Korszakos helyzetkép a magyar felnőttképzésről – PIAAC-tól a szakpolitikáig

Dr. habil. Farkas Éva tanulmánya („A PIAAC-tól a szakpolitikáig: tanulságok és perspektívák a magyar felnőttképzés-politikában”) olyan átfogó, bizonyítékokra épülő értékelés, amely ritkán születik: józan, ugyanakkor cselekvésre késztető diagnózis a magyar felnőttképzés (és tágabban: az oktatásminőség) állapotáról.

A cikk egyik legerősebb üzenete a romló PIAAC-trendek súlya. A PIAAC alapján a magyar felnőttek jelentős része nem éri el azokat a minimális alapkészségszinteket (szövegértés, számolás, adaptív problémamegoldás), amelyek nélkülözhetetlenek a munkaerőpiaci boldoguláshoz és a társadalmi részvételhez. A tanulmány szerint:

• Szövegértésben 2022/2023-ban 32,5% teljesített 1-es szinten vagy az alatt – ez kb. 2 millió felnőtt.
• Számolásban 28,8% tartozik ide – kb. 1,8 millió felnőtt.
• Adaptív problémamegoldásban 37,2% – kb. 2,3 millió felnőtt.
• Különösen riasztó, hogy a felnőttek 22%-a (kb. 1,4 millió fő) mindhárom területen alacsony szinten teljesít.  

Ezek a számok nem pusztán oktatáspolitikai mutatók: közvetlen foglalkoztathatósági kockázatot jelentenek, és visszafogják a termelékenységet, az innovációt és a versenyképességet. A tanulmány felidézi, hogy az OECD-országok termelékenységi különbségeinek jelentős része a felnőttkori készségekhez és azok allokációjához köthető; a készségszintek javítása pedig számottevő termelékenységi nyereséget hozhat – különösen a lemaradó országokban.  

A cikk ereje abban áll, hogy nem áll meg a diagnózisnál: konkrét beavatkozási irányokat jelöl ki. A szerző sürgeti többek között:

• célcsoportokra szabott, komplex felnőttképzési programok fejlesztését,
• a tanárképzés korszerűsítését és a professzionalizációt,
• valamint egy kutatásokon alapuló, átfogó nemzeti készségstratégia kidolgozását.  

Ezért a tanulmány nemcsak értékelés, hanem – jó értelemben – alapvetés: egy olyan reformprogram vázának tekinthető, amelyet egy új oktatáspolitikát képviselő kormányzat (vagy bármely felelős döntéshozói közösség) a bizonyítékokra támaszkodva tovább tud építeni.

 A Profadul számára különösen fontos üzenet: a professzionalizáció, a minőség és a felnőttkori alapkészségek fejlesztése nem halasztható – és csak széles szakmai együttműködéssel, koherens szakpolitikai kerettel válhat rendszerszintűvé.

Ajánljuk a tanulmány elolvasását mindazoknak, akik a felnőttképzés megújításában szakmai és döntéshozói felelősséget viselnek.

Bár az ilyen programok segítenek az idősebb felnőtteknek lépést tartani a technológiai fejlődéssel és biztosítani foglalkoztathatóságukat, az UNESCO „Hatékony át- és továbbképzés megvalósítása: tanulási programok idősebb felnőttek számára” című tanulmánya kiemeli, hogy sok résztvevő továbbra is alapvető kihívásokkal néz szembe.

Ezek közé tartozik különösen a meglévő képesítések és az új követelmények közötti eltérés, a technológiai változásokkal való megbirkózás nehézségei, valamint a jelentkezési folyamatban széles körben elterjedt életkor alapú diszkrimináció. Ehhez hozzáadódik még az önbizalomhiány, amely miatt az idősebb emberek „túl öregnek” érzik magukat a továbbképzéshez vagy az új karrierlehetőségekhez.

A finanszírozás, mint fő akadály

A tanulmány Kolumbia, Japán, Szingapúr, Svédország és az Egyesült Államok innovatív megközelítéseit elemzi és hasonlítja össze.

A finanszírozás komoly akadályt jelent e tekintetben. A vizsgált országokban gyakran hiányzik a megfelelő anyagi támogatás a továbbképzési programokban való részvételhez. Egyes esetekben a résztvevők csak akkor jutnak jövedelemhez, ha újra elhelyezkednek, ami negatívan befolyásolhatja a motivációt. A korlátozott finanszírozási időszakok vagy az állami támogatások hiánya azt is jelenti, hogy sok idősebb felnőtt a saját erőforrásaira vagy a család támogatására szorul. Ezek a pénzügyi akadályok nemcsak a részvételt korlátozzák, hanem növelik a lemorzsolódás kockázatát is.

A tanulmány azt is kimutatja, hogy a motiváció és a részvétel nagymértékben függ az egyén kiindulási helyzetétől. Különösen nehéz bevonni azokat, akik régóta munkanélküliek, vagy kevés munkatapasztalattal rendelkeznek. Ezzel szemben a formálisabb oktatási környezetben, például egyetemeken részt vevők gyakran magasabb motivációs szintet mutatnak. A célcsoport-specifikus megközelítés, a támogató tanulási környezet és az anyagi biztonság ezért döntő és ösztönző szerepet játszik a részvételben.

Életkori diszkrimináció a vállalatoknál és a társadalomban

Egy másik fontos megállapítás az életkoron alapuló diszkrimináció szerepével kapcsolatos. Ez nemcsak belépési akadályként működik, hanem a programok általános hatékonyságát is befolyásolja. Megnyilvánul mind a vállalatok toborzási gyakorlatában, mind az idősebb felnőttekkel kapcsolatos társadalmi sztereotípiákban és saját belső önképükben egyaránt. Ez jelentősen megnehezíti a továbbképzésből a munkaerőpiacra való átmenetet. Azok a programok, amelyek kifejezetten hidakat építenek a foglalkoztatáshoz – például szakmai gyakorlatok vagy a munkaerőpiachoz szorosan kapcsolódó állásközvetítő szolgáltatások révén – különösen hatékonynak bizonyulnak ebben a tekintetben.

A továbbképzés pozitív hatásokkal jár

Ugyanakkor az elemzett esettanulmányok azt mutatják, hogy a továbbképzés jelentős pozitív hatásokat érhet el. Az Egyesült Államokban például a résztvevők a képzés után közvetlenül el tudtak helyezkedni, míg Kolumbiában több ezer fő részesült képzésben, és számos startup vállalkozás jött létre. A konkrét foglalkoztatási és jövedelmi hatások Japánban és Szingapúrban is nyilvánvalóak. Ugyanakkor bizonyos esetekben továbbra sem világos, hogy mennyire fenntartható a továbbképzés hatása a munkaerőpiaci integrációra, mivel hiányoznak a vonatkozó adatok.

A gazdasági hatásokon túl a tanulmány kiemeli a továbbképzés társadalmi és személyes hatásait. A programok segítenek csökkenteni az elszigeteltséget, erősíteni a közösségi kapcsolatokat és elősegíteni a társadalmi szerepvállalást. A személyes oktatási forma és a közösségorientált tanulási környezetek különösen támogatják ezeket a hatásokat. Sok résztvevő arról is beszámolt, hogy megnövekedett önbizalmuk és javultak a képességeik az új technológiák, valamint a változó életkörülmények kezelése kapcsán.

Az együttműködés, mint kulcsfontosságú sikertényező

Az UNESCO a szakpolitikai támogatás, az intézményi együttműködés és a célcsoportra szabott tervezés kombinációját azonosítja kulcsfontosságú sikertényezőként. Hatékony programok különösen ott alakulnak ki, ahol az oktatási szolgáltatók, a munkáltatók és a kormányzati szervek szorosan együttműködnek, és közösen dolgoznak ki munkaerőpiaci szempontból releváns programokat. A vállalkozói készségeket is fontos megközelítésként emelik ki, mivel új gazdasági és társadalmi részvételi formákat nyitnak meg az idősebb felnőttek számára.

A tanulmány ugyanakkor rámutat arra, hogy az idősebb felnőttek nem alkotnak homogén célcsoportot. Az iskolai végzettség, a jövedelem, a foglalkoztatási előzmények és az életkörülmények közötti különbségek személyre szabott ellátást igényelnek. Különösen a hátrányos helyzetű csoportok – mint például az alacsony képzettségűek, az alacsony jövedelműek vagy a megszakított munkatapasztalattal rendelkező nők – profitálnak jellemzően a legtöbbet a továbbképzésből, mégis ők azok, akik a legkevésbé férnek hozzá.

Ajánlott megoldás: rugalmas szolgáltatásnyújtás

A hatékony programok kidolgozásához az UNESCO rugalmas és személyre szabott tanulási formákat ajánl, amelyek figyelembe veszik az eltérő igényeket és tanulási szükségleteket. Ezek közé tartozik a blended tanulás, az egyéni támogatás és a gyakorlatias tartalom. Ugyanilyen fontos az idősebb felnőttek aktív bevonása a szolgáltatások fejlesztésébe, hogy jobban szempontjaik és motivációik jobban érvényesülhessenek.

Végül, de nem utolsósorban, a tanulmány kiemeli az életkoron alapuló diszkrimináció elleni szisztematikus küzdelem szükségességét. A tudatosság növelése és a megfelelő szakpolitikai keretek létrehozása mellett konkrét ösztönzőkre is szükség van a munkáltatók számára az idősebb munkavállalók toborzásának és továbbképzésének előmozdítása érdekében. A generációk közötti tanulási formátumok tovább segíthetnek a sztereotípiák lebontásában és a tudásátadás erősítésében.

Összességében az elemzés azt mutatja, hogy az idősebb felnőttek továbbképzésében nagy potenciál rejlik, de ez csak akkor valósítható meg, ha a strukturális akadályokat lebontjuk, a programokat következetesen a célcsoporthoz igazítjuk, és aktívan támogatjuk a munkaerőpiacra való belépésüket.

Budapesten került sor a Rescale projekt harmadik transznacionális találkozójára. A partnerek számot adtak a „Reskilling Labs” (magyarul Átképző Laborok) hét országban történő megvalósításáról.

Nemcsak a laborokkal kapcsolatos eddigi tapasztalatok összegzésére került sor, hanem a Rescale tanulási modell, azaz alacsony végzettségű felnőttek a munkaerőpiaci igényekhez pontosabban igazodó átképzésének és személyre szabott egyéni támogatásának megtervezését és megvalósítását támogató kézikönyv kidolgozása is megkezdődött.  A projekt a laborokat működtető, a programokat megvalósító gyakorlati szakemberek számára kínált támogatás mellett a szakpolitikai előkészítést és döntéshozatalt is segíteni fogja egy digitális döntéstámogató rendszer kifejlesztésével.

A projekt honlapja részletes tájékoztatást nyújt az eddig elért eredményekről, és a még elvégzendő feladatokról.

A RESCALE európai kezdeményezés egy úttörő megközelítés alapjait fekteti le az alacsony alapkészségekkel rendelkező felnőttek át- és továbbképzése terén. A projekt középpontjában az úgynevezett Reskilling Labok, magyarul Átképző Laborok állnak, amelyek a zöld és digitális átmenet kontextusában támogatják a tanulást.

Innovatív tanulási utak felnőttek számára

A RESCALE projekt egy, kifejezetten az alacsony alapkészségekkel rendelkező felnőttekre szabott új tanulási modellt tesztel. Az egyes Reskilling Labok az alábbiakat kínálják:

• egyéni igényekhez igazodó személyre szabott tanulási utak
• értékelés és coaching támogatás a fejlődés elősegítésére
• motivációs eszközök az oktatók és tanácsadók számára a tanulási élmény erősítéséhez

A Reskilling Labok hét országban kerülnek kipróbálásra: Olaszországban, Hollandiában, Belgiumban, Litvániában, Finnországban, Magyarországon és Horvátországban. Málta a későbbiekben fog csatlakozni. A laborok olyan, együttműködésen alapuló tanulási színteret hoznak létre, ahol a felnőtt tanulók, képzési szolgáltatók, munkáltatók és közszolgáltatók együtt dolgoznak az inkluzív és innovatív tanulási megoldások kialakításán.

Új távlatok a zöld és digitális átmenetben

A projekt célja, hogy választ adjon a zöld és digitális átállással, valamint a társadalmi befogadással kapcsolatos kihívásokra. A Reskilling Labok egy új európai modellt ültetnek a gyakorlatba, amely javítja a résztvevők munkaerőpiaci helyzetét, miközben fejleszti alapkészségeiket, digitális és zöld kompetenciáikat.

A laborok hatékony pályaorientációs, tanácsadási és mentorálási módszereket, valamint innovatív tananyagokat integrálnak annak érdekében, hogy elősegítsék az alkalmazkodást a folyamatosan változó munkaerőpiaci igényekhez. A tanulók jóllétének támogatása is központi szerepet kap, biztosítva a holisztikus fejlődést és a befogadó tanulási környezetet.

Innovatív megközelítések a fejlődés szolgálatában

A kezdeményezés gerincét az európai Reskilling Labok jelentik. A projekt összehasonlító elemzéssel feltárja az európai képzési és munkaerőpiaci struktúrákat, hogy hatékony oktatási modellt és képzési anyagokat dolgozzon ki az egyes érdekelt felek számára. A tanulás eredményességét hatáselemzések vizsgálják. Emellett egy digitális kézikönyv is készül, amely az élethosszig tartó tanulás területén érdekelt főbb szereplők közötti együttműködésre építve támogatja majd a szakembereket a Reskilling Labok kiterjesztésében és megvalósításában. A projekt hangsúlyt fektet egy európai szakpolitikai modell kidolgozására is, amely az alacsony képesítésű felnőttek át- és továbbképzését célozza a zöld és digitális gazdaságban, egyben biztosítja az eredmények széles körű terjesztését és a döntéshozók bevonását.

A projekt együttműködésen alapuló szemléletét jól példázta a kétnapos partneri találkozó Campobassóban (Olaszország), ahol felsőoktatási intézmények, munkáltatók és közszolgáltatók közösen dolgoztak azon, hogy az elméleti tudást összekapcsolják a munkaerőpiaci és közösségi igényekkel.

Az oktatási intézmények, a munkaadók és az állami szereplők közötti szinergikus együttgondolkodás elengedhetetlen az innovatív tanulási környezet létrejöttéhez, amely nemcsak a készségek fejlesztését segíti elő, hanem javítja az általános társadalmi befogadást, és végső soron átformálja az európai oktatási rendszer egészét.

Előretekintés

A RESCALE modell a kutatást, a pedagógiát és a tanácsadást ötvözi annak érdekében, hogy megerősítse az európai felnőttképzési rendszereket, támogassa az innovatív tanulási módszerek elterjedését és javítsa a foglalkoztathatóságot. Miközben a projekt pilot programjai hamarosan indulásra készek, nagy várakozás övezi az innováció, az inklúzió és a felnőttképzési rendszerekben bekövetkező hatékony változások lehetőségét.

A hazai pilot a Nógrád Vármegyei Szakképzési Centrummal történő együttműködésben, a Nógrád Vármegyei Szakképzési Centrum Szondi György Technikum és Szakképző Iskola által kínált képzési helyszínen és programokkal valósul meg.

A projekt fókuszterületeiről további információk Prof. Dr. Maurice de Greef előadásában érhetők el az Európai Alapkészségek Hálózata (EBSN) éves konferenciáján.

A projekt weboldala: RESCALE

Az EPALE (Electronic Platform for Adult Learning in Europe) fennállásának 10. évfordulója alkalmat ad arra, hogy áttekintsük azt az ökoszisztémát, amiben oktatók, képzők, kutatók és szakpolitikai döntéshozók működnek együtt, osztanak meg erőforrásokat, és ösztönzik az innovációt a felnőttkori tanulás különböző területein. A kerek évforduló egyúttal jó lehetőséget kínál arra is, hogy Európán túlra tekintsünk, és megvizsgáljuk, milyen szerepet tölthet be az EPALE a globális felnőttképzési térben.

A közös gondolkodás ösztönzése érdekében ez a blogbejegyzés az Egyesült Államok felnőttképzési szabályrendszerét, programjait vizsgálja, különös tekintettel az alapkészség-fejlesztésben részt vevő felnőtteknek nyújtott szolgáltatásokra. A cikk továbbá felvet néhány hasonlóságot és különbséget az Egyesült Államok és Európa a tanulói célcsoportok, a szolgáltatások, valamint az együttműködés és fejlesztés lehetséges területei között.

A rendszerek összehasonlítása

Az Egyesült Államok és Európa egyaránt támogatja az alacsonyszintű alapkészségekkel rendelkező felnőttek számára szánt oktatási szolgáltatásokat. Ezek a tanulók azért kapcsolódnak be a felnőttkori alapkészség-fejlesztésbe, hogy az írás-olvasási, számolási, nyelvi és digitális készségeiket erősítsék, hogy ezzel segítsék elő személyes, társadalmi és gazdasági jóllétüket.

Szakpolitika az Egyesült Államokban és Európában

Az Egyesült Államokban a felnőttkori alapkészség-fejlesztés szabályozásáról és finanszírozásáról a munkaerő innovációjáról szóló törvény (angolul: Workforce Innovation and Opportunity Act, továbbiakban: WIOA), illetve egy további felnőttoktatásról szóló törvény (angolul: Adult Education and Family Literacy Act) rendelkezik. Ezen programokat az Egyesült Államok oktatásért felelős tárcája (United States Department of Education) működteti, amely a szövetségi államok számára biztosít forrásokat, hogy azok helyi programokat valósítsanak meg: alapfokú és középfokú felnőttoktatást, valamint angol mint idegennyelv nyelv képzést. A WIOA egyik előírása, hogy az államoknak évente adatokat kell szolgáltatni a tanulók demográfiai jellemzőiről, előmenetelükről, képesítések megszerzéséről, továbbtanulásról és munkaerőpiaci eredményeikről a Nemzeti Adatszolgáltatói Rendszeren keresztül (National Reporting System).

A jogszabály iránymutatást ad a szakmai továbbképzésről és a tanulást támogató szolgáltatásokról is. A felnőttek sikeres oktatási és munkaerőpiaci részvételéhez szükséges kompetenciák előrejelzésére az amerikai oktatási tárca kidolgozta egy keretrendszert is (Career and College Readiness Standards for Adult Education).

Európában a felnőttkori alapkészség-fejlesztést szakpolitikai keretek, finanszírozási programok és kezdeményezések támogatják. Ilyen például az Európai Készségfejlesztési Menetrend (European Skills Agenda), amely 2030-ig a felnőttek 60%-ának éves tanulási részvételét tűzi ki célul; a Tanácsi Ajánlás a Kompetenciafejlesztési pályákról (Upskilling Pathways), ami az alacsony készségekkel rendelkező felnőttek számára biztosít tanulási lehetőségeket; valamint az ún. Digitális Évtized Stratégia is (Digital Decade Strategy), melynek célja, hogy a felnőttek legalább 80%-a rendelkezzen alapvető digitális készségekkel.

Az Erasmus+ programok támogatásával új specifikus keretrendszerek is születtek, például a számolási készségekre vonatkozó egységesített európai keretrendszer (angolul: Common European Numeracy Framework – CENF) és az életvezetés készségeire vonatkozó európai keretrendszer (Life Skills for Europe Framework). Mindkét keretrendszer a kulcskompetenciák fejlesztésére összpontosít.

Európa részletes keretrendszereken alapuló megközelítése szisztematikus megközelítést tükröz. Ezzel szemben az Egyesült Államokban a szakemberek a meglévő belföldi és nemzetközi standardok elemzésével választják ki az optimális irányadó kompetenciákat.

A felnőtt tanulók jellemzői

Az Államokban a Nemzeti Adatszolgáltatói Rendszer, Európában pedig a Felnőttoktatási Felmérés (Adult Education Survey – AES) szolgáltat adatokat. Az AES az EU élethosszig tartó tanulásra vonatkozó statisztikai rendszerének része, és hatévente szolgáltat adatot.

A 2022–2023-as adatok szerint az EU-ban a 25–64 éves populáció 47%-a vett részt nem formális tanulásban. Az Egyesült Államokban a képzésben résztvevők 74%-a tartozott ebbe a szegmensbe. A nők mindkét régióban nagyobb arányban vettek részt, de az aránykülönbség az Egyesült Államokban jelentősebb volt (58% nő, 42% férfi). Az amerikai résztvevők 56%-a angol idegennyelvi képzésben vett részt.

Ezen előzetes adatgyűjtések egy fontos implikációja, hogy a jövőben hasznos lenne további információkat gyűjteni az Európai Unióban és az Egyesült Államokban élő, alapkészség-fejlesztésben részt vevő felnőttek jellemzőiről, hogy jobban megértsük, mely programtípusok illeszkednek leginkább a szóban forgó célcsoport eltérő életkorához és életszakaszaihoz.

Globális kitekintés az EPALE szerepére

Az EPALE egy együttműködési, tudásmegosztó felületként és az oktatásban és képzésben megvalósuló innovációk terjesztésének fórumaként végzett munkája egyedülálló, hiszen egyszerre foglalja magában az alapkészség-fejlesztést, a továbbképzést, valamint a szakképzést. Az Egyesült Államokban nem létezik egyetlen olyan platform, amely a felnőtt tanulók ilyen széles körét lefedné; ehelyett különálló, az egyes oktatás szektorok szolgáltatási felületei találhatók meg. Egy EPALE-hez hasonló, egységes platform jelentősen megkönnyítheti a kommunikációt a felnőttképzés különböző területei között.

A Platform abban is egyedülálló, hogy erőforrásként és szakmai párbeszédet ösztönző fórumként is működik számos területen: a szakpolitikai keretrendszerek oktatási és szakmai továbbképzési célú alkalmazása, különös tekintettel a digitális készségekre, az életvezetési készségekre, a számolási készségekre és a transzverzális kompetenciákra.

Előretekintés

Az EPALE folyamatos fejlődésével új lehetőség nyílhat szélesebbkörű nemzetközi együttműködésre az alábbi területeken:

• A kutatás, gyakorlat és szakpolitika terén továbbra is közösségi és tudásmegosztó fórumként.
• Az élethosszig tartó tanulás tervezésének integrálása az alapkészség-fejlesztésbe.
• Olyan modellek kidolgozása, amelyek támogatják az élethosszig tartó tanulásba való bekapcsolódást.
• Egy központi információs tér fenntartása a tanulási lehetőségekről.

A szerzőről

Judith Alamprese, az Abt Global vezető kutatója, több mint négy évtizedes tapasztalattal rendelkezik a felnőttképzés és munkaerő-fejlesztés területén. Szociológusként a társadalmi méltányosságot és hozzáférést elősegítő rendszerszintű és egyéni beavatkozásokra összpontosít. Részt vett a CREATE Adult Skills Network vezetésében, valamint tagja volt az Egyesült Államok delegációjának a CONFINTEA VI és a CONFINTEA VII konferenciákon. Előadásokat tartott az OECD és az UNESCO rendezvényein is.

A jelentés áttekinti, hogy a digitalizáció miként befolyásolja a szakmai identitást, a szervezeti gyakorlatokat és a munkavállalók szerepét a mai változó munkaerőpiacon. Nagy hangsúlyt fektet a fenntartható növekedésre és a munkavállalói elkötelezettségre, illetve stratégiákat kínál a kkv-k számára a digitális változások befogadására, miközben kiemeli a munkaerő tudásbeli és kontextuális készségeinek fontosságát.

Egy, a vállalati digitális átmenet tervezését és végrehajtását támogató gyakorlatias „párbeszéd-eszközt” is kínál, mely jól használható a szervezeti jövő biztosítását célzó erőfeszítések során!

Az OECD szerint a digitalizáció képes enyhíteni az éghajlatváltozás hatásait. Ennek sikeréhez azonban képzett lakosságra és megfelelő technikai tudással rendelkező munkaerőre van szükség. A jelentés a metakészségek fontosságát is hangsúlyozza az összetett digitális információs környezetben. Az éghajlatváltozás és a digitális átállás során a rugalmas alkalmazkodás a munka, az oktatás és a társadalom területén is kulcsfontosságú kompetenciává válik. 

Az OECD kiemeli, hogy a munkavállalókkal szemben támasztott követelmények jelentősen megnövekedtek a mesterséges intelligencia fejlesztése és használata tekintetében. Azonban az etikai szempontok integrálása lemaradásban van.

Az MI-modellek egyre inkább képesek nem tisztán rutinszerű feladatok ellátására. Ez olyan addicionális készségekre helyezi a hangsúlyt, mint például a döntéshozatal, a kockázatkezelés és az etika. A médiakészségek is egyre fontosabbá válnak egy olyan időszakban, amikor az információ mindenhol jelen van. Növekszik a kritikai gondolkodás, a logika és az információfeldolgozás jelentősége.

A (felnőtt)képzés és a gazdaság összehangolása

Az OECD szerint az oktatási rendszereknek meg kell kettőzniük erőfeszítéseiket a fiatalok környezeti fenntarthatósággal kapcsolatos készségeinek fejlesztése érdekében. A készségek mellett a megfelelő gondolkodásmód elsajátítására is gondot kell fordítani.

„Annak érdekében, hogy mindenki részese legyen és élvezze a gazdasági fejlődés és növekedés előnyeit, különös tekintettel a zöld és digitális átállás által teremtett lehetőségekre, a politikai döntéshozóknak jobban össze kell hangolniuk az oktatást és képzést a munkaerőpiacon szükséges készségekkel” – idézi a közlemény Mathias Cormann OECD-főtitkárt. Ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a munkavállalók képesek legyenek megbirkózni ezeknek a változásoknak a munkaerőpiacra gyakorolt jelentős hatásával.

Politikai beavatkozások van szükség

A jelentés kiemeli, hogy az OECD-országokban 10 felnőttből átlagosan csak mintegy 4 vesz részt formális vagy nem formális tanulási programokban munkához köthető okokból. Ez rontja a munkavállalók esélyét a továbbtanulásra és új képesítések megszerzésére, és korlátozza lehetőségeiket az ágazat- és foglalkozásváltás tekintetében. Abban is akadályozza őket, hogy fejlesszék az új technológiákkal való munkavégzéshez szükséges készségeiket.

Ebből következően politikai intézkedésekre van szükség az egész életen át tartó tanulás lehetővé tétele, az esélyegyenlőség növelése és ezáltal az általános jólét javítása érdekében.

OECD Skills Outlook 2023

A gyorsan avuló „kemény készségeket” (hard skills) igénylő szakmákban más célt szolgál az élethosszig tartó tanulás, mint az állandó(bb) „puha készségekre” (soft skills) épülő foglalkozások esetében – erre a végkövetkeztetésre jutott egy kutatási projekt.

Tekintettel a társadalmi, technológiai és gazdasági változások gyors ütemére, kétségtelen, hogy az egész életen át tartó tanulás fontos, és egyre fontosabbá válik. Ugyanakkor az egész életen át tartó tanulás előnyei szakmától függően eltérőek lehetnek.

Tobias Schultheiss és Uschi Backes-Gellner, a Zürichi Egyetem munkatársai szerint azokban a szakmákban, amelyekben nagy a gyorsan elavuló, kemény készségek aránya, az élethosszig tartó tanulás nagyobb valószínűséggel nyújt védelmet a munkanélküliség kockázata ellen. Míg az olyan szakmákban, amelyek inkább a viszonylag állandó puha készségekre épülnek, a folyamatos tanulás a karrierépítést és a fizetésemelést szolgálja.

A kemény készségeket karban kell tartani

A mintában szereplő „puhább” szakmák esetében a kutatás nem talált statisztikai különbséget a foglalkoztatás valószínűségét illetően a felnőttképzésben résztvevők és a tanulástól távolmaradók között. A „legnehezebb” szakmák esetében viszont a különbség akár a 4%-ot is elérte, ami jelentős, tekintve a Svájcban általában alacsony (3%-os) átlagos munkanélküliségi rátát.

A kemény készségek magasabb átlagbérekkel járnak együtt, de ezeket a készségeket folyamatosan karban kell tartani, hogy ne csökkenjen a munkavállalók foglalkoztathatósága. (TRANSFER)

A SVEB véleménye

Ezek az eredmények fontosak a felnőttképzés hatásának megértéséhez, hangsúlyozza Helen Buchs a SVEB-től: „Erről kevés kutatás van Svájcban és nemzetközileg is, mert nehéz megkülönböztetni, hogy valaki például a felnőttképzés miatt tudott-e karriert csinálni, vagy éppen ezek miatt a kilátások miatt kezdett bele a felnőttképzésbe”. A tanulmány a Svájci Oktatási és Képzési Mikrocenzus (MET) adataira támaszkodva foglalkozik ezzel a problémával. Ez is igazolja, hogy a MET átfogó forrásként szolgálhat további svájci kutatási projektekhez. 

További információk a kutatási projektről (angolul)