tematikus céloldal (angolul: The Nordic Thematic Landing Page on Digital basic skills of adult learners) irányadó referenciaanyagként szolgál a Platformon (szerző: Jenni Westö). 

Ezenkívül a nem-formális felnőttképzés és a korábban megszerzett ismeretek validációja (VPL) terén szerzett skandináv tapasztalatok is hozzájárultak az európai stratégiák kialakításához. Ezen a területen egyik mérföldkőnek számító kiadvány a „Liberális felnőttképzési bizonyítvány mint validációs eszköz” (angolul: Liberal adult education certificate as a tool for validation) című átfogó szakpolitikai ajánlás volt (finn és svéd nyelven is elérhető).

Végül, a PIAAC tapasztalatainak megosztása most kezdődött el. A PIAAC2 felmérésben hatalmas mennyiségű adat áll rendelkezésre a felnőttek tudásszintjéről. A főbb eredmények négy sorban összefoglalhatók, de a 16 és 65 év közötti 4000 válaszadóval (Norvégia) készített nagyszabású interjúk eredményeiből még sokkal többet lehet kihozni.

 

A határokon átnyúló együttműködés erősítése

Az NLL a határokon átnyúló együttműködés előmozdításáról ismert. Hogyan támogatta az EPALE az NVL-t a skandináv felnőttképzési stratégiák és a szélesebb európai hálózatok összehangolásában? Megosztana néhány példát a sikeres partnerségekre vagy a tudásmegosztási kezdeményezésekre?

A közös szervezésű határokon túli tanulási események, webináriumok, műhelyek és szemináriumok, hozzájárultak a skandináv innovációk (pl. kompetencia-alapú, fenntarthatósági oktatás) elterjedéséhez. Az EPALE kiterjedt hálózatán keresztül a bevált gyakorlataink a régión túlmutató szakpolitikákra és stratégiákra is hatottak.

A norvég NLL egység aktívan együttműködött az EPALE norvég támogatói szolgálatával több rendezvényen is, többek között a Læring i nord (Tanulás északon) és a DigiNorden konferencián Tromsøben, Norvégiában, 2022 szeptemberében. A két szervezet közösen gyűjtötte össze a konferenciákon bemutatott információt, ami új ismeretekkel gazdagította mind a fogadó szervezetünket, mind a főszervezőt. A rendezvények célja, hogy kiemelje és terjessze az észak-európai és európai kezdeményezéseket elsősorban a norvég, észak-európai és európai célcsoport számára a kiválasztott, az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos témában.

A DigiNorden konferencia az északi országok digitális készségeivel foglalkozott, és összehozta az egyetemeket, a felsőfokú szakképzési szolgáltatókat, a társadalmi partnereket, a nem-formális oktatás szolgáltatóit, a kormányzati intézményeket és a témában érdekelt feleket. A konferenciát az EPALE és az NLL közösen szervezte. A kiválasztott előadók és felek részvételét mindkét szervezet koordinálta. A témák és kérdések a digitális befogadás, a digitális és zöld átállás, a kompetenciák iránti igény és az észak-európai országokban az egész életen át tartó tanulási lehetőségek iránti kereslet körül forogtak.

 

2022-ben a Læring i nord rendezvény a skandináv iparágak zöld átállásához szükséges készségekre összpontosított. A rendezvényre zöld szervezeteket, tudományos köröket, ipari és szociális partnereket hívtak meg. Ennek eredményeként Norvégia és Svédország képviselői előadásokat tartottak, amik az energetikai átállás oktatásától az ipari integrációig számos témát felöleltek.

A 2023-as Læring i nord konferencia témája az EU készségek évéhez kapcsolódó validáció volt. A konferencián svéd, dán, finn és norvég partnerek gyűltek össze, és bemutatták különböző intézkedéseiket és eszközeiket, amiket a validáció során alkalmaznak az egyének kompetenciáinak formalizálása érdekében.

A Læring i nord 2024-es konferencia témája a mikrotanúsítványok voltak. Az EPALE és az NLL svéd, finn, norvég egységei, valamint az OECD és az európai mikrotanúsítványok szövetségek képviselőinek előadásait is sikerült megszervezni. A konferencia betekintést nyújtott abba, hogy az északi országok és az európai szövetségek hogyan dolgoznak mikrotanúsítványokkal, bemutatva tanfolyamokat, valamint azt, hogy hogyan lehet őket fejleszteni, felhasználni.

A Læring i nord 2025-ös konferencia (a cikk megjelenéséig) még nem került megtervezésre, de az alapkészségek a konferencia középpontjában állnak.

Az EPALE és az NLL fontos szerepet játszott a 2022-ben megrendezett 4. Validációs (VPL) Biennále szervezésében. A VPL Biennále elősegítette a vitákat és a tapasztalatcserét a validációs folyamatokról.

2022-ben az NLL és az EPALE közösen rendezett egy „Fenntartható kompetenciák a jövőért” című rendezvényt, melynek célja a fenntarthatóság felnőttképzésbe való integrálása állt. A párbeszéd több EU-ország képzési programjait is befolyásolta.

Az NLL és az EPALE elősegítette az észak-európai felnőttképzési szakértők és az európai intézmények közötti szorosabb kapcsolatok kiépítését. Az észak-európai régió képzői és politikai döntéshozói részt vettek az EPALE online vitáiban, tematikus csoportjaiban és konferenciáin. Az EPALE és az NLL két alkalommal szervezett élő eseményt az EPALE közösségi konferenciák keretében, 2022-ben Vaasában és 2023-ban Helsinkiben.

Az EPALE és az NLL régóta együttműködik Finnországban is. Az EPALE 2022 szeptemberében közvetítette az Adult Basic Skills (Felnőttek alapvető készségei) nemzeti konferenciát, melynek hatása az egész skandináv régióra kiterjedt. A konferencia a finn NLL egység, a nemzeti oktatási tanács és az oktatási és kulturális minisztérium közös kezdeményezése volt.

Tavaly (2024-ben) az EPALE tematikus blogsorozatot indított Bildung (képzés, művelődés) témájában, részben a finn NLL javaslatára. A blogok elmélyítették a megértést és hozzájárultak az oktatás és a felnőttkori tanulás szerepéről szóló jelenlegi vitákhoz.

A partnerség másik példája a 2024-2025-ben készített validációról szóló nyolcrészes NLL-EPALE podcast. Ezek keretezték a validáció helyzetéről és annak sokrétűségéről szóló finnországi vitát.

Az EPALE hálózata az NLL által közzétett különböző szakpolitikai összefoglalók révén segített a skandináv politikai ajánlások szélesebb európai közönséghez való eljuttatásában:

• Szakpolitikai összefoglaló: felnőttkori digitális alapkészségek a skandináv országokban (2020)
• NVL: Szakpolitikai összefoglaló a validációról szóló statisztikákról (2023)
• Szakpolitikai összefoglaló (finn nyelven) – NVL (2024)

Az EPALE európai felhasználói bázisa hozzájárult az északi felnőttképzési modellek, szakpolitikák és gyakorlatok ismertségének növeléséhez. Antra Carlsen egy átfogó blogbejegyzésben felvázolta az északi felnőttképzés jövőbeli irányait A leginkább integrált és fenntartható régió felé 2030-ig: Északi együttműködés a felnőttképzésben – hogyan támogathatjuk a társadalmi befogadást? címmel.

 

Jövőbeli elképzelések

Milyen lehetőségeket lát arra, hogy az északi országok hozzájárulásával erősödjön az európai felnőttképzési szakpolitika és gyakorlat az EPALE-n keresztül?

Az NLL és az EPALE norvég egysége által szervezett események egyértelmű példái annak, hogy az együttműködés új hálózatok és kapcsolatok kialakulását segíti elő, miközben a résztvevők megismerhetik egymást és más országok bevált gyakorlatait. Az északi országok tapasztalatainak mély ismerete hozzájárul az európai felnőttképzési szakpolitikai fejlesztésekhez és gyakorlathoz. Az NLL álláspontja szerint a jövőben is össze kell fognia a felnőttképzés partnereinek a zöld átállásra és a fenntarthatóság elmélyítésére.

Az EPALE (Electronic Platform for Adult Learning in Europe) fennállásának 10. évfordulója alkalmat ad arra, hogy áttekintsük azt az ökoszisztémát, amiben oktatók, képzők, kutatók és szakpolitikai döntéshozók működnek együtt, osztanak meg erőforrásokat, és ösztönzik az innovációt a felnőttkori tanulás különböző területein. A kerek évforduló egyúttal jó lehetőséget kínál arra is, hogy Európán túlra tekintsünk, és megvizsgáljuk, milyen szerepet tölthet be az EPALE a globális felnőttképzési térben.

A közös gondolkodás ösztönzése érdekében ez a blogbejegyzés az Egyesült Államok felnőttképzési szabályrendszerét, programjait vizsgálja, különös tekintettel az alapkészség-fejlesztésben részt vevő felnőtteknek nyújtott szolgáltatásokra. A cikk továbbá felvet néhány hasonlóságot és különbséget az Egyesült Államok és Európa a tanulói célcsoportok, a szolgáltatások, valamint az együttműködés és fejlesztés lehetséges területei között.

 

A rendszerek összehasonlítása

Az Egyesült Államok és Európa egyaránt támogatja az alacsonyszintű alapkészségekkel rendelkező felnőttek számára szánt oktatási szolgáltatásokat. Ezek a tanulók azért kapcsolódnak be a felnőttkori alapkészség-fejlesztésbe, hogy az írás-olvasási, számolási, nyelvi és digitális készségeiket erősítsék, hogy ezzel segítsék elő személyes, társadalmi és gazdasági jóllétüket.

 

Szakpolitika az Egyesült Államokban és Európában

Az Egyesült Államokban a felnőttkori alapkészség-fejlesztés szabályozásáról és finanszírozásáról a munkaerő innovációjáról szóló törvény (angolul: Workforce Innovation and Opportunity Act, továbbiakban: WIOA), illetve egy további felnőttoktatásról szóló törvény (angolul: Adult Education and Family Literacy Act) rendelkezik. Ezen programokat az Egyesült Államok oktatásért felelős tárcája (United States Department of Education) működteti, amely a szövetségi államok számára biztosít forrásokat, hogy azok helyi programokat valósítsanak meg: alapfokú és középfokú felnőttoktatást, valamint angol mint idegennyelv nyelv képzést. A WIOA egyik előírása, hogy az államoknak évente adatokat kell szolgáltatni a tanulók demográfiai jellemzőiről, előmenetelükről, képesítések megszerzéséről, továbbtanulásról és munkaerőpiaci eredményeikről a Nemzeti Adatszolgáltatói Rendszeren keresztül (National Reporting System).

A jogszabály iránymutatást ad a szakmai továbbképzésről és a tanulást támogató szolgáltatásokról is. A felnőttek sikeres oktatási és munkaerőpiaci részvételéhez szükséges kompetenciák előrejelzésére az amerikai oktatási tárca kidolgozta egy keretrendszert is (Career and College Readiness Standards for Adult Education).

Európában a felnőttkori alapkészség-fejlesztést szakpolitikai keretek, finanszírozási programok és kezdeményezések támogatják. Ilyen például az Európai Készségfejlesztési Menetrend (European Skills Agenda), amely 2030-ig a felnőttek 60%-ának éves tanulási részvételét tűzi ki célul; a Tanácsi Ajánlás a Kompetenciafejlesztési pályákról (Upskilling Pathways), ami az alacsony készségekkel rendelkező felnőttek számára biztosít tanulási lehetőségeket; valamint az ún. Digitális Évtized Stratégia is (Digital Decade Strategy), melynek célja, hogy a felnőttek legalább 80%-a rendelkezzen alapvető digitális készségekkel.

Az Erasmus+ programok támogatásával új specifikus keretrendszerek is születtek, például a számolási készségekre vonatkozó egységesített európai keretrendszer (angolul: Common European Numeracy Framework – CENF) és az életvezetés készségeire vonatkozó európai keretrendszer (Life Skills for Europe Framework). Mindkét keretrendszer a kulcskompetenciák fejlesztésére összpontosít.

Európa részletes keretrendszereken alapuló megközelítése szisztematikus megközelítést tükröz. Ezzel szemben az Egyesült Államokban a szakemberek a meglévő belföldi és nemzetközi standardok elemzésével választják ki az optimális irányadó kompetenciákat.

 

A felnőtt tanulók jellemzői

Az Államokban a Nemzeti Adatszolgáltatói Rendszer, Európában pedig a Felnőttoktatási Felmérés (Adult Education Survey – AES) szolgáltat adatokat. Az AES az EU élethosszig tartó tanulásra vonatkozó statisztikai rendszerének része, és hatévente szolgáltat adatot.

A 2022–2023-as adatok szerint az EU-ban a 25–64 éves populáció 47%-a vett részt nem formális tanulásban. Az Egyesült Államokban a képzésben résztvevők 74%-a tartozott ebbe a szegmensbe. A nők mindkét régióban nagyobb arányban vettek részt, de az aránykülönbség az Egyesült Államokban jelentősebb volt (58% nő, 42% férfi). Az amerikai résztvevők 56%-a angol idegennyelvi képzésben vett részt.

Ezen előzetes adatgyűjtések egy fontos implikációja, hogy a jövőben hasznos lenne további információkat gyűjteni az Európai Unióban és az Egyesült Államokban élő, alapkészség-fejlesztésben részt vevő felnőttek jellemzőiről, hogy jobban megértsük, mely programtípusok illeszkednek leginkább a szóban forgó célcsoport eltérő életkorához és életszakaszaihoz.

 

Globális kitekintés az EPALE szerepére

Az EPALE egy együttműködési, tudásmegosztó felületként és az oktatásban és képzésben megvalósuló innovációk terjesztésének fórumaként végzett munkája egyedülálló, hiszen egyszerre foglalja magában az alapkészség-fejlesztést, a továbbképzést, valamint a szakképzést. Az Egyesült Államokban nem létezik egyetlen olyan platform, amely a felnőtt tanulók ilyen széles körét lefedné; ehelyett különálló, az egyes oktatás szektorok szolgáltatási felületei találhatók meg. Egy EPALE-hez hasonló, egységes platform jelentősen megkönnyítheti a kommunikációt a felnőttképzés különböző területei között.

A Platform abban is egyedülálló, hogy erőforrásként és szakmai párbeszédet ösztönző fórumként is működik számos területen: a szakpolitikai keretrendszerek oktatási és szakmai továbbképzési célú alkalmazása, különös tekintettel a digitális készségekre, az életvezetési készségekre, a számolási készségekre és a transzverzális kompetenciákra.

 

Előretekintés

Az EPALE folyamatos fejlődésével új lehetőség nyílhat szélesebbkörű nemzetközi együttműködésre az alábbi területeken:

• A kutatás, gyakorlat és szakpolitika terén továbbra is közösségi és tudásmegosztó fórumként.
• Az élethosszig tartó tanulás tervezésének integrálása az alapkészség-fejlesztésbe.
• Olyan modellek kidolgozása, amelyek támogatják az élethosszig tartó tanulásba való bekapcsolódást.
• Egy központi információs tér fenntartása a tanulási lehetőségekről.

 

A szerzőről

Judith Alamprese, az Abt Global vezető kutatója, több mint négy évtizedes tapasztalattal rendelkezik a felnőttképzés és munkaerő-fejlesztés területén. Szociológusként a társadalmi méltányosságot és hozzáférést elősegítő rendszerszintű és egyéni beavatkozásokra összpontosít. Részt vett a CREATE Adult Skills Network vezetésében, valamint tagja volt az Egyesült Államok delegációjának a CONFINTEA VI és a CONFINTEA VII konferenciákon. Előadásokat tartott az OECD és az UNESCO rendezvényein is.

PIAAC 2024: Milyen alapkészségekkel rendelkeznek a felnőttek a gyorsan változó világban?

Az OECD 2024-es PIAAC (Felnőttek Nemzetközi Képesség- és Kompetenciamérési Programja) felmérése rávilágított arra, hogy világszerte komoly kihívásokkal néznek szembe a felnőttek az alapvető készségek – szövegértés, számolási képesség és adaptív problémamegoldás – terén. Míg néhány ország előrelépést tett az elmúlt évtizedben, sok országban romlott a helyzet.

 

Nemzetközi trendek és kiemelkedő országok

A 31 ország részvételével zajló felmérésből kiderült, hogy a legjobb teljesítményt Finnország, Japán, Svédország és Norvégia felnőtt lakossága nyújtotta mindhárom kompetenciaterületen. Finnország például 15 ponttal javította az átlagos szövegértési teljesítményét az elmúlt tíz évben, míg a numerikus készségekben 17 ponttal lépett előre .

Ezzel szemben több országban jelentős visszaesés történt. Lengyelország, Litvánia és Dél-Korea esetében például 20 pontnál is nagyobb volt a romlás a szövegértési készségek terén . Az adatok szerint a gyengébb teljesítményű felnőttek lemaradása fokozódott, ami növekvő társadalmi egyenlőtlenségeket vetít előre.

 

Magyarország helyzete a PIAAC 2024-es jelentésben

Magyarország eredményei sajnos az OECD-átlag alatti szinten maradtak mindhárom kompetenciaterületen :

• Szövegértés: 248 pont (OECD-átlag: 260)
• Számolási készség: 254 pont (OECD-átlag: 263)
• Adaptív problémamegoldás: 241 pont (OECD-átlag: 251)

Különösen aggasztó, hogy a gyengén teljesítők aránya jelentősen nőtt az elmúlt években. Míg 2017/18-ban a magyar felnőttek 18,6%-ának volt alacsony szövegértési készsége, ez az arány 2022/23-ra 32,5%-ra emelkedett . A számolási készségeknél hasonló tendencia figyelhető meg: az alacsony szinten teljesítők aránya 17,8%-ról 28,8%-ra nőtt. A visszaesés különösen kritikus a 16-24 év közötti fiatal korosztály körében.

 

Hogyan tovább?

A PIAAC eredményei egyértelmű üzenetet hordoznak: az oktatási és felnőttképzési rendszereknek sürgősen reagálniuk kell. Az alapkompetenciák hiánya nemcsak a munkavállalók egyéni lehetőségeit csökkenti, hanem a gazdaság egészére is negatív hatással van.

A helyzet értelmezéséhez és a magyar eredmények mélyebb elemzéséhez ajánljuk Dr. Farkas Éva friss gyorsjelentését, amely részletesen bemutatja a magyar felnőttek kompetenciahelyzetének változásait és lehetséges következményeit .

A SVEB 2023. évi Ágazati Monitor Jelentése (Branchenmonitor) felhívja a figyelmet, hogy a felnőttképzési szolgáltatók komoly kihívásokkal néznek szembe az oktatók készségeinek fejlesztése terén. Falk Scheidig, a Ruhr-Universität Bochum Élethosszig Tartó Tanulás professzora elmagyarázza, hogyan változtatja meg a digitalizáció a felnőttképzés területét, és felvázolja a felnőttképzési szervezetek részéről szükséges beavatkozásokat. 

Ön azt állítja, hogy a koronavírus-járvány növelte az oktatók készségeit. Kifejtené ezt részletesebben?

A pandémia sok intézmény számára (kényszerből) lehetőséget adott az online szolgáltatások kipróbálására. Ez váratlan tanulási lehetőséget jelentett magának a felnőttképzési szektornak is. A felnőttképzésben dolgozókat ez különböző módon érintette. Például a kurzusokat videokonferenciákon és tanulási platformokon keresztül tartották meg. Ugyanakkor bizonyos esetekben először be kellett szerezni és konfigurálni a szoftvereket.

A résztvevőket és az oktatókat is támogatni kellett a digitális eszközök használatában. A kurzusok mellett a felnőttképző szolgáltatókkal való együttműködés és a (potenciális) résztvevők számára nyújtott tanácsadás is gyakran távolról zajlott, amelyhez technológia kellett. Ez hardverek és szoftverek vizsgálatát, valamint ezek használatát igényelte – nemcsak az oktatók részéről.

Azonban nemcsak a technológiai tudás és használat kompetens elsajátítása került előtérbe, hanem a technológiai fejlesztések reflexív megközelítése is, mint például a felnőttképzésre gyakorolt hatások, a társadalmi-kulturális következmények, valamint az oktatók szerepe a digitális tanulási kontextusokban. 

Az SVEB Ágazati Monitor jelentése azt mutatja, hogy az oktatók készségeinek fejlesztése kihívást jelent a szolgáltatók számára. Hol látja a felnőttképzési szervezetek beavatkozási szükségleteit?

A felnőttképzés területének sokszínűsége azt jelenti, hogy intézményi szinten eltérő szükségletekkel kell számolni. Általánosságban azonban megfogalmazható egy célkép: a felnőttképzési szervezeteknek arra kellene törekedniük, hogy képessé tegyék, támogassák és ösztönözzék munkatársaikat készségeik fejlesztésére, az aktuális fejlesztési perspektíváknak megfelelően.

Ehhez azonban szükségesek az igényekre szabott programok, illetve ezek kidolgozása, valamint a megfelelő keretfeltételek biztosítása. Továbbá fontos a relevancia tudatosítása – vagy annak növelése – a felnőttképzésben dolgozók körében. 

Ma egy új kihívás áll a szolgáltatók előtt: a mesterséges intelligencia. Hogyan nézhet ki a mesterséges intelligenciához kapcsolódó új kompetenciahullám? 

A terület dinamikus fejlődése miatt nem könnyű minden részletet nyomon követni. Mégis, ezek a technológiai fejlesztések inkább lehetőséget, mint kihívást jelentenek. Ha abból indulunk ki, hogy a digitalizáció nem egy külső hatás, hanem olyasmi, amit alakíthatunk és használhatunk, az MI-eszközök lehetőségeit ki kell aknázni.

Az MI-eszközöket például tanulási anyagok generálására lehet használni, mint feladatok vagy különböző szintű tanulási videók készítése, de akár virtuális tanulási partnerként is.

A generatív MI-eszközök korlátaira és kockázataira joggal hívják fel a figyelmet, de a növekvő használatot további fejlesztéseknek is kísérniük kell, mint például az MI-eszközök teljesítményének növelése, valamint a funkciók és a lehetséges alkalmazások körének bővítése. A lehetőségek felméréséhez aktívan kell foglalkozni az MI-eszközökkel, és ezen a téren is hasznos lehet a más képzőintézményekkel folytatott eszmecsere.

A felnőttképzésben dolgozók számára alapvető követelménynek tekinthető, hogy figyelemmel kísérjék a változásokat és az új fejlesztéseket, és vizsgálják a bennük rejlő lehetőségeket. Akik a felnőttkori tanulást segítik és támogatják, ők maguk is örökké tanulók maradnak!

A felnőttképzési ágazatnak nemcsak érintettsége okán kell lépést kell tartania a fejlődéssel, hanem azért is, mert korszerű oktatási és képzési programok biztosításával jelentősen hozzájárul a társadalmi és szakmai részvételhez az egyre inkább digitalizálódó élet- és munkakörnyezetben. Ez nemcsak az új technológiák használatához szükséges készségek elsajátítását foglalja magában, hanem az egyéni és társadalmi következményekre vonatkozó kritikai reflexiót is.

A felnőttoktatásban a digitalizáció új lehetőségeket nyit meg, ideértve a tanulással kapcsolatos elemzéseket, analitikát is. Milyen lehetőségeket lát az adatfeldolgozásban a felnőttképzési szervezetek számára? 

Az adatok felhasználása több szinten is releváns információkkal szolgálhat: a tanulók támogatása és a szervezeti döntések meghozatala során egyaránt. A tanulási platformok adatai például betekintést nyújtanak a tanulási viselkedésbe, amely felhasználható egyéni visszajelzés, igényalapú támogatás és személyre szabott tanulási források nyújtására, illetve a tanulási környezet és tartalom továbbfejlesztésére.

Magasabb programszinten az adatok segíthetnek a részvételi magatartás megértésében, például a tanfolyamok látogatottsági adatai alapján történő mintázatok azonosításával – mely csoportokat milyen ajánlatokkal (nem) érjük el?

Az adatok hozzáférhetősége a digitalizáció fokozódásával nőni fog, többek között a felnőttképzés területén is. A felnőttképzési szervezeteknek „adatleltárt” kellene készíteniük annak megállapítására, hogy milyen adatokat generálnak vagy dolgoznak fel, és ezek milyen potenciállal rendelkeznek. Ez nemcsak a különböző célú adatok célzott elemzéséhez járulhat hozzá, hanem az adatok, az adatvédelem és az adatbiztonság fontosságára is felhívhatja a figyelmet, és elősegítheti az adatok hozzáértő, kritikus és reflektív kezelését a felnőttképzési szervezeteknél. 

Az önképzés lehetőségei és a digitalizáció lehetővé teszik és egyszerűsítik az önálló tanulást. Egyre kevesebb oktatóra van szükség?

Az önképzést lehetővé tevő tanulási környezetek felnőttek számára történő kialakítása is felnőttképzési tevékenységnek tekinthető és tekintendő. De ettől függetlenül: az önképző tanulási környezetek belátható időn belül nem fogják felváltani a bevett felnőttképzési programokat. Az oktatási és képzési programok kiválasztása egyéni igények és adott helyzet függvénye.

Különösen a koronavírus világjárvány óta bekövetkezett fejlemények azt mutatják, hogy a digitális elemek egyre inkább áthatják a felnőttképzést, de sok esetben inkább kiegészítik és gazdagítják a személyes jelenléti programokat, mintsem felváltják azokat. A 2010-es években a MOOC-ok (Massive Open Online Courses – nyílt online kurzusok) körüli óriási felhajtás alábbhagyott, mert a végzettek száma elmaradt a várakozásoktól, s ez rámutat például az önképzési programok kihívásaira. Bár ezek a tanfolyamok rugalmasabbak az idő és a helyszín tekintetében, és könnyebben hozzáférhetőek, mint analóg társaik, ugyanakkor az önálló tanulás ezirányú készségeket is igényel, és gyakran túl kevésnek bizonyul a résztvevők közötti interakció. A digitális, önálló tanuláson alapuló tanfolyamok folyamatosan fejlődnek ugyan, és egyre nagyobb jelentőségre tehetnek szert, de jelenleg nincs jele annak, hogy széles körben felváltanák a hagyományos oktatási és képzési programokat.

Úgy tűnik, hogy a koronavírus világjárvány idején az online tanulással kapcsolatos tapasztalatok ellenére, vagy éppen azok miatt, sok felnőtt inkább a teljesen vagy részben fizikai együttléten alapuló programokat részesíti előnyben szemben a tisztán online lehetőségekkel. Ebben a tekintetben nem várható a felnőttképzésben dolgozók számának csökkenése. Ehelyett a felnőttképzési programok digitális térhódítása és digitális terjeszkedése miatt feltételezhető, hogy a felnőttképzésben dolgozók digitális készségekkel kapcsolatos követelményei tovább fognak nőni, például a személyes részvételen alapuló programok digitális elemekkel vagy online fázisokkal való magas színvonalú kombinációja tekintetében.

Különböző szereplők gyakran kérnek tőlünk előrejelzést a felnőttképzés jövőjéről. A kérdés Önnek is szól: hogyan látja a jövő felnőttképzését?

A felnőttképzés valószínűleg még fontosabbá válik, mert az egész életen át tartó tanulás egyszerre hajtóereje és következménye a társadalmi változási folyamatoknak, melyek üteme egyre gyorsul, és számos kihívás elé állít bennünket. Az élet számos területén egyre dinamikusabbá váló fejlemények felerősítik az élethosszig tartó tanulás iránti igényt. A munka világában például a digitalizáció minden ágazatban új készségigényeket eredményez, esetenként megváltoznak a munkaköri profilok, s ez adaptációs képesítéseket tesz szükségessé.

Mind a felnőttképzésben való részvétel hosszú távú alakulása, mind a felnőttképzés iránti kereslet a koronavírus okozta mélypont utáni újbóli növekedése megerősíti azt a feltételezést, hogy a felnőttképzési ágazat bővül. Ez remélhetőleg nagyobb társadalmi láthatósághoz, valamint állami finanszírozáshoz és elismeréshez vezet. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy még több nemzetközi vállalat lép be a képzési piacra, és ezáltal erősödik a verseny, különösen mivel az online programok növekvő száma hozzájárul a delokalizációhoz. A felnőttképzési szervezeteknek stratégiai döntéseket kell hozniuk a szolgáltatók kínálatában való elhelyezkedésüket illetően, különös tekintettel a tematikus területek és a programformák (hibrid, vegyes, online szinkron, aszinkron…) növekvő differenciálódására. Ebből a szempontból a felnőttképzési ágazat fejlődése a felnőttképzési szervezetek fejlesztési képességei tekintetében is követelményeket támaszt.

Az interjút Saambavi Poopalapillai készítette.