Az EAEA minden évben felmérést végez tagjai körében, hogy bemutassa a felnőttképzés helyzetének alakulását az évek során.

Az EAEA országjelentéseinek új kiadása 15 EAEA tagszervezet felmérésén alapul, és 12 ország – Ausztria, Belgium, Finnország, Németország, Magyarország, Írország, Portugália, Szlovénia, Svédország, Svájc, Törökország és az Egyesült Királyság – felnőttképzési szakpolitikai intézkedéseit, finanszírozási kihívásait és trendjeit mutatja be.

A felmérés olyan kérdéseket vizsgált, mint a tagok véleménye az aktuálisan készségközpontú európai továbbképzési politikáról, a mesterséges intelligencia felnőttképzésben való alkalmazásáról, a tanulók és a civil szervezetek bevonásáról a szakpolitikai döntéshozatalba, valamint a felnőttképzés finanszírozási helyzetéről.

Az EAEA 2024/25-ös országjelentéseinek főbb megállapításai:

• Az egyes országok felnőttképzési szakpolitikája igazodik az európai trendhez, és elsősorban a munkaerőpiac és a foglalkoztatás igényeire összpontosítanak.
• A szervezetek kétharmada valamilyen formában integrálja a mesterséges intelligenciát: az oktatás és tanulás részeként, értékes szakmai készségként, vagy adminisztratív feladatok támogatására. A fennmaradó 33 százalék esetében a mesterséges intelligencia használatával járó kockázatok, például az etikai aggályok miatt még mindig bizonytalan a helyzet.
• A felnőttképzés területén működő civil szervezetek továbbra is a politikai döntéshozatali folyamatokba való beleszólásért küzdenek, míg a felnőtt tanulóknak általában kevés lehetőségük van a politikai döntéshozatal befolyásolására.
• A finanszírozás meghatározó kérdés a felnőttképzésben mind nemzeti, mind európai szinten. Számos problémához vezet, ideeértve sok felnőtt számára az oktatási ellátáshoz való hozzáférés hiányát.

A válaszadók fele úgy nyilatkozott, hogy országában romlott a finanszírozási helyzet; harmada jelezte, hogy változatlan, egyhatoduk országában pedig kismértékben javult a finanszírozási helyzet.

N.b.: A felnőttképzés helyzetével kapcsolatos válaszok a tagszervezetek véleményét tükrözik, nem tudományos kutatáson alapulnak. A különböző országok helyzete ezen adatok alapján nem hasonlítható össze.

A mesterséges intelligencia vajon hidat épít az alacsony képzettségű és gyakran alapkészségek (írás, olvasás, számolási és digitális alapkészségek) terén kihívásokkal küzködő felnőttek számára a munkaerőpiac felé – vagy éppen tovább mélyíti a szakadékot? A digitális átállás már nagyban zajlik, és a felnőttképzés kulcsszereplői nem maradhatnak ki ebből a folyamatból. De mit tehetünk azért, hogy az MI ne újabb akadályt, hanem valódi esélyt jelentsen a leginkább sérülékeny tanulóink számára? Az alábbi cikk gyakorlati példákon és kutatási eredményeken keresztül segít újragondolni az inklúzió és a technológia kapcsolatát – és konkrét kapaszkodókat ad a tudatos tervezéshez.

A cikk azt vizsgálja, hogy a mesterséges intelligencia miként járulhat hozzá az alacsony képzettségű felnőttek tanulási és foglalkoztatási esélyeinek javításához. Rámutat arra, hogy miközben a munkaerőpiac gyorsan digitalizálódik, sok felnőtt – különösen a hátrányos helyzetű csoportok – nem rendelkezik azokkal az alapkészségekkel és digitális kompetenciákkal, amelyek szükségesek lennének a változásokhoz való alkalmazkodáshoz. Az MI személyre szabott, rugalmas tanulási lehetőségeket kínálhat, de megfelelő szakpolitikai támogatás, infrastruktúra és szakmai figyelem nélkül fennáll a veszélye annak, hogy éppen azok maradnak el a fejlődésben, akiknek a legnagyobb szükségük lenne segítségre.

A szerző hangsúlyozza, hogy az egyenlőtlen hozzáférés nem csupán technikai kérdés. A digitális eszközök hiánya mellett olyan tényezők is akadályt jelentenek, mint a kudarctól való félelem, a korábbi negatív tanulási élmények vagy a technológiával szembeni bizalmatlanság. Éppen ezért kiemelt szerepet kapnak a közösségi tanulási terek, a könyvtárak, a helyi szervezetek és a munkahelyek, ahol támogató, biztonságos környezetben valósulhat meg a tanulás. A munkahelyi tanulás különösen fontos terep lehet, amennyiben a technológiai megoldásokat emberi mentorálással és támogató szervezeti kultúrával ötvözik.

A cikk végül a tudatos, inkluzív tervezés jelentőségét emeli ki. Az MI-alapú oktatási megoldásokat úgy érdemes kialakítani, hogy azok figyelembe vegyék az alacsony készségekkel rendelkező tanulók valóságát, nyelvi és digitális kompetenciáit, valamint eltérő élethelyzeteit. A különböző hibrid modellek alkalmazása, a tanulók bevonása a tervezésbe illetve a méltányosságot előtérbe helyező fejlesztés mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a mesterséges intelligencia valóban az inklúzió eszköze legyen – ne pedig az egyenlőtlenségek újratermelője.

Az eredeti angol nyelvű cikk magyar fordítását Bajka Györgyi közölte az EPALE felületén.

Hogyan formálja át a mesterséges intelligencia a felnőttképzés jövőjét – és vajon mi irányítjuk a technológiát, vagy az irányít bennünket? Az MI ma már nem csupán eszköz, hanem a tanulástervezés egyik meghatározó tényezője, amely alapjaiban változtatja meg a tanulástervezés szerepét és módját. De hogyan őrizhetjük meg a pedagógiai, andragógiai értékeinket, miközben kihasználjuk az automatizálás, a személyre szabás és az adaptív rendszerek előnyeit? Az EPALE-n megjelent alábbi cikk gyakorlati szempontokon és ismert felnőttképzési modelleken keresztül segít eligazodni az MI lehetőségei és buktatói között – inspirációt és kritikus gondolkodásra ösztönző kérdéseket kínálva minden olyan szakembernek, aki tudatosan szeretné alakítani a jövő tanulási folyamatait.

A cikk azt vizsgálja, hogyan alakítja át a mesterséges intelligencia a felnőttképzési programok tervezését, és mire érdemes figyelniük a tanulástervezőknek az MI alkalmazásakor. Hangsúlyozza továbbá azt is, hogy az MI önmagában nem garancia a sikerre: kulcsfontosságú a tudatos, a tanulói igényeket középpontba állító tervezés. Fontos kérdés a megfelelő hozzáférés biztosítása az eszközökhöz, a minőségi “promptolás” avagy az MI-nek adott szövegszerű utasítások szerepe, valamint az, hogy vajon változik-e az oktatók és tanulók autonómiaszintje az MI használatával. Sok más előnye mellett az MI támogathatja az egyéni tanulási igények figyelembe vételét, a gyors visszajelzést és az adminisztratív terhek csökkentését, ugyanakkor fennállhat a veszélye a túlzott egyszerűsítésnek, az egyenlőtlenségek további erősödésének vagy akár a kritikai gondolkodás háttérbe szorulásának is.

A szerző a felnőttképzésben ismert tanulási modelleken keresztül elemzi az MI lehetőségeit és korlátait. Az ADDIE modell alkalmazása során az MI jelentősen támogathatja az igényfelmérést, a tartalomfejlesztést és az értékelést, ugyanakkor nem mindig vagyunk képesek e modell és az MI segítségével megfelelően kezelni az összetett tanulási helyzeteket vagy a humán (az ún. soft vagy puha) készségek mérését. A Design Thinking megközelítésben az MI támogathatja az ötletelést és a prototípus-készítést, de túlzott használata visszafoghatja a kreativitást. Mezirow transzformatív tanuláselmélete kapcsán az MI új nézőpontokat és „mi lenne, ha” forgatókönyveket kínálhat, ám a mély, érzelmi és erkölcsi átalakulás továbbra is az oktató felelőssége marad.

A cikk végkövetkeztetése szerint az MI új lehetőségeket teremt az együttműködő, rugalmas és személyre szabott tanulási környezetek kialakítására. Az oktató szerepe egyre inkább facilitátorrá, támogató „útitárssá” alakul át, aki segíti a tanulókat az önálló, kritikai és reflektív tanulási folyamatban. Ugyanakkor az MI csak akkor járul hozzá valódi minőségi fejlődéshez, ha alkalmazása során megőrizzük a tanulóközpontú andragógiai értékeket, és tudatos egyensúlyt teremt a technológiai lehetőségek és a személyes, átalakító tanulási élmények között.

Az eredeti angol nyelvű cikk magyar fordítását Bajka Györgyi közölte az EPALE felületén.

Harald Graschi médiapedagógus és szupervizor a St. Galleni Tanárképző Egyetem Szakképzési és Továbbképzési Intézetében. A 2024. szeptemberi ToT Platform konferencián „A mesterséges intelligencia használata az oktatói munkában” címmel tartott workshopot.

Mit gondol a mesterséges intelligencia fejlődéséről: izgatott vagy szkeptikus? És miért?

A mesterséges intelligencia fejlődése e két érzés kombinációját váltja ki belőlem. Az izgalom abból fakad, hogy hatalmas lehetőségek rejlenek az oktatási folyamatok személyre szabottabbá, hozzáférhetőbbé és hatékonyabbá tételében. Lelkesedem a lehetőségekért, amelyeket ez a technológia a tanulási folyamatok egyénre szabása, a tanulási tartalmak változatossá és ösztönzővé tétele, valamint a tanárok és a tanulók közötti interakció új formáinak lehetővé tétele terén nyit meg – akár a nyelvi korlátokon túl is.

De…?

Ugyanakkor szkeptikus is vagyok, mert a mesterséges intelligencia fejlesztése és alkalmazása során fontos etikai, adatvédelmi és társadalmi igazságossági kérdéseket kell figyelembe venni. Fontos biztosítani, hogy a mesterséges intelligencia rendszerek igazságosak, átláthatóak és mindenki számára egyformán hozzáférhetőek legyenek.

Konkrétan: hol lehet a mesterséges intelligenciát értelmesen és haszonnal alkalmazni a felnőttképzésben?

A mesterséges intelligencia lehetővé teszi, hogy a tanulási tartalmakat és módszereket az egyes tanulók egyéni igényeihez és tanulási preferenciáihoz igazítsuk. A mesterséges intelligencia alapú oktatók alkalmazása különösen a nehéz feladatokban támogathatja a tanulókat, visszajelzést adhat és nyomon követheti a tanulás előrehaladását. Amikor beszélgetést kezdek a ChatGPT-vel, már szinte lehetetlen megkülönböztetni az emberek közötti párbeszédtől. Az egyéni tanulási útvonalamat a csevegés során feltett kérdések (promptok) hozzák létre. Ha tovább gondolkodom és kritikusan reflektálok, rájövök, hogy ennek köszönhetően hogyan javul, ahogy kérdezek. A géppel való interakció révén kiélesednek saját igényeink és céljaink.

Mit jelent ez az oktatók számára?

A rutin- és ellenőrzési feladatok automatizálásával jobban koncentrálhatnak az egyes résztvevők egyéni támogatására, a csoportfolyamatok megfigyelésére és a tanulási folyamatok értékelésére. És még további nagy lehetőségeket látok!

Milyen lehetőségeket?

A mesterséges intelligencia segíthet abban, hogy a képzés hozzáférhetőbbé váljon a fogyatékkal élők, vagy a hátrányos helyzetű régiókban élők számára.

És hol látja a veszélyeket?

Mint minden technológia esetében, a mesterséges intelligencia veszélyei a túlzott használatban, és az ezzel együttjáró függőségben rejlenek. Minden gyakran használt eszköz vagy médium az ember részévé válik, ahogy Marshall McLuhan 1964-ben találóan megállapította „A média megértése” című könyvében. A motor az izmokat helyettesíti, az elektromos jelek a szemtől-szembe kommunikációt, a múlt századi számítógép pedig az egyszerű kognitív eljárásokat.

Ebben az esetben ez azt jelenti…?

A mesterséges intelligencia rendszerektől való túlzott függés ronthatja a tanulók önálló gondolkodásra és cselekvésre való képességét. Véleményem szerint a fájó pont az, hogy ki érti még meg, hogyan jönnek létre az eredmények. Elég példa van a címlapokra kerülő navigációs rendszerrel végzett útvonal-számítások használatára, ahol a gondolkodást kikapcsolták, és vakon bíztak a készülékben. Nincs ez másképp a mesterséges intelligencia eszközeinek használatakor sem: „Egy bolond egy eszközzel még mindig bolond!”

Tehát ellenőrzésre van szükség.

Carl Rogers és a viselkedéskutató B. F. Skinner már egyetértett egy kulcskérdésben: „Ki irányítja az irányítókat?” Ez alatt nemcsak a nagy mennyiségű személyes adat kezelését értem, amely az adatvédelem és a tanulók magánszférája szempontjából rejt magában kockázatokat, és amelyet aztán reklámcélokra használnak fel. A platform üzemeltetői tudatosan beállíthatják a paramétereket, és így konkrétan befolyásolhatják, hogy mi látható. Ez ugyanúgy fog tovább fejlődni, ahogyan azt már ismerjük a Google keresőmotor és más szolgáltatók esetében, ahol a bevételszerzés fontosabbá vált, mint az eredeti cél. Ez végső soron a bizalom elvesztéséhez vezethet, mivel sok mesterséges intelligencia rendszer működése összetetté és nehezen érthetővé válik. Itt fontos lesz, hogy megerősödjön és átláthatóan szerveződjön a tanulók, az oktatók és a technológiai szolgáltatók közötti együttműködés. Európában már vannak jó példák arra, hogyan lehet ezt megvalósítani.

Vannak más hátrányok is?

A mesterséges intelligencia rendszerek elfogult képet közvetíthetnek, illetve erősíthetnek meg a világról, amely előítéletekhez és egyenlőtlen bánásmódhoz vezet. A workshopomon az SRF által a „légiutas-kísérő” kifejezésre generált 500 képet használom példaként. Felmerül néhány fontos kérdés: Mi az, ami még igaz? Mi az, ami még valóságos? Mi az, ami még érvényes?

Ön szerint hogyan fogja megváltoztatni a felnőttképzést a mesterséges intelligencia alkalmazása?

Úgy gondolom, hogy a mesterséges intelligencia alkalmazása segíthet abban, hogy az oktatás egyénre szabottabbá, rugalmasabbá és hatékonyabbá váljon. Ugyanakkor új kihívásokkal is jár majd, amelyeket le kell küzdeni. Az oktatóknak el kell sajátítaniuk azokat a készségeket, amelyekkel kezelni és célzottan tudják majd használni. Fontos, hogy aktív szerepet vállaljunk a mesterséges intelligencia fejlődésének befolyásolásában, és biztosítsuk, hogy mindenki javára használják. Egyes forgatókönyvek és módszertani formák, mint például a kevert tanulás (blended learning), a mikrotanulás, a játékosítás, az adaptív és személyre szabott tanulási utak ma már lehetségesek ezeknek a technológiáknak köszönhetően. Már nagyon várom!

Az OECD szerint a digitalizáció képes enyhíteni az éghajlatváltozás hatásait. Ennek sikeréhez azonban képzett lakosságra és megfelelő technikai tudással rendelkező munkaerőre van szükség. A jelentés a metakészségek fontosságát is hangsúlyozza az összetett digitális információs környezetben. Az éghajlatváltozás és a digitális átállás során a rugalmas alkalmazkodás a munka, az oktatás és a társadalom területén is kulcsfontosságú kompetenciává válik. 

Az OECD kiemeli, hogy a munkavállalókkal szemben támasztott követelmények jelentősen megnövekedtek a mesterséges intelligencia fejlesztése és használata tekintetében. Azonban az etikai szempontok integrálása lemaradásban van.

Az MI-modellek egyre inkább képesek nem tisztán rutinszerű feladatok ellátására. Ez olyan addicionális készségekre helyezi a hangsúlyt, mint például a döntéshozatal, a kockázatkezelés és az etika. A médiakészségek is egyre fontosabbá válnak egy olyan időszakban, amikor az információ mindenhol jelen van. Növekszik a kritikai gondolkodás, a logika és az információfeldolgozás jelentősége.

A (felnőtt)képzés és a gazdaság összehangolása

Az OECD szerint az oktatási rendszereknek meg kell kettőzniük erőfeszítéseiket a fiatalok környezeti fenntarthatósággal kapcsolatos készségeinek fejlesztése érdekében. A készségek mellett a megfelelő gondolkodásmód elsajátítására is gondot kell fordítani.

„Annak érdekében, hogy mindenki részese legyen és élvezze a gazdasági fejlődés és növekedés előnyeit, különös tekintettel a zöld és digitális átállás által teremtett lehetőségekre, a politikai döntéshozóknak jobban össze kell hangolniuk az oktatást és képzést a munkaerőpiacon szükséges készségekkel” – idézi a közlemény Mathias Cormann OECD-főtitkárt. Ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a munkavállalók képesek legyenek megbirkózni ezeknek a változásoknak a munkaerőpiacra gyakorolt jelentős hatásával.

Politikai beavatkozások van szükség

A jelentés kiemeli, hogy az OECD-országokban 10 felnőttből átlagosan csak mintegy 4 vesz részt formális vagy nem formális tanulási programokban munkához köthető okokból. Ez rontja a munkavállalók esélyét a továbbtanulásra és új képesítések megszerzésére, és korlátozza lehetőségeiket az ágazat- és foglalkozásváltás tekintetében. Abban is akadályozza őket, hogy fejlesszék az új technológiákkal való munkavégzéshez szükséges készségeiket.

Ebből következően politikai intézkedésekre van szükség az egész életen át tartó tanulás lehetővé tétele, az esélyegyenlőség növelése és ezáltal az általános jólét javítása érdekében.

OECD Skills Outlook 2023

A SVEB 2023. évi Ágazati Monitor Jelentése (Branchenmonitor) felhívja a figyelmet, hogy a felnőttképzési szolgáltatók komoly kihívásokkal néznek szembe az oktatók készségeinek fejlesztése terén. Falk Scheidig, a Ruhr-Universität Bochum Élethosszig Tartó Tanulás professzora elmagyarázza, hogyan változtatja meg a digitalizáció a felnőttképzés területét, és felvázolja a felnőttképzési szervezetek részéről szükséges beavatkozásokat. 

Ön azt állítja, hogy a koronavírus-járvány növelte az oktatók készségeit. Kifejtené ezt részletesebben?

A pandémia sok intézmény számára (kényszerből) lehetőséget adott az online szolgáltatások kipróbálására. Ez váratlan tanulási lehetőséget jelentett magának a felnőttképzési szektornak is. A felnőttképzésben dolgozókat ez különböző módon érintette. Például a kurzusokat videokonferenciákon és tanulási platformokon keresztül tartották meg. Ugyanakkor bizonyos esetekben először be kellett szerezni és konfigurálni a szoftvereket.

A résztvevőket és az oktatókat is támogatni kellett a digitális eszközök használatában. A kurzusok mellett a felnőttképző szolgáltatókkal való együttműködés és a (potenciális) résztvevők számára nyújtott tanácsadás is gyakran távolról zajlott, amelyhez technológia kellett. Ez hardverek és szoftverek vizsgálatát, valamint ezek használatát igényelte – nemcsak az oktatók részéről.

Azonban nemcsak a technológiai tudás és használat kompetens elsajátítása került előtérbe, hanem a technológiai fejlesztések reflexív megközelítése is, mint például a felnőttképzésre gyakorolt hatások, a társadalmi-kulturális következmények, valamint az oktatók szerepe a digitális tanulási kontextusokban. 

Az SVEB Ágazati Monitor jelentése azt mutatja, hogy az oktatók készségeinek fejlesztése kihívást jelent a szolgáltatók számára. Hol látja a felnőttképzési szervezetek beavatkozási szükségleteit?

A felnőttképzés területének sokszínűsége azt jelenti, hogy intézményi szinten eltérő szükségletekkel kell számolni. Általánosságban azonban megfogalmazható egy célkép: a felnőttképzési szervezeteknek arra kellene törekedniük, hogy képessé tegyék, támogassák és ösztönözzék munkatársaikat készségeik fejlesztésére, az aktuális fejlesztési perspektíváknak megfelelően.

Ehhez azonban szükségesek az igényekre szabott programok, illetve ezek kidolgozása, valamint a megfelelő keretfeltételek biztosítása. Továbbá fontos a relevancia tudatosítása – vagy annak növelése – a felnőttképzésben dolgozók körében. 

Ma egy új kihívás áll a szolgáltatók előtt: a mesterséges intelligencia. Hogyan nézhet ki a mesterséges intelligenciához kapcsolódó új kompetenciahullám? 

A terület dinamikus fejlődése miatt nem könnyű minden részletet nyomon követni. Mégis, ezek a technológiai fejlesztések inkább lehetőséget, mint kihívást jelentenek. Ha abból indulunk ki, hogy a digitalizáció nem egy külső hatás, hanem olyasmi, amit alakíthatunk és használhatunk, az MI-eszközök lehetőségeit ki kell aknázni.

Az MI-eszközöket például tanulási anyagok generálására lehet használni, mint feladatok vagy különböző szintű tanulási videók készítése, de akár virtuális tanulási partnerként is.

A generatív MI-eszközök korlátaira és kockázataira joggal hívják fel a figyelmet, de a növekvő használatot további fejlesztéseknek is kísérniük kell, mint például az MI-eszközök teljesítményének növelése, valamint a funkciók és a lehetséges alkalmazások körének bővítése. A lehetőségek felméréséhez aktívan kell foglalkozni az MI-eszközökkel, és ezen a téren is hasznos lehet a más képzőintézményekkel folytatott eszmecsere.

A felnőttképzésben dolgozók számára alapvető követelménynek tekinthető, hogy figyelemmel kísérjék a változásokat és az új fejlesztéseket, és vizsgálják a bennük rejlő lehetőségeket. Akik a felnőttkori tanulást segítik és támogatják, ők maguk is örökké tanulók maradnak!

A felnőttképzési ágazatnak nemcsak érintettsége okán kell lépést kell tartania a fejlődéssel, hanem azért is, mert korszerű oktatási és képzési programok biztosításával jelentősen hozzájárul a társadalmi és szakmai részvételhez az egyre inkább digitalizálódó élet- és munkakörnyezetben. Ez nemcsak az új technológiák használatához szükséges készségek elsajátítását foglalja magában, hanem az egyéni és társadalmi következményekre vonatkozó kritikai reflexiót is.

A felnőttoktatásban a digitalizáció új lehetőségeket nyit meg, ideértve a tanulással kapcsolatos elemzéseket, analitikát is. Milyen lehetőségeket lát az adatfeldolgozásban a felnőttképzési szervezetek számára? 

Az adatok felhasználása több szinten is releváns információkkal szolgálhat: a tanulók támogatása és a szervezeti döntések meghozatala során egyaránt. A tanulási platformok adatai például betekintést nyújtanak a tanulási viselkedésbe, amely felhasználható egyéni visszajelzés, igényalapú támogatás és személyre szabott tanulási források nyújtására, illetve a tanulási környezet és tartalom továbbfejlesztésére.

Magasabb programszinten az adatok segíthetnek a részvételi magatartás megértésében, például a tanfolyamok látogatottsági adatai alapján történő mintázatok azonosításával – mely csoportokat milyen ajánlatokkal (nem) érjük el?

Az adatok hozzáférhetősége a digitalizáció fokozódásával nőni fog, többek között a felnőttképzés területén is. A felnőttképzési szervezeteknek „adatleltárt” kellene készíteniük annak megállapítására, hogy milyen adatokat generálnak vagy dolgoznak fel, és ezek milyen potenciállal rendelkeznek. Ez nemcsak a különböző célú adatok célzott elemzéséhez járulhat hozzá, hanem az adatok, az adatvédelem és az adatbiztonság fontosságára is felhívhatja a figyelmet, és elősegítheti az adatok hozzáértő, kritikus és reflektív kezelését a felnőttképzési szervezeteknél. 

Az önképzés lehetőségei és a digitalizáció lehetővé teszik és egyszerűsítik az önálló tanulást. Egyre kevesebb oktatóra van szükség?

Az önképzést lehetővé tevő tanulási környezetek felnőttek számára történő kialakítása is felnőttképzési tevékenységnek tekinthető és tekintendő. De ettől függetlenül: az önképző tanulási környezetek belátható időn belül nem fogják felváltani a bevett felnőttképzési programokat. Az oktatási és képzési programok kiválasztása egyéni igények és adott helyzet függvénye.

Különösen a koronavírus világjárvány óta bekövetkezett fejlemények azt mutatják, hogy a digitális elemek egyre inkább áthatják a felnőttképzést, de sok esetben inkább kiegészítik és gazdagítják a személyes jelenléti programokat, mintsem felváltják azokat. A 2010-es években a MOOC-ok (Massive Open Online Courses – nyílt online kurzusok) körüli óriási felhajtás alábbhagyott, mert a végzettek száma elmaradt a várakozásoktól, s ez rámutat például az önképzési programok kihívásaira. Bár ezek a tanfolyamok rugalmasabbak az idő és a helyszín tekintetében, és könnyebben hozzáférhetőek, mint analóg társaik, ugyanakkor az önálló tanulás ezirányú készségeket is igényel, és gyakran túl kevésnek bizonyul a résztvevők közötti interakció. A digitális, önálló tanuláson alapuló tanfolyamok folyamatosan fejlődnek ugyan, és egyre nagyobb jelentőségre tehetnek szert, de jelenleg nincs jele annak, hogy széles körben felváltanák a hagyományos oktatási és képzési programokat.

Úgy tűnik, hogy a koronavírus világjárvány idején az online tanulással kapcsolatos tapasztalatok ellenére, vagy éppen azok miatt, sok felnőtt inkább a teljesen vagy részben fizikai együttléten alapuló programokat részesíti előnyben szemben a tisztán online lehetőségekkel. Ebben a tekintetben nem várható a felnőttképzésben dolgozók számának csökkenése. Ehelyett a felnőttképzési programok digitális térhódítása és digitális terjeszkedése miatt feltételezhető, hogy a felnőttképzésben dolgozók digitális készségekkel kapcsolatos követelményei tovább fognak nőni, például a személyes részvételen alapuló programok digitális elemekkel vagy online fázisokkal való magas színvonalú kombinációja tekintetében.

Különböző szereplők gyakran kérnek tőlünk előrejelzést a felnőttképzés jövőjéről. A kérdés Önnek is szól: hogyan látja a jövő felnőttképzését?

A felnőttképzés valószínűleg még fontosabbá válik, mert az egész életen át tartó tanulás egyszerre hajtóereje és következménye a társadalmi változási folyamatoknak, melyek üteme egyre gyorsul, és számos kihívás elé állít bennünket. Az élet számos területén egyre dinamikusabbá váló fejlemények felerősítik az élethosszig tartó tanulás iránti igényt. A munka világában például a digitalizáció minden ágazatban új készségigényeket eredményez, esetenként megváltoznak a munkaköri profilok, s ez adaptációs képesítéseket tesz szükségessé.

Mind a felnőttképzésben való részvétel hosszú távú alakulása, mind a felnőttképzés iránti kereslet a koronavírus okozta mélypont utáni újbóli növekedése megerősíti azt a feltételezést, hogy a felnőttképzési ágazat bővül. Ez remélhetőleg nagyobb társadalmi láthatósághoz, valamint állami finanszírozáshoz és elismeréshez vezet. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy még több nemzetközi vállalat lép be a képzési piacra, és ezáltal erősödik a verseny, különösen mivel az online programok növekvő száma hozzájárul a delokalizációhoz. A felnőttképzési szervezeteknek stratégiai döntéseket kell hozniuk a szolgáltatók kínálatában való elhelyezkedésüket illetően, különös tekintettel a tematikus területek és a programformák (hibrid, vegyes, online szinkron, aszinkron…) növekvő differenciálódására. Ebből a szempontból a felnőttképzési ágazat fejlődése a felnőttképzési szervezetek fejlesztési képességei tekintetében is követelményeket támaszt.

Az interjút Saambavi Poopalapillai készítette.