Az EPALE sikere egyértelműen tükröződik a sikeres kormányközi együttműködések folyamatos megjelenésében. Ezek értékes tapasztalatokkal szolgálnak, melyekből mindannyian tanulhatunk. Az Északi Élethosszig Tartó Tanulás Hálózata (angolul: The Nordic Network For Lifelong Learning – NLL, korábban NVL néven ismert) kiváló példája egy a felnőttkori tanulás szakpolitikájának és gyakorlatának javítását célzó, regionális fókuszú nemzetközi együttműködésnek.

A Skandináv Miniszterek Tanácsa (NCM) által 2005-ben létrehozott Skandináv Élethosszig Tartó Tanulás Hálózata (NLL) egyesíti az összes skandináv országot, és az NCM stratégiájának megfelelően működik. Főbb területei a felnőttoktatók kompetenciáinak fejlesztése, a validáció (korábbi megszerzett tanulási eredmények érvényesítése), az egész életen át tartó tanácsadás, a fenntartható fejlődés oktatása és az alapvető készségek fejlesztése. Az NLL feladata tematikus hálózatok létrehozása és koordinálása, hogy információkat gyűjtsön és összehasonlítsa a felnőttképzés különböző területeinek helyzetét a skandináv régióban. Az NLL arra törekszik, hogy mind az oktatási szervezeteket, mind a szociális partnereket bevonja a fejlesztési tevékenységekbe.

Az alábbi interjút Harangozó Tamás, az Európai Alapkészségek Hálózatának szerkesztője és az EPALE felnőttképzési szakértője készítette az EPALE 10. évfordulója alkalmából. Az NLL különböző regionális koordinátorait hívtuk meg, hogy megtudjuk milyen szerepet játszott az EPALE az északi együttműködés kialakulásában, működésében. Az interjúban elhangzott gondolatok három szakértő véleményét tükrözik: Antra Carlsen – vezető koordinátor, Johanni Larjanko – finn nemzeti koordinátor és Andreas Gravdahl – norvég nemzeti koordinátor.

 

Az NLL szerepe az EPALE fejlesztésében

Az elmúlt évtizedben hogyan járult hozzá az NLL az EPALE-ről szóló viták és politikák alakításához? Említenének, kérem, egy olyan fontos kezdeményezést vagy együttműködést, melyben az NLL szakértelme jelentős hatást gyakorolt?

Az NLL és az EPALE számos formában működtek már együtt az Európában történő élethosszig tartó tanulás, a készségfejlesztés és a szakpolitikai innováció előmozdítása érdekében. Ez a partnerség értékesnek bizonyult olyan kihívások kezelésében, mint a digitalizáció, az inkluzivitás, a fenntarthatóság és a készségek validációja.

Az NLL-EPALE több éven át tartó együttműködése elmélyítette az egész életen át tartó tanulás szakpolitikáit, hálózatokat és innovációkat úgy az északi régióban, mint egész Európában. A bevált gyakorlatok megosztásával, a szakpolitika befolyásolásával és az új tanulási módszerek népszerűsítésével ez a partnerség hozzájárult ahhoz, hogy egész Európában egy inkluzívabb, fenntarthatóbb és jövőorientáltabb felnőttképzés működjön.

 

Északi megközelítések az európai szakpolitikában

Hogyan segítette az NLL az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos északi perspektívák integrálását az EPALE szélesebb körű vitáiba? Fellelhetők olyan konkrét témák, mint például a fenntarthatóság, a digitális tanulás vagy az inkluzív oktatás, ahol az NLL hatása különösen éerzhető?

A tudásmegosztás és a tanulási gyakorlatok disszeminációja elengedhetetlen volt a szinergiák létrehozásához és ahhoz, hogy az északi megközelítéseket a szélesebb európai perspektívákkal integráljuk.

Az NLL kompetenciafejlesztésről, zöld átállásról és digitális tanulásról szóló kutatási és tematikus jelentéseit széles körben disszemináltuk az EPALE-n keresztül. Az EPALE fontos felületet biztosított az északi oktatók és döntéshozók számára olyan esettanulmányok és betekintések közzétételéhez, amik európai kontextusban is alkalmazhatók.

Az NLL szakértelmével hozzájárult az EPALE digitális átalakulással, befogadással és munkahelyi tanulással kapcsolatos munkájához. A felnőtt tanulók digitális alapkészségeiről szóló skandináv tematikus céloldal (angolul: The Nordic Thematic Landing Page on Digital basic skills of adult learners) irányadó referenciaanyagként szolgál a Platformon (szerző: Jenni Westö). 

Ezenkívül a nem-formális felnőttképzés és a korábban megszerzett ismeretek validációja (VPL) terén szerzett skandináv tapasztalatok is hozzájárultak az európai stratégiák kialakításához. Ezen a területen egyik mérföldkőnek számító kiadvány a „Liberális felnőttképzési bizonyítvány mint validációs eszköz” (angolul: Liberal adult education certificate as a tool for validation) című átfogó szakpolitikai ajánlás volt (finn és svéd nyelven is elérhető).

Végül, a PIAAC tapasztalatainak megosztása most kezdődött el. A PIAAC2 felmérésben hatalmas mennyiségű adat áll rendelkezésre a felnőttek tudásszintjéről. A főbb eredmények négy sorban összefoglalhatók, de a 16 és 65 év közötti 4000 válaszadóval (Norvégia) készített nagyszabású interjúk eredményeiből még sokkal többet lehet kihozni.

 

A határokon átnyúló együttműködés erősítése

Az NLL a határokon átnyúló együttműködés előmozdításáról ismert. Hogyan támogatta az EPALE az NVL-t a skandináv felnőttképzési stratégiák és a szélesebb európai hálózatok összehangolásában? Megosztana néhány példát a sikeres partnerségekre vagy a tudásmegosztási kezdeményezésekre?

A közös szervezésű határokon túli tanulási események, webináriumok, műhelyek és szemináriumok, hozzájárultak a skandináv innovációk (pl. kompetencia-alapú, fenntarthatósági oktatás) elterjedéséhez. Az EPALE kiterjedt hálózatán keresztül a bevált gyakorlataink a régión túlmutató szakpolitikákra és stratégiákra is hatottak.

A norvég NLL egység aktívan együttműködött az EPALE norvég támogatói szolgálatával több rendezvényen is, többek között a Læring i nord (Tanulás északon) és a DigiNorden konferencián Tromsøben, Norvégiában, 2022 szeptemberében. A két szervezet közösen gyűjtötte össze a konferenciákon bemutatott információt, ami új ismeretekkel gazdagította mind a fogadó szervezetünket, mind a főszervezőt. A rendezvények célja, hogy kiemelje és terjessze az észak-európai és európai kezdeményezéseket elsősorban a norvég, észak-európai és európai célcsoport számára a kiválasztott, az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos témában.

A DigiNorden konferencia az északi országok digitális készségeivel foglalkozott, és összehozta az egyetemeket, a felsőfokú szakképzési szolgáltatókat, a társadalmi partnereket, a nem-formális oktatás szolgáltatóit, a kormányzati intézményeket és a témában érdekelt feleket. A konferenciát az EPALE és az NLL közösen szervezte. A kiválasztott előadók és felek részvételét mindkét szervezet koordinálta. A témák és kérdések a digitális befogadás, a digitális és zöld átállás, a kompetenciák iránti igény és az észak-európai országokban az egész életen át tartó tanulási lehetőségek iránti kereslet körül forogtak.

 

2022-ben a Læring i nord rendezvény a skandináv iparágak zöld átállásához szükséges készségekre összpontosított. A rendezvényre zöld szervezeteket, tudományos köröket, ipari és szociális partnereket hívtak meg. Ennek eredményeként Norvégia és Svédország képviselői előadásokat tartottak, amik az energetikai átállás oktatásától az ipari integrációig számos témát felöleltek.

A 2023-as Læring i nord konferencia témája az EU készségek évéhez kapcsolódó validáció volt. A konferencián svéd, dán, finn és norvég partnerek gyűltek össze, és bemutatták különböző intézkedéseiket és eszközeiket, amiket a validáció során alkalmaznak az egyének kompetenciáinak formalizálása érdekében.

A Læring i nord 2024-es konferencia témája a mikrotanúsítványok voltak. Az EPALE és az NLL svéd, finn, norvég egységei, valamint az OECD és az európai mikrotanúsítványok szövetségek képviselőinek előadásait is sikerült megszervezni. A konferencia betekintést nyújtott abba, hogy az északi országok és az európai szövetségek hogyan dolgoznak mikrotanúsítványokkal, bemutatva tanfolyamokat, valamint azt, hogy hogyan lehet őket fejleszteni, felhasználni.

A Læring i nord 2025-ös konferencia (a cikk megjelenéséig) még nem került megtervezésre, de az alapkészségek a konferencia középpontjában állnak.

Az EPALE és az NLL fontos szerepet játszott a 2022-ben megrendezett 4. Validációs (VPL) Biennále szervezésében. A VPL Biennále elősegítette a vitákat és a tapasztalatcserét a validációs folyamatokról.

2022-ben az NLL és az EPALE közösen rendezett egy „Fenntartható kompetenciák a jövőért” című rendezvényt, melynek célja a fenntarthatóság felnőttképzésbe való integrálása állt. A párbeszéd több EU-ország képzési programjait is befolyásolta.

Az NLL és az EPALE elősegítette az észak-európai felnőttképzési szakértők és az európai intézmények közötti szorosabb kapcsolatok kiépítését. Az észak-európai régió képzői és politikai döntéshozói részt vettek az EPALE online vitáiban, tematikus csoportjaiban és konferenciáin. Az EPALE és az NLL két alkalommal szervezett élő eseményt az EPALE közösségi konferenciák keretében, 2022-ben Vaasában és 2023-ban Helsinkiben.

Az EPALE és az NLL régóta együttműködik Finnországban is. Az EPALE 2022 szeptemberében közvetítette az Adult Basic Skills (Felnőttek alapvető készségei) nemzeti konferenciát, melynek hatása az egész skandináv régióra kiterjedt. A konferencia a finn NLL egység, a nemzeti oktatási tanács és az oktatási és kulturális minisztérium közös kezdeményezése volt.

Tavaly (2024-ben) az EPALE tematikus blogsorozatot indított Bildung (képzés, művelődés) témájában, részben a finn NLL javaslatára. A blogok elmélyítették a megértést és hozzájárultak az oktatás és a felnőttkori tanulás szerepéről szóló jelenlegi vitákhoz.

A partnerség másik példája a 2024-2025-ben készített validációról szóló nyolcrészes NLL-EPALE podcast. Ezek keretezték a validáció helyzetéről és annak sokrétűségéről szóló finnországi vitát.

Az EPALE hálózata az NLL által közzétett különböző szakpolitikai összefoglalók révén segített a skandináv politikai ajánlások szélesebb európai közönséghez való eljuttatásában:

• Szakpolitikai összefoglaló: felnőttkori digitális alapkészségek a skandináv országokban (2020)
• NVL: Szakpolitikai összefoglaló a validációról szóló statisztikákról (2023)
• Szakpolitikai összefoglaló (finn nyelven) – NVL (2024)

Az EPALE európai felhasználói bázisa hozzájárult az északi felnőttképzési modellek, szakpolitikák és gyakorlatok ismertségének növeléséhez. Antra Carlsen egy átfogó blogbejegyzésben felvázolta az északi felnőttképzés jövőbeli irányait A leginkább integrált és fenntartható régió felé 2030-ig: Északi együttműködés a felnőttképzésben – hogyan támogathatjuk a társadalmi befogadást? címmel.

 

Jövőbeli elképzelések

Milyen lehetőségeket lát arra, hogy az északi országok hozzájárulásával erősödjön az európai felnőttképzési szakpolitika és gyakorlat az EPALE-n keresztül?

Az NLL és az EPALE norvég egysége által szervezett események egyértelmű példái annak, hogy az együttműködés új hálózatok és kapcsolatok kialakulását segíti elő, miközben a résztvevők megismerhetik egymást és más országok bevált gyakorlatait. Az északi országok tapasztalatainak mély ismerete hozzájárul az európai felnőttképzési szakpolitikai fejlesztésekhez és gyakorlathoz. Az NLL álláspontja szerint a jövőben is össze kell fognia a felnőttképzés partnereinek a zöld átállásra és a fenntarthatóság elmélyítésére.

Harald Graschi médiapedagógus és szupervizor a St. Galleni Tanárképző Egyetem Szakképzési és Továbbképzési Intézetében. A 2024. szeptemberi ToT Platform konferencián „A mesterséges intelligencia használata az oktatói munkában” címmel tartott workshopot.

Mit gondol a mesterséges intelligencia fejlődéséről: izgatott vagy szkeptikus? És miért?

A mesterséges intelligencia fejlődése e két érzés kombinációját váltja ki belőlem. Az izgalom abból fakad, hogy hatalmas lehetőségek rejlenek az oktatási folyamatok személyre szabottabbá, hozzáférhetőbbé és hatékonyabbá tételében. Lelkesedem a lehetőségekért, amelyeket ez a technológia a tanulási folyamatok egyénre szabása, a tanulási tartalmak változatossá és ösztönzővé tétele, valamint a tanárok és a tanulók közötti interakció új formáinak lehetővé tétele terén nyit meg – akár a nyelvi korlátokon túl is.

De…?

Ugyanakkor szkeptikus is vagyok, mert a mesterséges intelligencia fejlesztése és alkalmazása során fontos etikai, adatvédelmi és társadalmi igazságossági kérdéseket kell figyelembe venni. Fontos biztosítani, hogy a mesterséges intelligencia rendszerek igazságosak, átláthatóak és mindenki számára egyformán hozzáférhetőek legyenek.

Konkrétan: hol lehet a mesterséges intelligenciát értelmesen és haszonnal alkalmazni a felnőttképzésben?

A mesterséges intelligencia lehetővé teszi, hogy a tanulási tartalmakat és módszereket az egyes tanulók egyéni igényeihez és tanulási preferenciáihoz igazítsuk. A mesterséges intelligencia alapú oktatók alkalmazása különösen a nehéz feladatokban támogathatja a tanulókat, visszajelzést adhat és nyomon követheti a tanulás előrehaladását. Amikor beszélgetést kezdek a ChatGPT-vel, már szinte lehetetlen megkülönböztetni az emberek közötti párbeszédtől. Az egyéni tanulási útvonalamat a csevegés során feltett kérdések (promptok) hozzák létre. Ha tovább gondolkodom és kritikusan reflektálok, rájövök, hogy ennek köszönhetően hogyan javul, ahogy kérdezek. A géppel való interakció révén kiélesednek saját igényeink és céljaink.

Mit jelent ez az oktatók számára?

A rutin- és ellenőrzési feladatok automatizálásával jobban koncentrálhatnak az egyes résztvevők egyéni támogatására, a csoportfolyamatok megfigyelésére és a tanulási folyamatok értékelésére. És még további nagy lehetőségeket látok!

Milyen lehetőségeket?

A mesterséges intelligencia segíthet abban, hogy a képzés hozzáférhetőbbé váljon a fogyatékkal élők, vagy a hátrányos helyzetű régiókban élők számára.

És hol látja a veszélyeket?

Mint minden technológia esetében, a mesterséges intelligencia veszélyei a túlzott használatban, és az ezzel együttjáró függőségben rejlenek. Minden gyakran használt eszköz vagy médium az ember részévé válik, ahogy Marshall McLuhan 1964-ben találóan megállapította „A média megértése” című könyvében. A motor az izmokat helyettesíti, az elektromos jelek a szemtől-szembe kommunikációt, a múlt századi számítógép pedig az egyszerű kognitív eljárásokat.

Ebben az esetben ez azt jelenti…?

A mesterséges intelligencia rendszerektől való túlzott függés ronthatja a tanulók önálló gondolkodásra és cselekvésre való képességét. Véleményem szerint a fájó pont az, hogy ki érti még meg, hogyan jönnek létre az eredmények. Elég példa van a címlapokra kerülő navigációs rendszerrel végzett útvonal-számítások használatára, ahol a gondolkodást kikapcsolták, és vakon bíztak a készülékben. Nincs ez másképp a mesterséges intelligencia eszközeinek használatakor sem: „Egy bolond egy eszközzel még mindig bolond!”

Tehát ellenőrzésre van szükség.

Carl Rogers és a viselkedéskutató B. F. Skinner már egyetértett egy kulcskérdésben: „Ki irányítja az irányítókat?” Ez alatt nemcsak a nagy mennyiségű személyes adat kezelését értem, amely az adatvédelem és a tanulók magánszférája szempontjából rejt magában kockázatokat, és amelyet aztán reklámcélokra használnak fel. A platform üzemeltetői tudatosan beállíthatják a paramétereket, és így konkrétan befolyásolhatják, hogy mi látható. Ez ugyanúgy fog tovább fejlődni, ahogyan azt már ismerjük a Google keresőmotor és más szolgáltatók esetében, ahol a bevételszerzés fontosabbá vált, mint az eredeti cél. Ez végső soron a bizalom elvesztéséhez vezethet, mivel sok mesterséges intelligencia rendszer működése összetetté és nehezen érthetővé válik. Itt fontos lesz, hogy megerősödjön és átláthatóan szerveződjön a tanulók, az oktatók és a technológiai szolgáltatók közötti együttműködés. Európában már vannak jó példák arra, hogyan lehet ezt megvalósítani.

Vannak más hátrányok is?

A mesterséges intelligencia rendszerek elfogult képet közvetíthetnek, illetve erősíthetnek meg a világról, amely előítéletekhez és egyenlőtlen bánásmódhoz vezet. A workshopomon az SRF által a „légiutas-kísérő” kifejezésre generált 500 képet használom példaként. Felmerül néhány fontos kérdés: Mi az, ami még igaz? Mi az, ami még valóságos? Mi az, ami még érvényes?

Ön szerint hogyan fogja megváltoztatni a felnőttképzést a mesterséges intelligencia alkalmazása?

Úgy gondolom, hogy a mesterséges intelligencia alkalmazása segíthet abban, hogy az oktatás egyénre szabottabbá, rugalmasabbá és hatékonyabbá váljon. Ugyanakkor új kihívásokkal is jár majd, amelyeket le kell küzdeni. Az oktatóknak el kell sajátítaniuk azokat a készségeket, amelyekkel kezelni és célzottan tudják majd használni. Fontos, hogy aktív szerepet vállaljunk a mesterséges intelligencia fejlődésének befolyásolásában, és biztosítsuk, hogy mindenki javára használják. Egyes forgatókönyvek és módszertani formák, mint például a kevert tanulás (blended learning), a mikrotanulás, a játékosítás, az adaptív és személyre szabott tanulási utak ma már lehetségesek ezeknek a technológiáknak köszönhetően. Már nagyon várom!

A SVEB 2023. évi Ágazati Monitor Jelentése (Branchenmonitor) felhívja a figyelmet, hogy a felnőttképzési szolgáltatók komoly kihívásokkal néznek szembe az oktatók készségeinek fejlesztése terén. Falk Scheidig, a Ruhr-Universität Bochum Élethosszig Tartó Tanulás professzora elmagyarázza, hogyan változtatja meg a digitalizáció a felnőttképzés területét, és felvázolja a felnőttképzési szervezetek részéről szükséges beavatkozásokat. 

Ön azt állítja, hogy a koronavírus-járvány növelte az oktatók készségeit. Kifejtené ezt részletesebben?

A pandémia sok intézmény számára (kényszerből) lehetőséget adott az online szolgáltatások kipróbálására. Ez váratlan tanulási lehetőséget jelentett magának a felnőttképzési szektornak is. A felnőttképzésben dolgozókat ez különböző módon érintette. Például a kurzusokat videokonferenciákon és tanulási platformokon keresztül tartották meg. Ugyanakkor bizonyos esetekben először be kellett szerezni és konfigurálni a szoftvereket.

A résztvevőket és az oktatókat is támogatni kellett a digitális eszközök használatában. A kurzusok mellett a felnőttképző szolgáltatókkal való együttműködés és a (potenciális) résztvevők számára nyújtott tanácsadás is gyakran távolról zajlott, amelyhez technológia kellett. Ez hardverek és szoftverek vizsgálatát, valamint ezek használatát igényelte – nemcsak az oktatók részéről.

Azonban nemcsak a technológiai tudás és használat kompetens elsajátítása került előtérbe, hanem a technológiai fejlesztések reflexív megközelítése is, mint például a felnőttképzésre gyakorolt hatások, a társadalmi-kulturális következmények, valamint az oktatók szerepe a digitális tanulási kontextusokban. 

Az SVEB Ágazati Monitor jelentése azt mutatja, hogy az oktatók készségeinek fejlesztése kihívást jelent a szolgáltatók számára. Hol látja a felnőttképzési szervezetek beavatkozási szükségleteit?

A felnőttképzés területének sokszínűsége azt jelenti, hogy intézményi szinten eltérő szükségletekkel kell számolni. Általánosságban azonban megfogalmazható egy célkép: a felnőttképzési szervezeteknek arra kellene törekedniük, hogy képessé tegyék, támogassák és ösztönözzék munkatársaikat készségeik fejlesztésére, az aktuális fejlesztési perspektíváknak megfelelően.

Ehhez azonban szükségesek az igényekre szabott programok, illetve ezek kidolgozása, valamint a megfelelő keretfeltételek biztosítása. Továbbá fontos a relevancia tudatosítása – vagy annak növelése – a felnőttképzésben dolgozók körében. 

Ma egy új kihívás áll a szolgáltatók előtt: a mesterséges intelligencia. Hogyan nézhet ki a mesterséges intelligenciához kapcsolódó új kompetenciahullám? 

A terület dinamikus fejlődése miatt nem könnyű minden részletet nyomon követni. Mégis, ezek a technológiai fejlesztések inkább lehetőséget, mint kihívást jelentenek. Ha abból indulunk ki, hogy a digitalizáció nem egy külső hatás, hanem olyasmi, amit alakíthatunk és használhatunk, az MI-eszközök lehetőségeit ki kell aknázni.

Az MI-eszközöket például tanulási anyagok generálására lehet használni, mint feladatok vagy különböző szintű tanulási videók készítése, de akár virtuális tanulási partnerként is.

A generatív MI-eszközök korlátaira és kockázataira joggal hívják fel a figyelmet, de a növekvő használatot további fejlesztéseknek is kísérniük kell, mint például az MI-eszközök teljesítményének növelése, valamint a funkciók és a lehetséges alkalmazások körének bővítése. A lehetőségek felméréséhez aktívan kell foglalkozni az MI-eszközökkel, és ezen a téren is hasznos lehet a más képzőintézményekkel folytatott eszmecsere.

A felnőttképzésben dolgozók számára alapvető követelménynek tekinthető, hogy figyelemmel kísérjék a változásokat és az új fejlesztéseket, és vizsgálják a bennük rejlő lehetőségeket. Akik a felnőttkori tanulást segítik és támogatják, ők maguk is örökké tanulók maradnak!

A felnőttképzési ágazatnak nemcsak érintettsége okán kell lépést kell tartania a fejlődéssel, hanem azért is, mert korszerű oktatási és képzési programok biztosításával jelentősen hozzájárul a társadalmi és szakmai részvételhez az egyre inkább digitalizálódó élet- és munkakörnyezetben. Ez nemcsak az új technológiák használatához szükséges készségek elsajátítását foglalja magában, hanem az egyéni és társadalmi következményekre vonatkozó kritikai reflexiót is.

A felnőttoktatásban a digitalizáció új lehetőségeket nyit meg, ideértve a tanulással kapcsolatos elemzéseket, analitikát is. Milyen lehetőségeket lát az adatfeldolgozásban a felnőttképzési szervezetek számára? 

Az adatok felhasználása több szinten is releváns információkkal szolgálhat: a tanulók támogatása és a szervezeti döntések meghozatala során egyaránt. A tanulási platformok adatai például betekintést nyújtanak a tanulási viselkedésbe, amely felhasználható egyéni visszajelzés, igényalapú támogatás és személyre szabott tanulási források nyújtására, illetve a tanulási környezet és tartalom továbbfejlesztésére.

Magasabb programszinten az adatok segíthetnek a részvételi magatartás megértésében, például a tanfolyamok látogatottsági adatai alapján történő mintázatok azonosításával – mely csoportokat milyen ajánlatokkal (nem) érjük el?

Az adatok hozzáférhetősége a digitalizáció fokozódásával nőni fog, többek között a felnőttképzés területén is. A felnőttképzési szervezeteknek „adatleltárt” kellene készíteniük annak megállapítására, hogy milyen adatokat generálnak vagy dolgoznak fel, és ezek milyen potenciállal rendelkeznek. Ez nemcsak a különböző célú adatok célzott elemzéséhez járulhat hozzá, hanem az adatok, az adatvédelem és az adatbiztonság fontosságára is felhívhatja a figyelmet, és elősegítheti az adatok hozzáértő, kritikus és reflektív kezelését a felnőttképzési szervezeteknél. 

Az önképzés lehetőségei és a digitalizáció lehetővé teszik és egyszerűsítik az önálló tanulást. Egyre kevesebb oktatóra van szükség?

Az önképzést lehetővé tevő tanulási környezetek felnőttek számára történő kialakítása is felnőttképzési tevékenységnek tekinthető és tekintendő. De ettől függetlenül: az önképző tanulási környezetek belátható időn belül nem fogják felváltani a bevett felnőttképzési programokat. Az oktatási és képzési programok kiválasztása egyéni igények és adott helyzet függvénye.

Különösen a koronavírus világjárvány óta bekövetkezett fejlemények azt mutatják, hogy a digitális elemek egyre inkább áthatják a felnőttképzést, de sok esetben inkább kiegészítik és gazdagítják a személyes jelenléti programokat, mintsem felváltják azokat. A 2010-es években a MOOC-ok (Massive Open Online Courses – nyílt online kurzusok) körüli óriási felhajtás alábbhagyott, mert a végzettek száma elmaradt a várakozásoktól, s ez rámutat például az önképzési programok kihívásaira. Bár ezek a tanfolyamok rugalmasabbak az idő és a helyszín tekintetében, és könnyebben hozzáférhetőek, mint analóg társaik, ugyanakkor az önálló tanulás ezirányú készségeket is igényel, és gyakran túl kevésnek bizonyul a résztvevők közötti interakció. A digitális, önálló tanuláson alapuló tanfolyamok folyamatosan fejlődnek ugyan, és egyre nagyobb jelentőségre tehetnek szert, de jelenleg nincs jele annak, hogy széles körben felváltanák a hagyományos oktatási és képzési programokat.

Úgy tűnik, hogy a koronavírus világjárvány idején az online tanulással kapcsolatos tapasztalatok ellenére, vagy éppen azok miatt, sok felnőtt inkább a teljesen vagy részben fizikai együttléten alapuló programokat részesíti előnyben szemben a tisztán online lehetőségekkel. Ebben a tekintetben nem várható a felnőttképzésben dolgozók számának csökkenése. Ehelyett a felnőttképzési programok digitális térhódítása és digitális terjeszkedése miatt feltételezhető, hogy a felnőttképzésben dolgozók digitális készségekkel kapcsolatos követelményei tovább fognak nőni, például a személyes részvételen alapuló programok digitális elemekkel vagy online fázisokkal való magas színvonalú kombinációja tekintetében.

Különböző szereplők gyakran kérnek tőlünk előrejelzést a felnőttképzés jövőjéről. A kérdés Önnek is szól: hogyan látja a jövő felnőttképzését?

A felnőttképzés valószínűleg még fontosabbá válik, mert az egész életen át tartó tanulás egyszerre hajtóereje és következménye a társadalmi változási folyamatoknak, melyek üteme egyre gyorsul, és számos kihívás elé állít bennünket. Az élet számos területén egyre dinamikusabbá váló fejlemények felerősítik az élethosszig tartó tanulás iránti igényt. A munka világában például a digitalizáció minden ágazatban új készségigényeket eredményez, esetenként megváltoznak a munkaköri profilok, s ez adaptációs képesítéseket tesz szükségessé.

Mind a felnőttképzésben való részvétel hosszú távú alakulása, mind a felnőttképzés iránti kereslet a koronavírus okozta mélypont utáni újbóli növekedése megerősíti azt a feltételezést, hogy a felnőttképzési ágazat bővül. Ez remélhetőleg nagyobb társadalmi láthatósághoz, valamint állami finanszírozáshoz és elismeréshez vezet. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy még több nemzetközi vállalat lép be a képzési piacra, és ezáltal erősödik a verseny, különösen mivel az online programok növekvő száma hozzájárul a delokalizációhoz. A felnőttképzési szervezeteknek stratégiai döntéseket kell hozniuk a szolgáltatók kínálatában való elhelyezkedésüket illetően, különös tekintettel a tematikus területek és a programformák (hibrid, vegyes, online szinkron, aszinkron…) növekvő differenciálódására. Ebből a szempontból a felnőttképzési ágazat fejlődése a felnőttképzési szervezetek fejlesztési képességei tekintetében is követelményeket támaszt.

Az interjút Saambavi Poopalapillai készítette.