Cikk Archives - Profadul

A PIAAC-tól a szakpolitikáig: tanulságok és perspektívák a magyarfelnőttképzés-politikában

szzadmin — Tue, 12 May 2026 15:01:07 +0000

Korszakos helyzetkép a magyar felnőttképzésről – PIAAC-tól a szakpolitikáig

Dr. habil. Farkas Éva tanulmánya („A PIAAC-tól a szakpolitikáig: tanulságok és perspektívák a magyar felnőttképzés-politikában”) olyan átfogó, bizonyítékokra épülő értékelés, amely ritkán születik: józan, ugyanakkor cselekvésre késztető diagnózis a magyar felnőttképzés (és tágabban: az oktatásminőség) állapotáról.

A cikk egyik legerősebb üzenete a romló PIAAC-trendek súlya. A PIAAC alapján a magyar felnőttek jelentős része nem éri el azokat a minimális alapkészségszinteket (szövegértés, számolás, adaptív problémamegoldás), amelyek nélkülözhetetlenek a munkaerőpiaci boldoguláshoz és a társadalmi részvételhez. A tanulmány szerint:

Szövegértésben 2022/2023-ban 32,5% teljesített 1-es szinten vagy az alatt – ez kb. 2 millió felnőtt.
Számolásban 28,8% tartozik ide – kb. 1,8 millió felnőtt.
Adaptív problémamegoldásban 37,2% – kb. 2,3 millió felnőtt.
Különösen riasztó, hogy a felnőttek 22%-a (kb. 1,4 millió fő) mindhárom területen alacsony szinten teljesít.

Ezek a számok nem pusztán oktatáspolitikai mutatók: közvetlen foglalkoztathatósági kockázatot jelentenek, és visszafogják a termelékenységet, az innovációt és a versenyképességet. A tanulmány felidézi, hogy az OECD-országok termelékenységi különbségeinek jelentős része a felnőttkori készségekhez és azok allokációjához köthető; a készségszintek javítása pedig számottevő termelékenységi nyereséget hozhat – különösen a lemaradó országokban.

A cikk ereje abban áll, hogy nem áll meg a diagnózisnál: konkrét beavatkozási irányokat jelöl ki. A szerző sürgeti többek között:

célcsoportokra szabott, komplex felnőttképzési programok fejlesztését,
a tanárképzés korszerűsítését és a professzionalizációt,
valamint egy kutatásokon alapuló, átfogó nemzeti készségstratégia kidolgozását.

Ezért a tanulmány nemcsak értékelés, hanem – jó értelemben – alapvetés: egy olyan reformprogram vázának tekinthető, amelyet egy új oktatáspolitikát képviselő kormányzat (vagy bármely felelős döntéshozói közösség) a bizonyítékokra támaszkodva tovább tud építeni.

A Profadul számára különösen fontos üzenet: a professzionalizáció, a minőség és a felnőttkori alapkészségek fejlesztése nem halasztható – és csak széles szakmai együttműködéssel, koherens szakpolitikai kerettel válhat rendszerszintűvé.

Ajánljuk a tanulmány elolvasását mindazoknak, akik a felnőttképzés megújításában szakmai és döntéshozói felelősséget viselnek.

Eredeti bejegyzés

The post A PIAAC-tól a szakpolitikáig: tanulságok és perspektívák a magyarfelnőttképzés-politikában appeared first on Profadul.

Az idősebb felnőttek továbbképzése gyakran a hozzáférés hiánya miatt kudarcot vall

szzadmin — Thu, 16 Apr 2026 08:13:48 +0000

Bár az ilyen programok segítenek az idősebb felnőtteknek lépést tartani a technológiai fejlődéssel és biztosítani foglalkoztathatóságukat, az UNESCO „Hatékony át- és továbbképzés megvalósítása: tanulási programok idősebb felnőttek számára” című tanulmánya kiemeli, hogy sok résztvevő továbbra is alapvető kihívásokkal néz szembe.

Ezek közé tartozik különösen a meglévő képesítések és az új követelmények közötti eltérés, a technológiai változásokkal való megbirkózás nehézségei, valamint a jelentkezési folyamatban széles körben elterjedt életkor alapú diszkrimináció. Ehhez hozzáadódik még az önbizalomhiány, amely miatt az idősebb emberek „túl öregnek” érzik magukat a továbbképzéshez vagy az új karrierlehetőségekhez.

A finanszírozás, mint fő akadály

A tanulmány Kolumbia, Japán, Szingapúr, Svédország és az Egyesült Államok innovatív megközelítéseit elemzi és hasonlítja össze.

A finanszírozás komoly akadályt jelent e tekintetben. A vizsgált országokban gyakran hiányzik a megfelelő anyagi támogatás a továbbképzési programokban való részvételhez. Egyes esetekben a résztvevők csak akkor jutnak jövedelemhez, ha újra elhelyezkednek, ami negatívan befolyásolhatja a motivációt. A korlátozott finanszírozási időszakok vagy az állami támogatások hiánya azt is jelenti, hogy sok idősebb felnőtt a saját erőforrásaira vagy a család támogatására szorul. Ezek a pénzügyi akadályok nemcsak a részvételt korlátozzák, hanem növelik a lemorzsolódás kockázatát is.

A tanulmány azt is kimutatja, hogy a motiváció és a részvétel nagymértékben függ az egyén kiindulási helyzetétől. Különösen nehéz bevonni azokat, akik régóta munkanélküliek, vagy kevés munkatapasztalattal rendelkeznek. Ezzel szemben a formálisabb oktatási környezetben, például egyetemeken részt vevők gyakran magasabb motivációs szintet mutatnak. A célcsoport-specifikus megközelítés, a támogató tanulási környezet és az anyagi biztonság ezért döntő és ösztönző szerepet játszik a részvételben.

Életkori diszkrimináció a vállalatoknál és a társadalomban

Egy másik fontos megállapítás az életkoron alapuló diszkrimináció szerepével kapcsolatos. Ez nemcsak belépési akadályként működik, hanem a programok általános hatékonyságát is befolyásolja. Megnyilvánul mind a vállalatok toborzási gyakorlatában, mind az idősebb felnőttekkel kapcsolatos társadalmi sztereotípiákban és saját belső önképükben egyaránt. Ez jelentősen megnehezíti a továbbképzésből a munkaerőpiacra való átmenetet. Azok a programok, amelyek kifejezetten hidakat építenek a foglalkoztatáshoz – például szakmai gyakorlatok vagy a munkaerőpiachoz szorosan kapcsolódó állásközvetítő szolgáltatások révén – különösen hatékonynak bizonyulnak ebben a tekintetben.

A továbbképzés pozitív hatásokkal jár

Ugyanakkor az elemzett esettanulmányok azt mutatják, hogy a továbbképzés jelentős pozitív hatásokat érhet el. Az Egyesült Államokban például a résztvevők a képzés után közvetlenül el tudtak helyezkedni, míg Kolumbiában több ezer fő részesült képzésben, és számos startup vállalkozás jött létre. A konkrét foglalkoztatási és jövedelmi hatások Japánban és Szingapúrban is nyilvánvalóak. Ugyanakkor bizonyos esetekben továbbra sem világos, hogy mennyire fenntartható a továbbképzés hatása a munkaerőpiaci integrációra, mivel hiányoznak a vonatkozó adatok.

A gazdasági hatásokon túl a tanulmány kiemeli a továbbképzés társadalmi és személyes hatásait. A programok segítenek csökkenteni az elszigeteltséget, erősíteni a közösségi kapcsolatokat és elősegíteni a társadalmi szerepvállalást. A személyes oktatási forma és a közösségorientált tanulási környezetek különösen támogatják ezeket a hatásokat. Sok résztvevő arról is beszámolt, hogy megnövekedett önbizalmuk és javultak a képességeik az új technológiák, valamint a változó életkörülmények kezelése kapcsán.

Az együttműködés, mint kulcsfontosságú sikertényező

Az UNESCO a szakpolitikai támogatás, az intézményi együttműködés és a célcsoportra szabott tervezés kombinációját azonosítja kulcsfontosságú sikertényezőként. Hatékony programok különösen ott alakulnak ki, ahol az oktatási szolgáltatók, a munkáltatók és a kormányzati szervek szorosan együttműködnek, és közösen dolgoznak ki munkaerőpiaci szempontból releváns programokat. A vállalkozói készségeket is fontos megközelítésként emelik ki, mivel új gazdasági és társadalmi részvételi formákat nyitnak meg az idősebb felnőttek számára.

A tanulmány ugyanakkor rámutat arra, hogy az idősebb felnőttek nem alkotnak homogén célcsoportot. Az iskolai végzettség, a jövedelem, a foglalkoztatási előzmények és az életkörülmények közötti különbségek személyre szabott ellátást igényelnek. Különösen a hátrányos helyzetű csoportok – mint például az alacsony képzettségűek, az alacsony jövedelműek vagy a megszakított munkatapasztalattal rendelkező nők – profitálnak jellemzően a legtöbbet a továbbképzésből, mégis ők azok, akik a legkevésbé férnek hozzá.

Ajánlott megoldás: rugalmas szolgáltatásnyújtás

A hatékony programok kidolgozásához az UNESCO rugalmas és személyre szabott tanulási formákat ajánl, amelyek figyelembe veszik az eltérő igényeket és tanulási szükségleteket. Ezek közé tartozik a blended tanulás, az egyéni támogatás és a gyakorlatias tartalom. Ugyanilyen fontos az idősebb felnőttek aktív bevonása a szolgáltatások fejlesztésébe, hogy jobban szempontjaik és motivációik jobban érvényesülhessenek.

Végül, de nem utolsósorban, a tanulmány kiemeli az életkoron alapuló diszkrimináció elleni szisztematikus küzdelem szükségességét. A tudatosság növelése és a megfelelő szakpolitikai keretek létrehozása mellett konkrét ösztönzőkre is szükség van a munkáltatók számára az idősebb munkavállalók toborzásának és továbbképzésének előmozdítása érdekében. A generációk közötti tanulási formátumok tovább segíthetnek a sztereotípiák lebontásában és a tudásátadás erősítésében.

Összességében az elemzés azt mutatja, hogy az idősebb felnőttek továbbképzésében nagy potenciál rejlik, de ez csak akkor valósítható meg, ha a strukturális akadályokat lebontjuk, a programokat következetesen a célcsoporthoz igazítjuk, és aktívan támogatjuk a munkaerőpiacra való belépésüket.

The post Az idősebb felnőttek továbbképzése gyakran a hozzáférés hiánya miatt kudarcot vall appeared first on Profadul.

Transzformatív tanulás, mint vezérelv egy életen át

szzadmin — Tue, 17 Feb 2026 08:27:00 +0000

A gyors technológiai fejlődés, a társadalmi átalakulások és a környezeti kihívások egyre töredezettebbé teszik mindennapi valóságunkat. Ebben a folyamatosan változó környezetben egyre fontosabbá válik, hogy miként tudunk alkalmazkodni az új helyzetekhez, és aktív, tudatos szereplőivé válni saját tanulási folyamatainknak. Nem csupán arról van szó, hogy új ismereteket vagy készségeket kell elsajátítani, hanem arról is, hogy hogyan tudjuk értelmezni és újraértelmezni önmagunkat ezen változásokban. Sokan élhetik meg úgy ezt a helyzetet, hogy életük egy pontján újra “kell alakítaniuk” magukat – legyen szó pályamódosításról, munkahelyváltásról vagy egy új tanulási lehetőségről. Ez gyakran mély kérdéseket is felszínre hoznak:

Kivé szeretnék válni?
Milyen irányba szeretném alakítani a saját fejlődésemet?
Hogyan fog egy adott tanulási program hatni az önképemre, a munkámra és arra ahogyan a világról gondolkodom?

A felnőttkori tanulás így nem pusztán alkalmazkodás a külső elvárásokhoz, hanem egy belső folyamat is: lehetőség arra, hogy tudatosabban alakítsuk életünket, megerősítsük önbizalmunkat, és új perspektívákat nyissunk meg magunk előtt – a munkában és azon túl.

A transzformatív tanulás olyan értelmezési keretet kínál, amelyben nemcsak a tanulók, de a felnőttképzésben dolgozó szakemberek is túlléphetnek a készségelsajátítás paradigmáján. Ez a megközelítés megmutatja, hogy a tanulás nem csak új ismeretek megszerzéséről szól, hanem nézőpontjaink, önképünk formálásáról és önreflexióról is. A transzformatív tanulás erős alapot biztosít olyan tanulási folyamatok tervezéséhez, amik túlmutatnak az „átad–elsajátít” kettősségén, és valódi, hosszútávú fejlődést támogatnak ugyanis amikor azt kérdezzük, „Miért tanítunk?” vagy „Kivé szeretnénk, hogy tanulóink váljanak?”, akkor nemcsak a tananyagról, hanem a tanulás mélyebb értelméről és hatásáról is gondolkodunk.

Miért éppen a transzformáció?

Jack Mezirow transzformatív tanuláselméletét abból a felismerésből kiindulva dolgozta ki, hogy a felnőttek úgynevezett „referenciakeretekkel” rendelkeznek, ami előfeltevések és elvárások egyfajta struktúráját jelenti. Amikor egy tanuló egy érzelmi dilemmával, eseménnyel vagy élménnyel találkozik, ami megkérdőjelezi korábbi feltételezéseit, lehetőség nyílik a kritikai reflexióra, a párbeszédre és az azt követő cselekvésre. Ennek eredményeként a tanuló egy tágabb, árnyaltabb és integráltabb jelentéskeretet alakíthat ki. E tanuláselmélet központi elemei a kritikai reflexió, a racionális párbeszéd és cselekvés. A tanulás eredménye gyakran nem csak új ismeretek megszerzése, hanem a világhoz való viszonyulás, illetve az önmagunkról alkotott kép átalakulása a társas kapcsolatrendszerünkben. A felnőttképzésben dolgozó szakemberek számára a kérdés az lehet, hogy vajon tudunk-e olyan tanulási környezeteket kialakítani, amik teret adnak mindennek.

A gyakorlatban a transzformatív tanulási modelleket számos felnőttképzési területen alkalmazták, például a munka világába visszatérő nőket támogató programokban, munkahelyi képzésekben vagy közösségi tanulási kezdeményezésekben. Mezirow korai kutatásai – amelyek felsőoktatásba visszatérő felnőtt nőkre fókuszáltak – jól szemléltetik, miként vezethetnek az új tanulási tapasztalatok a nézőpontok átalakulásához. Fontos, hogy a transzformáció nem egy gyors megoldás vagy azonnali beavatkozás: sokkal inkább egy mély és tartós változás.

Hogy kezdjünk bele?

A felnőttkori tanulás „transzformatív lencsén” keresztüli vizsgálata során egy kérdés különösen fontos: miképp tudnak a felnőttképzésben dolgozó szakemberek valódi tanulási élményeket kialakítani tanulóik számára? Az alábbi idézet megvilágítja, hogy milyen meghatározó szerepe is van a környezetnek, illetve a referenciakereteknek ebben a tervezés folyamatában:

„A transzformatív tanulás elősegítéséhez az oktatóknak támogatniuk kell a tanulókat abban, hogy tudatosítsák és kritikusan megvizsgálják saját feltételezéseiket. A tanulóknak gyakorlatra van szükségük ahhoz, hogy felismerjék referenciakereteiket, és képzelőerejüket felhasználva egy problémát eltérő nézőpontból újraértelmezzenek. Végül pedig támogatást kell kapniuk ahhoz, hogy hatékonyan tudjanak részt venni a párbeszédben.” (ford. a szerző)

Számos, az EPALE felületén zajló online szakmai vita és esemény mutatott rá arra, milyen fontos a tanulókat saját élettereiken és -helyzetükön keresztül megszólítani, ahelyett hogy megpróbálnánk őket ‘visszaültetni az iskolapadba’ olyan, gyakran túlságosan merev tantervi struktúrákkal, melyek nem kapcsolódnak a mindennapi valóságukhoz. Ebből adódóan a munkahelyi és a közösségalapú tanulási helyzetek különösen hatékonyak lehetnek.

Munkahelyi tanulási programok

E programok a felnőttek valódi készségigényeire alapulnak. Mivel a mindennapi munkavégzés során felmerülő feladatok, eszközök és felelősségi körökből indulnak ki, a munkahelyi tanulási programok olyan készségeket céloznak meg, melyeket a tanuló a program során (de legkésőbb annak befejeztével) alkalmaz is a gyakorlatban. Az OECD kutatásai is azt mutatják, hogy a felnőttek akkor a legmotiváltabbak, ha a képzésük releváns és segíti a technológiai és szervezeti változásokhoz való alkalmazkodást.

Közösségben tanulni

A közösségalapú tanulási programokat az a készségigény alakítja, amellyel a felnőttek a mindennapi életükben szembesülnek. A részvétel jellemzően akkor növekszik, ha a tanulás valós kihívásokra reagál, például a digitális akadályokra vagy a menekültek nyelvi nehézségeire. Ilyen programok lehetnek például könyvtárak alacsony belépési küszöbű digitális és médiaműveltségi képzései, vagy civil szervezetek a hátrányos helyzetű csoportokkal megvalósított programjai (alapkészség-fejlesztés, az egészséges életvezetéshez és a mindennapi életben való eligazodáshoz szükséges egyéb állampolgári készségek fejlesztése).

Mi a haszna számunkra?

A szakmai közösség számára a transzformatív tanulás egyfajta stratégiai szemléletet kínálhat olyan programok tervezéséhez, amik nem pusztán készségeket adnak át. A transzformatív tanuláselmélet segít olyan kérdéseket feltennünk, mint például: hogyan segítjük a tanulókat abban, hogy kritikusan tekintsenek saját helyzetükre, újraértelmezzék a valóságról alkotott feltételezéseiket és cselekvésre váltsák a tanulást? Az alapkészségeket tekintve ez például azt jelentheti, hogy a tanulók nemcsak olvasni és írni tanulnak meg, hanem újra tudják értelmezni és formálni a társadalomi szerepüket. A munkáltatókat pedig arra ösztönözheti, hogy támogassák dolgozóikat eljutni a feladatok végrehajtásától az innovatív mukavégzésig.

A transzformatív tanulás egy keretrendszert kínál a felnőttoktatóknak olyan igazán releváns és ‘jövőbiztos’ programok megvalósításához. 2025-től, amikor egyre inkább beépítjük a mesterséges intelligencián alapuló megoldásokat a gyakorlatainkba, újragondoljuk a tanulási tereket, és bátrabban nyitunk a hagyományostól eltérő módszerek felé, a transzformatív szemlélet iránymutató alapul szolgálhat.Az űrlap tetejeAz űrlap alja

The post Transzformatív tanulás, mint vezérelv egy életen át appeared first on Profadul.

EAEA országjelentések: Európai trendek a felnőttképzésben

szzadmin — Thu, 22 Jan 2026 08:19:58 +0000

Az EAEA minden évben felmérést végez tagjai körében, hogy bemutassa a felnőttképzés helyzetének alakulását az évek során.

Az EAEA országjelentéseinek új kiadása 15 EAEA tagszervezet felmérésén alapul, és 12 ország – Ausztria, Belgium, Finnország, Németország, Magyarország, Írország, Portugália, Szlovénia, Svédország, Svájc, Törökország és az Egyesült Királyság – felnőttképzési szakpolitikai intézkedéseit, finanszírozási kihívásait és trendjeit mutatja be.

A felmérés olyan kérdéseket vizsgált, mint a tagok véleménye az aktuálisan készségközpontú európai továbbképzési politikáról, a mesterséges intelligencia felnőttképzésben való alkalmazásáról, a tanulók és a civil szervezetek bevonásáról a szakpolitikai döntéshozatalba, valamint a felnőttképzés finanszírozási helyzetéről.

Az EAEA 2024/25-ös országjelentéseinek főbb megállapításai:

Az egyes országok felnőttképzési szakpolitikája igazodik az európai trendhez, és elsősorban a munkaerőpiac és a foglalkoztatás igényeire összpontosítanak.
A szervezetek kétharmada valamilyen formában integrálja a mesterséges intelligenciát: az oktatás és tanulás részeként, értékes szakmai készségként, vagy adminisztratív feladatok támogatására. A fennmaradó 33 százalék esetében a mesterséges intelligencia használatával járó kockázatok, például az etikai aggályok miatt még mindig bizonytalan a helyzet.
A felnőttképzés területén működő civil szervezetek továbbra is a politikai döntéshozatali folyamatokba való beleszólásért küzdenek, míg a felnőtt tanulóknak általában kevés lehetőségük van a politikai döntéshozatal befolyásolására.
A finanszírozás meghatározó kérdés a felnőttképzésben mind nemzeti, mind európai szinten. Számos problémához vezet, ideeértve sok felnőtt számára az oktatási ellátáshoz való hozzáférés hiányát.

A válaszadók fele úgy nyilatkozott, hogy országában romlott a finanszírozási helyzet; harmada jelezte, hogy változatlan, egyhatoduk országában pedig kismértékben javult a finanszírozási helyzet.

N.b.: A felnőttképzés helyzetével kapcsolatos válaszok a tagszervezetek véleményét tükrözik, nem tudományos kutatáson alapulnak. A különböző országok helyzete ezen adatok alapján nem hasonlítható össze.

Bővebben

The post EAEA országjelentések: Európai trendek a felnőttképzésben appeared first on Profadul.

Innováció a munkaerő átképzésében: a RESCALE projekt elindítja pilot szakaszát

szzadmin — Tue, 20 Jan 2026 08:42:00 +0000

A RESCALE európai kezdeményezés egy úttörő megközelítés alapjait fekteti le az alacsony alapkészségekkel rendelkező felnőttek át- és továbbképzése terén. A projekt középpontjában az úgynevezett Reskilling Labok, magyarul Átképző Laborok állnak, amelyek a zöld és digitális átmenet kontextusában támogatják a tanulást.

Innovatív tanulási utak felnőttek számára

A RESCALE projekt egy, kifejezetten az alacsony alapkészségekkel rendelkező felnőttekre szabott új tanulási modellt tesztel. Az egyes Reskilling Labok az alábbiakat kínálják:

egyéni igényekhez igazodó személyre szabott tanulási utak
értékelés és coaching támogatás a fejlődés elősegítésére
motivációs eszközök az oktatók és tanácsadók számára a tanulási élmény erősítéséhez

A Reskilling Labok hét országban kerülnek kipróbálásra: Olaszországban, Hollandiában, Belgiumban, Litvániában, Finnországban, Magyarországon és Horvátországban. Málta a későbbiekben fog csatlakozni. A laborok olyan, együttműködésen alapuló tanulási színteret hoznak létre, ahol a felnőtt tanulók, képzési szolgáltatók, munkáltatók és közszolgáltatók együtt dolgoznak az inkluzív és innovatív tanulási megoldások kialakításán.

Új távlatok a zöld és digitális átmenetben

A projekt célja, hogy választ adjon a zöld és digitális átállással, valamint a társadalmi befogadással kapcsolatos kihívásokra. A Reskilling Labok egy új európai modellt ültetnek a gyakorlatba, amely javítja a résztvevők munkaerőpiaci helyzetét, miközben fejleszti alapkészségeiket, digitális és zöld kompetenciáikat.

A laborok hatékony pályaorientációs, tanácsadási és mentorálási módszereket, valamint innovatív tananyagokat integrálnak annak érdekében, hogy elősegítsék az alkalmazkodást a folyamatosan változó munkaerőpiaci igényekhez. A tanulók jóllétének támogatása is központi szerepet kap, biztosítva a holisztikus fejlődést és a befogadó tanulási környezetet.

Innovatív megközelítések a fejlődés szolgálatában

A kezdeményezés gerincét az európai Reskilling Labok jelentik. A projekt összehasonlító elemzéssel feltárja az európai képzési és munkaerőpiaci struktúrákat, hogy hatékony oktatási modellt és képzési anyagokat dolgozzon ki az egyes érdekelt felek számára. A tanulás eredményességét hatáselemzések vizsgálják. Emellett egy digitális kézikönyv is készül, amely az élethosszig tartó tanulás területén érdekelt főbb szereplők közötti együttműködésre építve támogatja majd a szakembereket a Reskilling Labok kiterjesztésében és megvalósításában. A projekt hangsúlyt fektet egy európai szakpolitikai modell kidolgozására is, amely az alacsony képesítésű felnőttek át- és továbbképzését célozza a zöld és digitális gazdaságban, egyben biztosítja az eredmények széles körű terjesztését és a döntéshozók bevonását.

A projekt együttműködésen alapuló szemléletét jól példázta a kétnapos partneri találkozó Campobassóban (Olaszország), ahol felsőoktatási intézmények, munkáltatók és közszolgáltatók közösen dolgoztak azon, hogy az elméleti tudást összekapcsolják a munkaerőpiaci és közösségi igényekkel.

Az oktatási intézmények, a munkaadók és az állami szereplők közötti szinergikus együttgondolkodás elengedhetetlen az innovatív tanulási környezet létrejöttéhez, amely nemcsak a készségek fejlesztését segíti elő, hanem javítja az általános társadalmi befogadást, és végső soron átformálja az európai oktatási rendszer egészét.

Előretekintés

A RESCALE modell a kutatást, a pedagógiát és a tanácsadást ötvözi annak érdekében, hogy megerősítse az európai felnőttképzési rendszereket, támogassa az innovatív tanulási módszerek elterjedését és javítsa a foglalkoztathatóságot. Miközben a projekt pilot programjai hamarosan indulásra készek, nagy várakozás övezi az innováció, az inklúzió és a felnőttképzési rendszerekben bekövetkező hatékony változások lehetőségét.

A hazai pilot a Nógrád Vármegyei Szakképzési Centrummal történő együttműködésben, a Nógrád Vármegyei Szakképzési Centrum Szondi György Technikum és Szakképző Iskola által kínált képzési helyszínen és programokkal valósul meg.

A projekt fókuszterületeiről további információk Prof. Dr. Maurice de Greef előadásában érhetők el az Európai Alapkészségek Hálózata (EBSN) éves konferenciáján.

A projekt weboldala: RESCALE

The post Innováció a munkaerő átképzésében: a RESCALE projekt elindítja pilot szakaszát appeared first on Profadul.

Reskilling Labok: az uniós szakpolitikák elmozdítása a fenntarthatóság irányában

szzadmin — Fri, 16 Jan 2026 08:12:23 +0000

A gyorsan változó munkaerőpiacon a készségek fejlesztése és megújítása minden eddiginél fontosabbá vált, különösen a hanyatló ágazatokban dolgozó, kiszolgáltatott helyzetben lévő felnőttek számára. Sokan nap mint nap bizonytalansággal és egzisztenciális kihívásokkal szembesülnek, ezért egyre sürgetőbb, hogy olyan készségekre tegyenek szert, amelyekkel boldogulni tudnak a jövőben.

Az OECD 2020-as adatai szerint a középfoknál alacsonyabb végzettségű, 25–64 év közötti felnőttek 9%-a munkanélküli. Emellett számos, a munkaerőpiacon átmeneti helyzetben lévő, illetve inaktív vagy munkanélküli felnőtt egyáltalán nem vesz részt felnőttképzésben, ami tovább növeli a társadalmi és gazdasági kirekesztődés kockázatát.

Innovatív válasz a zöld és digitális átmenetre

Felismerve, hogy a zöld átállás és a digitális átalakulás eltérően érinti az egyes ágazatokat, a RESCALE projekt célja egy innovatív megközelítés kidolgozása az érintett felnőttek át- és továbbképzésére.

A hét európai országban együttműködésében újonnan létrehozott Reskilling Lab tanulási modell javítja a sérülékeny helyzetű felnőttek munkaerőpiaci pozícióját, valamint fejleszti az alapkészségeiket, a digitális és zöld kompetenciáikat. A projekt szorosan illeszkedik az Európai Unió inklúziót és fenntarthatóságot előtérbe helyező szakpolitikai irányelveihez, különös figyelmet fordítva a marginalizált csoportok felkészítésére a jövő munkaerőpiacának kihívásaira.

A RESCALE projekt jövőképe és ambíciói

A projekt átfogó, transzformatív célokat fogalmaz meg:

Élethosszig tartó tanulás: európai szintű modell kialakítása a jövő készségeinek fejlesztésére
Munkaerőpiaci igények kezelése: a vállalatok toborzási szükségleteinek való megfelelés eredetileg alacsony végzettségű munkavállalók átképzésével
Szakértői együttműködés: az érintett felek és partnerek bevonása a sérülékeny csoportok támogatására
Egyéni megerősítés: az oktatásban és a munka világában való részvétel elősegítése
Innovatív megoldások: a társadalmi kihívások kezelése kreatív módszerekkel

E célok révén a projekt hozzájárul az alacsony képzettségű felnőttek fenntartható foglalkoztatásához és életminőségük javításához.

Kapcsolódás az Európai Unió „Union of Skills” stratégiájához

Az Európai Bizottság által 2025 márciusában elindított Union of Skills átfogó keretrendszert kínál az európai munkaerő készségeinek fejlesztésére. A kezdeményezés célja a készséghiányok kezelése, az inklúzió erősítése és az alkalmazkodóképesség növelése, különös tekintettel a szakképzésre és az alapkészségekre.

Az alapkészségek és a szakképzés központi szerepe

A Union of Skills egyik alappillére az alapkészségek és a szakképzés megerősítése. A RESCALE program ezek integrálásával segíti a résztvevőket abban, hogy zökkenőmentesen léphessenek be ígéretes, fenntartható ágazatokba – nem csupán munkahelyekre, hanem hosszú távú karrierutakra készítve fel őket.

Az Alapkészségek Akcióterv szerepe

A 2025-ben elindított Alapkészségek Akcióterv az olvasás-írás-szövegértés, számolási, digitális és állampolgári készségek fejlesztését célozza. A RESCALE projekt a felnőttek alapkészségeinek megerősítésére törekszik. Az Akcióterv elvei közvetlenül beépülnek a RESCALE képzési programjába, biztosítva annak relevanciáját és hatásosságát.

EBSN szakpolitikai ajánlások és együttműködés

Az Európai Alapkészségek Hálózata (EBSN) szakpolitikai ajánlása hangsúlyozza az alapkészségek integrálásának sürgősségét az oktatási rendszerekben. Az ajánlás kiemeli az alapkészségek kritikus szerepét az egyének munkaerőpiaci eligazodásában. A RESCALE projekt az ajánlással összhangban a kiszolgáltatott helyzetben lévő felnőttek körében segíti a készséghiányok csökkentését. A Reskilling Labok nemcsak a közvetlen szükségletekre koncentrálnak, hanem távlatosan egy olyan társadalom megteremtéséhez is hozzájárulnak, ahol mindenki számára lehetőség nyílik a boldogulásra, s ezáltal támogatják az EU inkluzív és fenntartható növekedéssel kapcsolatos céljait.

Zöld és digitális készségek integrálása

Az Európai Alapkészségek Hálózata sürgeti a zöld és digitális készségek oktatási rendszerekbe történő beépítését. A Reskilling Labok kiemelten kezelik a zöld és digitális kompetenciák fejlesztését, hogy a résztvevők felkészülten léphessenek be a közeljövő zöld munkahelyeire. Azaz nem csak munkára készek, hanem, összhangban az uniós irányelvekkel, a jövőre is felkészültek legyenek.

Állampolgári kompetenciák

Az állampolgári kompetenciák fejlesztése elengedhetetlen a társadalmi kohézió elősegítéséhez. A felnőttekkel együtt gondolkodva a helyi közösségben és a gazdaságban betöltött szerepükről, elősegítjük a cselekvőképesség felismerését és a felelősségérzet kialakulását, ami elengedhetetlen a mai gyorsan változó környezetben.

Innovatív tanítási módszerek az eredményes tanulásért

Összhangban az Akcióterv innovatív tanítási módszerek elterjesztésére vonatkozó ajánlásával, a Reskilling Labokban a felnőtt tanulók egyedi igényeire szabott, változatos és vonzó oktatási stratégiákat alkalmazunk. A Labok a részvételt és önállóságot támogató tanulási környezetet teremtenek.

A nem formális tanulás támogatása

Kiemelve a nem formális tanulás fontosságát, az Akcióterv ösztönzi a hagyományos kereteken kívüli felnőttképzési kezdeményezéseket. Projektünk közösségi alapú megközelítést alkalmaz, minden résztvevő számára biztosítva a hozzáférést és relevanciát, különös tekintettel a tanulásban való részvétel kapcsán akadályokkal küzdő felnőttekre.

A köz- és magánszféra közötti partnerségek előmozdítása

Az uniós stratégia hangsúlyozza a köz- és magánszféra közötti partnerségek jelentőségét a képzési kezdeményezések fejlesztése szempontjából. Aktívan törekszünk a helyi vállalkozásokkal és szervezetekkel való együttműködésre, hogy lehetőséget teremtsünk a valós készségekkel és tapasztalatokkal felvértezett résztvevőknek a munkaerőpiacra való belépésre.

Összegzés

A RESCALE projekt nemcsak illeszkedik az aktuális uniós szakpolitikákhoz, hanem aktívan meg is valósítja azokat. Az alapkészségek fejlesztésével és a zöld, illetve digitális ágazatokba való átmenet támogatásával hozzájárul egy fenntarthatóbb, inkluzívabb európai jövőhöz. Tevékenységünkkel nemcsak a kiszolgáltatott felnőtteket segítjük, hanem egyúttal a modern munkaerőpiac sürgető kihívásaira is reagálunk. Együtt építjük fel a holnap kihívásainak megfelelni képes munkaerőt, biztosítva, hogy az inklúzió továbbra is a gazdasági fejlődés motorja lehessen.

Kövesse nyomon előrehaladásunkat és ossza meg a híreinket: Segítsen egy jobb jövő megteremtésében! Ossza meg ezt a bejegyzést, és hívjuk fel együtt a figyelmet az átképzés fontosságára a fenntartható jövő érdekében!

Források:

Union of Skills

Alapkészségek Akcióterv

Action Plan on Basic Skills – Comprehensive overview of the action plan aimed at enhancing basic skills across the EU.

EBSN szakpolitikai ajánlása

EBSN Policy brief

További források

European Basic Skills Network – Az alapkészségek oktatási rendszerekbe való integrálásával kapcsolatos információk

The post Reskilling Labok: az uniós szakpolitikák elmozdítása a fenntarthatóság irányában appeared first on Profadul.

A felnőttek készségei és kompetenciái: egy emberközpontú megközelítés

szzadmin — Thu, 25 Dec 2025 10:34:13 +0000

Az Európai Unió felnőttkori tanulásra vonatkozó szakpolitikáiban a készségek és a kompetenciák központi szerepet játszanak a különböző képesítési vagy a kompetencia keretrendszerek (lásd pl.: EKKR, vagy az Élethosszig tartó tanulás kulcskompetenciái) kialakításában, a finanszírozási prioritások meghatározásában, valamint egy ellenállóbb, befogadóbb és versenyképesebb Európa megteremtésében. Bár e fogalmakat gyakran együtt használjuk, mégis eltérő jelentéstartalmakkal bírnak, ami fontos tanulságokkal bír az oktatók, a szakpolitikai döntéshozók és a felnőtt tanulók számára is. Ebben a blogban néhány meghatározó elméleti megközelítést mutatunk be, és igyekszünk rávilágítani e fogalmak összetettségére.

A készségek értelmezése

Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (Joint Research Centre, JRC) 2021-ben publikált, a készségek és kompetenciák elemzését szolgáló fogalmi keretrendszerében a készséget úgy határozza meg, mint „egy feladat hatékony elvégzésének képességét. Bár a készség az egyén attribútuma, szükségszerűen egy konkrét tevékenységhez (vagy ahogyan mi fogalmazunk: egy transzformatív folyamathoz) kötődik” (ford. a szerző). A Cedefop szintén feladatorientált megközelítést alkalmaz, amikor a készségeket úgy definiálja, mint „a tudás alkalmazásának és a know-how használatának képessége feladatok elvégzése és problémamegoldás céljából.”

A fenti megközelítés tükröződik az Európai Képesítési Keretrendszer (EKKR) definícióiban is:

„a tudás alkalmazásának és a know-how használatának képessége feladatok elvégzése és problémamegoldás céljából.” továbbá “Az EKKR a készségeket kognitív (logikai, intuitív és kreatív gondolkodás használata) és gyakorlati (kézügyesség és módszerek, anyagok, eszközök és műszerek használata) szempontból írja le.”

Az Egész életen át tartó tanulás kulcskompetenciáiról szóló tanácsi ajánlásban is hasonló megközelítésű definíciót találunk: “folyamatok végrehajtásának képessége és a meglévő tudás alkalmazása az eredmények elérése érdekében”. Hasonló meghatározás jelenik meg az OECD 2023-es Readers’ Companion to the Survey of Adult Skills című kiadványában is, ami a készségeket a humán tőke részeként értelmezi. Ez a megközelítés ugyanakkor inkább a „tőkére”, mintsem az „ember” dimenziójára helyezi a hangsúlyt amikor a gazdasági tevékenység szempontjából közelíti meg a készségeket és kompetenciákat.

A készségek különböző területekre foglalnak magukba – fizikai, kognitív és nem kognitív dimenziókat, és hierarchikus jellegűek: az egyének eltérő készségszintekkel rendelkeznek, és az egyes munkakörök eltérő, gyakran összetettebb készségeket igényelnek – ahogyan azt a JRC is hangsúlyozza.

Kompetenciák – tágabb, holisztikus szemlélet

A kompetencia a készség fogalmához képest átfogóbb, és holisztikusabb, ami a készségeken túl tudás-, attitűd-, értékközpontú elemeket, illetve azok valós élethelyzetekben történő hatékony alkalmazásának képességét is magában foglalja. Az Egész életen át tartó tanulás kulcskompetenciáiról szóló 2018-as tanácsi ajánlás a kompetenciát három összetevőből álló fogalomként határozza meg:

tudás, amely tényekből, adatokból, fogalmakból, elképzelésekből és elméletekből áll, és egy adott terület vagy tantárgy megértését segíti;
készségek, amelyek a folyamatok végrehajtásának és a meglévő tudás alkalmazásának képességét jelentik az eredmények elérése érdekében;
attitűdök, amelyek az adott elképzelésekhez, személyekhez vagy helyzetekhez való viszonyulást, beállítódásokat írják le.

Az EKKR meghatározása szerint a kompetencia „a tudás, a készségek, valamint a személyes, társas és/vagy módszertani képességek bizonyított alkalmazási képessége munkavégzés vagy tanulás során, illetve a szakmai és személyes fejlődésben”.

A felnőttkori tanulás világában a kompetenciák szorosan kapcsolódnak az egész életen át tartó tanulás fogalmához, továbbá olyan témakörökhöz, mint az aktív és digitális állampolgárság és a rezílienciához. Ez a megközelítés összhangban áll az Európai Unió jövőképével, melyben a kompetens, a gazdasági és társadalmi ügyekben is eligazodni képes felnőttek állnak a középpontban.

Elmosódó határok

A bemutatott meghatározások közös jellemzője, hogy a készségeket és kompetenciákat alapvetően haszonelvű megközelítésből értelmezik, azaz a humán tőke, valamint a munkaerőpiaci érvényesülés eszközeiként tekintenek rájuk. Bár a készségek és kompetenciák szerepe a szakmai siker szempontjából megkérdőjelezhetetlen, léteznek olyan megközelítések is, melyek jobban a felnőttkori tanulás társas és érzelmi komplexitásából indulnak ki és azokat hangsúlyozzák. Ezen értelmezésekben a készségek és kompetenciák a felnőttek élethelyzeteibe ágyazottan jelennek meg, ahol a munka és a karrier csupán egy a lehetséges életterületek közül.

A Joint Research Centre 2020-ban publikálta a LifeComp keretrendszert, amely túllép a kizárólag foglalkoztatás- vagy oktatásközpontú értelmezésen. A LifeComp a személyes, társas és a tanulás tanulása (metakognitív ) kompetenciaterületet helyezi a középpontba. Ezen elemeket a 2018-as tanácsi ajánlás is kulcskompetenciaként határozza meg. A keretrendszer e három területet összefüggő további alkompetenciákra bontja alá.

A Life Skills for Europe korábbi nagyhatású európai projekt a képzést olyan folyamatként írja le, ami képessé teszi a tanulókat választási lehetőségeik, cselekvőképességük és társadalmi részvételük elmélyítésére és kitágítására. Ebben a holisztikusabb megközelítésben a készségek nem csak gazdasági erőforrások, hanem olyan tényezők, amik (elő)segítik a társadalmi és gazdasági érvényesülést, valamint az egyenlő részvételt a közösségeinkben, állampolgári és személyes életünkben. A projekt meghatározása szerint az életkészségek (angolul: life skills) „az életben és a munkában szükséges képességek alkotóelemei egy adott társadalmi, kulturális és környezeti kontextusban. Az életkészségek típusai az egyén valós élethelyzeteiben megjelenő szükségletekre adott válaszként alakulnak ki”.

Az Amartya Sen és Martha Nussbaum munkásságához is kapcsolódó képesség-orientált szemlélet (capabilities approach) a fejlődést nem gazdasági növekedésben vagy erőforrásokban méri, hanem abban, hogy az emberek milyen valós lehetőségekkel rendelkeznek az általuk értékesnek tartott élet megvalósításához. A hangsúly a képességeken van: azon tényleges lehetőségeken, amelyek révén sikeresen tanulunk, egészségesen élünk vagy egy közösségi szinten is integrált társadalmi szerepet tudhatunk magunkénak.

Az ír Nemzeti Felnőttkori Írástudás Ügynöksége (angolul: National Adult Literacy Agency – NALA) 2020-as Literacy for Life című jelentésében az alapkészségeket (írás-olvasási, számolási és digitális készségek) a felnőttek élethelyzeteibe ágyazottan tárja elénk – legyen az munka, család, egészség és jóllét, közösségi élet. Fontos, hogy szélesebb társadalmi és állampolgári szerepekhez kapcsolódnak (pl. közszolgáltatások, közösség, demokrácia). Ez a szemlélet az Európai Alapkészségek Hálózata (EBSN) szakpolitikai és projekttevékenységeiben is visszaköszön.

Előretekintés

Láthattuk, hogy a készségek és kompetenciák meghatározása sokszínű és összetett kérdés, és többféle megközelítéssel élhetünk, melyek eltérő hangsúlyt fektetnek e komplex fogalomvilág különböző területeire.

Fontos megértenünk, hogy az elméleti megközelítéseken túl mindig húzódik egy tágabb kontextus is, ami figyelembe veszi a felnőttek sokrétű szerepeit és kihívásait az életben – legyenek azok társadalmi, személyes, érzelmi vagy munkával kapcsolatosak. Ezt tükrözi a Lifelong Learning Platform, az európai oktatási és felnőttképzési szervezetek széles hálózatának megközelítése is: „A készségfejlesztés önmagában rövid távú megoldásokat kínál, míg a kompetenciák fejlesztése holisztikusan támogatják a személyes fejlődést, és felkészítik a tanulókat minden kihívásra.” Kulcsfontosságú kérdés, hogy a képzők, képzőintézmények és a felnőttkori tanulásért felelős döntéshozók milyen mértékben képesek megragadni ezt az összetettséget.

The post A felnőttek készségei és kompetenciái: egy emberközpontú megközelítés appeared first on Profadul.

A felnőttkori tanulás támogatása jövő-orientált készségelőrejelzéssel

szzadmin — Fri, 19 Sep 2025 10:04:37 +0000

Európa munkaerőpiacai olyan ütemben alakulnak át, amely még a legalkalmazkodóbb oktatási és képzési rendszereket is kihívás elé állítja. A technológiai innováció, a demográfiai változások, a zöld átállás és a globális verseny újraformálják azon készségeket, melyekre a felnőtteknek szükségük van a munkaerőpiacon való boldoguláshoz. A felnőttképzési szolgáltatóknak, a döntéshozóknak és a közintézményeknek állandó kihívást jelent a programok összehangolása ezen gyorsan változó folyamatokkal. Ebben mutat irányt a Cedefop készség-előrejelző tevékenysége.

Miért fontos a készségek előrejelzése?

A felnőttoktatás nem csupán a jelenleg tapasztalható készséghiány kezeléséről szól, hanem a jövőbeli igények előrejelzéséről is. A ‘jövő-orientált’ megközelítés segít elkerülni, hogy olyan készségeket célozzunk meg a képzés során, melyek nem felelnek meg a munkaadók elvárásainak. Megbízható előrejelzés nélkül a képzések gyorsan elavulhatnak és csökkentik a tanulók foglalkoztathatóságát és a vállalatok versenyképességét.

A döntéshozók számára is elengedhetetlen a készség-előrejelzések eredményeinek a figyelembe vétele, hiszen számukra (részben) ez biztosítja az adatokon alapuló szakpolitikai munkát, illetve lehetővé teszi a kormányok számára, hogy a beruházásokat azokba az ágazatokba, foglalkozásokba és kompetenciákba fektessék, amelyek Európa jövőjét meghatározzák. A képzőintézmények számára pedig jelzést adnak, hol kell módosítani a tanterveket, új programokat kidolgozni, illetve moduláris tanulási utakat kialakítani, amik lehetővé teszik a felnőttek számára tudásuk folyamatos és rugalmas frissítését.

Összpontosítsunk a jövő készségeire!

A Cedefop Skills Forecast átfogó képet nyújt Európa jövőbeni munkaerő-piaci trendjeiről, és korai figyelmeztető eszközként is szolgál a készségkínálat és -kereslet közötti eltérések csökkentésére, vagy akár a kialakulás megelőzésére is. A program tevékenysége nagymértékben támogatja a döntéshozókat, a képzőintézményeket és más munkaerőpiaci szereplőket az adatalapú döntéshozatalban.

Háttér

A kezdeményezés Európai Tanács 2010-es javaslatában („Új készségek új munkahelyekhez: a továbblépés útja”) kapott mandátumot, és kétévente frissítik. Sok nemzeti kezdeményezéssel ellentétben ez a program egységes módszertant és adatkészletet alkalmaz minden uniós tagállamban (valamint néhány további országban), biztosítva az összehasonlíthatóságot. Ez a közös megközelítés lehetővé teszi az EU-szintű munkaerőpiaci dinamika és készségigények átfogó vizsgálatát.

Szinergiák

A legújabb projektek 2035-ig vetíti előre a trendeket, építve a 2023 őszéig terjedő globális gazdasági fejleményekre. A rövid távú GDP-feltételezések az Európai Bizottság Ameco 2023. őszi gazdasági előrejelzéséhez, míg a hosszú távú projekciók a Europop 2023 népességi adatokhoz (amelyeket a 2024-es Idősödési jelentésben is alkalmaztak. Lásd angolul: 2024 Ageing Report) igazodnak. A hosszú távú kilátásokat a Európai Zöld Megállapodás (European Green Deal) tükrében módosították, a Fit-for-55 hatásvizsgálat bizonyítékaira támaszkodva.

További hivatkozások

A munkaerőpiaci igények feltérképezése

A Skills-OVATE gazdag, valós idejű képpel szolgál a munkaadók szükségleteiről Európában. Az adatbázist több millió online álláshirdetésből (OJA) állítják össze 32 országból. A Cedefop és az Eurostat együttműködésében működő Web Intelligence Hub gyűjti és elemzi is az adatokat, melyeket magán- és közszolgáltató munkaügyi portálokról, toborzó ügynökségektől, vállalati weboldalakról és újságokból gyűjtenek össze. A negyedévente frissített adatbázis az elmúlt négy negyedév adataira épül, éves átlagokat biztosítva a Cedefop Készség intelligencia portálján (Skills Intelligence portal).

Digitális és zöld átállás

Az oldal digitális és zöld átmenetre vonatkozó irányítópultjai különösen értékesek, mivel kiemelik azon készségeket, melyek Európa átmeneti prioritásaihoz kapcsolódnak. Fontos azonban megjegyezni, hogy az online álláshirdetések az aktuális munkaerő-piaci keresletet tükrözik, nem pedig a jövőbeni készségigényeket vetítik előre.

A Cedefop előretekintő tanulmányai – például az intelligens és zöld városokról, az élelmiszeriparról, a hulladékgazdálkodásról és a körforgásos gazdaságról – keresztmetszeti készségeket is azonosítottak. A körforgásos gazdaságban különösen hangsúlyozták az empátia és a rendszerszintű gondolkodás fontosságát – olyan kulcselemeket, amelyek a körforgásos szemlélet kialakításához szükségesek, és túlmutatnak a konkrét munkakörökhöz kapcsolódó technikai készségeken.

További hivatkozások

Készségek-intelligencia a szakpolitikában

Fontos megjegyezni, hogy az előrejelzéseket nem statikus jóslatokként kell értelmezni, hanem egyfajta iránytűként. Segíthetnek a nagyívű trendek előrejelzésében, a bizonytalanságok kiemelésében és ösztönzik az oktatási, munkaerőpiaci és ipari szereplők együttműködését. Ezért kulcsfontosságú a szereplők közötti együttműködés, ami szinergiákat teremt, és hosszú távon sikeressé teszi a készség-intelligencia fejlődését.

Hogyan használhatják a felnőttoktatás szereplői ezen eszközöket?

A döntéshozók kulcsszerepet játszanak a koordinációban, ugyanis ők integrálhatják az előrejelzések eredményeit a nemzeti készségstratégiákba, biztosítva ezzel, hogy a finanszírozási prioritások a jövőt leginkább meghatározó ágazatokhoz igazodjanak. Emellett maguk is részt vehetnek az előrejelzési folyamatokban, széleskörű nemzeti szereplők (pl. kereskedelmi és iparkamarák, szakszervezetek, nemzeti foglalkoztatási szolgálatok) bevonásával.
A nemzeti foglalkoztatási szolgálatok hatékonyabban kapcsolhatják össze az álláskeresőket az állást kínálókkal, ha az OVATE adatait időben figyelembe veszik a pályaorientáció és a képzéstervezés folyamata során.
A felnőttképző intézmények beépíthetik az előrejelzés eredményeit a tanterv tervezésébe, és rugalmas, moduláris tanulási lehetőségeket dolgozhatnak ki, melyek a felmerülő igényekhez igazodnak.
A munkaadók és kamarák valódi párbeszédet biztosíthatnak a képzőintézmények és a munkáltatói szervezetek között, biztosítva ezzel, hogy az előrejelzésekből származó ismeretek a vállalati gyakorlatba is realizálódhassanak.

Készüljünk közösen a jövőre

A Cedefop készség-intelligencia kezdeményezései emlékeztetnek minket arra, hogy a felnőttek jövőre való felkészítése nem pusztán a ma tapasztalható hiányosságok pótlásáról szól. Ezt nem kétségbe vonva, a jövőbeni hosszabb távon is kamatoztatható készségprofil kialakítása is célja ezen projekteknek.

Azonban előrejelzések és a valós idejű munkaerőpiaci információk nem kőbe vésett jóslatok, hanem irányt mutató eszközök, melyek segíthetnek magabiztosan eligazodni a bizonytalanságban. A döntéshozók, a képzőintézmények, a munkaadók és a közszolgáltatások számára az üzenet világos: adatalapú, jövő-orientált és széleskörű együttműködéseken alapuló készségstratégiákra van szükség.

The post A felnőttkori tanulás támogatása jövő-orientált készségelőrejelzéssel appeared first on Profadul.

A mesterséges intelligencia az inklúzív felnőttképzésért

szzadmin — Mon, 23 Jun 2025 16:03:00 +0000

A mesterséges intelligencia vajon hidat épít az alacsony képzettségű és gyakran alapkészségek (írás, olvasás, számolási és digitális alapkészségek) terén kihívásokkal küzködő felnőttek számára a munkaerőpiac felé – vagy éppen tovább mélyíti a szakadékot? A digitális átállás már nagyban zajlik, és a felnőttképzés kulcsszereplői nem maradhatnak ki ebből a folyamatból. De mit tehetünk azért, hogy az MI ne újabb akadályt, hanem valódi esélyt jelentsen a leginkább sérülékeny tanulóink számára? Az alábbi cikk gyakorlati példákon és kutatási eredményeken keresztül segít újragondolni az inklúzió és a technológia kapcsolatát – és konkrét kapaszkodókat ad a tudatos tervezéshez.

A cikk azt vizsgálja, hogy a mesterséges intelligencia miként járulhat hozzá az alacsony képzettségű felnőttek tanulási és foglalkoztatási esélyeinek javításához. Rámutat arra, hogy miközben a munkaerőpiac gyorsan digitalizálódik, sok felnőtt – különösen a hátrányos helyzetű csoportok – nem rendelkezik azokkal az alapkészségekkel és digitális kompetenciákkal, amelyek szükségesek lennének a változásokhoz való alkalmazkodáshoz. Az MI személyre szabott, rugalmas tanulási lehetőségeket kínálhat, de megfelelő szakpolitikai támogatás, infrastruktúra és szakmai figyelem nélkül fennáll a veszélye annak, hogy éppen azok maradnak el a fejlődésben, akiknek a legnagyobb szükségük lenne segítségre.

A szerző hangsúlyozza, hogy az egyenlőtlen hozzáférés nem csupán technikai kérdés. A digitális eszközök hiánya mellett olyan tényezők is akadályt jelentenek, mint a kudarctól való félelem, a korábbi negatív tanulási élmények vagy a technológiával szembeni bizalmatlanság. Éppen ezért kiemelt szerepet kapnak a közösségi tanulási terek, a könyvtárak, a helyi szervezetek és a munkahelyek, ahol támogató, biztonságos környezetben valósulhat meg a tanulás. A munkahelyi tanulás különösen fontos terep lehet, amennyiben a technológiai megoldásokat emberi mentorálással és támogató szervezeti kultúrával ötvözik.

A cikk végül a tudatos, inkluzív tervezés jelentőségét emeli ki. Az MI-alapú oktatási megoldásokat úgy érdemes kialakítani, hogy azok figyelembe vegyék az alacsony készségekkel rendelkező tanulók valóságát, nyelvi és digitális kompetenciáit, valamint eltérő élethelyzeteit. A különböző hibrid modellek alkalmazása, a tanulók bevonása a tervezésbe illetve a méltányosságot előtérbe helyező fejlesztés mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a mesterséges intelligencia valóban az inklúzió eszköze legyen – ne pedig az egyenlőtlenségek újratermelője.

Az eredeti angol nyelvű cikk magyar fordítását Bajka Györgyi közölte az EPALE felületén.

The post A mesterséges intelligencia az inklúzív felnőttképzésért appeared first on Profadul.

A PIAAC sürgető üzenete: alapkészségek fejlesztése az egyenlőtlenségek kezeléséhez

szzadmin — Wed, 14 May 2025 16:52:00 +0000

A cselekvés pillanata

A digitális átalakulás, a demográfiai változások és az éghajlatváltozás korában a felnőttek boldogulása egyre inkább kiemeli az alapkészségekben tapasztalható (írás-olvasási készség, a számolási készség és a problémamegoldó készség) elmaradás jelentőségét. Az OECD 2023. évi felnőttek készség- és kompetenciaszintjét felmérő jelentés (PIAAC – Programme for the International Assessment of Adult Competencies) egyértelmű jelzést ad: miközben egyes európai országok mérsékelt javulást értek el, sok országban stagnálás vagy visszaesés tapasztalható a felnőttek készségeiben, és az egyenlőtlenségek növekednek.

A PIAAC eredményei – európai ébresztő

A PIAAC felmérés 31 OECD-ország munkaképes korú népességének írás-olvasási, számolási és problémamegoldó készségeit méri. Az első ciklus több mint tíz éve zajlott, eredményeit 2013-ban tették közzé. A második ciklus 2024 decemberében publikált eredményei egy évtizedre kiterjedő áttekintést adnak a felnőttkompetenciák alakulásáról. Ez a longitudinális megközelítés nemcsak az egyes országok készségszintjeinek statikus képét mutatja, hanem a – gyakran aggasztó – elmozdulásokat is feltárja az alapkompetenciák tekintetében.

Az OECD-országokban a felnőttek mintegy egyötöde csupán a legalapvetőbb írás-olvasási és számolási feladatok elvégzésére képes. Különösen aggasztó a növekvő különbség: az alacsonyabb készségekkel rendelkező felnőttek között aránytalanul nagyobb valószínűséggel találunk idősebbeket, külföldön születteket, vagy hátrányos helyzetű háttérrel rendelkezőket. Bár az iskolai végzettség, az életkor, a nem és a migrációs státusz is befolyásolja a teljesítményt, a társadalmi-gazdasági háttér jelentősen és tartósan meghatározó tényező. A növekvő készségszakadék azt jelzi, hogy az alacsony készségszint egyszerre oka és következménye az egyenlőtlenségnek.

A PIAAC-adatok szerint a készségszint általános csökkenése sok országban nem a teljes népesség készségeinek romlásából fakad, hanem abból, hogy nő azok aránya, akik a legalacsonyabb szinteken teljesítenek. Ez mélyebb, rendszerszintű elszigeteltségre utal. A legtöbb európai országban az alsó 10%-ba tartozók írás-olvasási és számolási eredményei romlottak, és digitális kompetenciáik még ennél is jobban elmaradnak a korábbi mérések eredményeitől.

Ezen eredmények következményei jelentősek. Az alacsonyszintű alapkészségekkel rendelkező felnőttek számos, egymást erősítő akadállyal szembesülnek:

kisebb eséllyel vesznek részt élethosszig tartó tanulásban és szakképzésben;
nehezebben találnak stabil, megfelelően fizetett munkát, és nehezebben alkalmazkodnak a munkahelyi változásokhoz;
fokozott a kirekesztődés veszélye a digitális társadalomból;
hiányozhatnak az egészségügyi ismeretekkel kapcsolatos készségeik.

Általánosságban az egyén készségszintje szoros összefüggést mutat a társadalmi életben való boldogulással. A magasabb számolási készséggel rendelkező felnőttek jobb egészségi állapotról, nagyobb fokú elégedettségről és aktívabb állampolgári részvételről számolnak be, továbbá nagyobb valószínűséggel érzik úgy, hogy befolyással bírnak a politikai döntésekre – ami a demokratikus részvétel alapját jelenti.

Gazdasági szempontból a készségek egyértelműen befolyásolják a foglalkoztathatóságot és az egyén számára elérhető béreket – gyakran még a formális iskolai végzettségnél is nagyobb mértékben. A magasabb készségszinttel rendelkező felnőttek nagyobb eséllyel kerülnek fogalkoztatásba és magasabb is a jövedelmük. A legalacsonyabb készségszinten lévők számára a társadalmi előrelépés lehetősége korlátozott, ami felerősíti és ‘újratermeli’ a szegénységet és a kirekesztettséget.

A felmérés eredményei fényében sürgető lenne az adatok átfogó értelmezése, hogy az érintett államok fel tudjanak készülni az alapvető készségek felnőttkori fejlesztésére. Az egyéni életekben tapasztalható előnyökön túl a magasabb szintű alapkompetenciák társadalmi megtérülést is hozhatnak, úgy mint, magasabb jövedelmeket, alacsonyabb szociális ellátási költségek, nagyobb adóbevételeket és erősebb társadalmi összetartást.

Az alapkészségek hiányának kezelése nem pusztán technikai kérdés, hanem erkölcsi és gazdasági szükségszerűség is. Az Európai Hálózat az Alapkészségekér (angolul: European Basic Skills Network, továbbiakban: EBSN) és a Felnőttoktatás Európai Szövetsége (angolul: European Association for the Education of Adults, továbbiakban: EAEA) közös nyilatkozata a PIAAC-eredményekről egyértelművé teszi: a nyitott és inkluzív felnőttkori tanulási lehetőségeknek a nemzeti és európai stratégiák középpontjában kell állniuk. A szakpolitikáknak az alapkészségek fejlesztését össze kell kapcsolni a foglalkoztatási, egészségügyi, digitális és zöld átállási politikákkal, hiszen gyakran e területek célközönsége között jelentős átfedés tapasztalható.

Szakpolitikai lendület: a Készségek Uniója és az alapvető készségekre vonatkozó cselekvési terv

A felnőttek alapvető készségei körüli sürgető helyzetre válaszul Európa több szakpolitikai kezdeményezésel is készült. Ezek közé tartozik a Készségek Uniója, és az alapvető készségekre vonatkozó cselekvési terv (angolul: Action Plan on Basic Skills) mellett a Kompetenciafejlesztési pályákról szóló tanács ajánlás is.

A Készségek Uniója egy ambiciózus stratégiai jövőképpel él, ami egy reziliens és inkluzív európai készség-ökoszisztéma kiépítését célozza meg. A program abból indul ki, hogy Európában mindenki számára biztosítani kell a szilárd alapkompetenciák megszerzésének lehetőségét, valamint az élethosszig tartó tanuláshoz való hozzáférést, úgy hogy azok alkalmazkodnak a munkaerőpiac és a társadalom változó igényeihez. Továbbá kiemelt figyelmet fordít a hátrányos helyzetű csoportokra – többek között a fogyatékossággal élő személyekre, a migránsokra és a korai iskolaelhagyókra.

A kezdeményezés egyik fő eleme a minőségi munkahelyekhez és élethez szükséges készségek fejlesztése magas színvonalú oktatási programokon keresztül figyelembe véve az inkluzív, élethosszig tartó tanulás fontosságát. Ezen programok fontos elemei lehetnek a rugalmas és személyre szabott tanulási utak, például az egyéni tanulási számlák, valamint a szakmai tovább- és átképzések a mikrotanúsítványok szélesebb körű alkalmazásával. A Készségek Uniója által nyújtott programok fent felsorolt elemei kiváltképp hasznosak az alacsony alapkészségszintekkel rendelkező felnőttek számára, akik életkörülményeik jellemzően nehezebben csatlakoznak a hagyományos iskolarendszerű képzésekhez.

Az alapvető készségekre vonatkozó cselekvési terv – a Készségek Uniója kiemelt kezdeményezéseként – közvetlenül reagál az Európai Unióban tapasztalható készségszint csökkenésre. A terv rövid- és középtávú intézkedéseket irányoz elő, különös figyelmet fordítva a „nehezebben elérhető” felnőttekre. Továbbá támogatja az alapkompetencia-fejlesztés összekapcsolását a foglalkoztatási, lakhatási, egészségügyi és családtámogatási szolgáltatásokkal, valamint az informális tanulási terek – például közösségi központok, könyvtárak – bevonását. A tanulási terek területén tapasztalható rugalmasság azt a felimerést próbálja gyakorlatba ültetni, miszerint a felnőttek tanulása akkor a legsikeresebb, ha az a tanulók hétköznapi tereiken és tevékenységein keresztül valósul meg.

A Kompetenciafejlesztési pályák kezdeményezés azon felnőtteket célozza meg, akik nem rendelkeznek középfokú végzettséggel. A program egy háromlépcsős modellt kínál, melynek elemei a készségfelmérés, személyre szabott tanulási ajánlat, valamint a megszerzett készségek validálása. Emellett nagy hangsúlyt kap a tanulási programok aktív promóciója (outreach) és a támogató szolgáltatások és intézkedések (guidance) annak érdekében, hogy a hátrányos helyzetű csoportok ne csak célközönségei legyenek a tanulási programoknak, hanem valódi bizalommal és elköteleződéssel éljenek a lehetőséggekkel.

E kezdeményezéseket kiegészíti a 2021–2027 közötti időszakra szóló digitális oktatási cselekvési terv, ami a digitális készségek fejlesztését célozza valamennyi oktatási ágazatban. Azon felnőttek számára, akik a digitális világban kevésbé jártasak, e program különösen fontos, newmcsak azért hogy a foglalkoztathatóságuk erősödjön, hanem azért is hogy az egyre digitalizálódó közszolgáltatásokat (eRecept, DÁP, stb.) igénybe tudják venni.

Összességében ezen egymás felé mutató szakpolitikai kezdeményezések egy összetartó, inkluzív és holisztikus stratégia elemeiként foghatók fel, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy a tanulási programoknak a (felnőttkorú) tanulók relaitásából kellene kiindulnia.

A szakpolitikától a gyakorlatig: központban az evidencia

A szakpolitikai célkitűzések kézzelfogható eredményekké alakításához összhangra van szükség az európai célok és a nemzeti végrehajtás között. E folyamatban kulcsszerepe van a bizonyítékoknak.

A PIAAC részletes képet ad a szükségletekről: hol van szükség erőforrásra, mely csoportokat kell sikeresebben elérni, és milyen típusú támogatás bizonyul a leghatékonyabbnak. A felmérés egyben rámutat a tétlenség költségeire is: a készségkínálat és a munkaerő-piaci igények közötti szakadékra (angolul: skills mismatch), a csökkenő termelékenységre és a tartós társadalmi elszigetelődésre.

E célból az alábbi gyakorlati lépések lehetnek kiemelkedően fontosak:

az uniós célokkal összhangban álló, a helyi igényekhez igazított nemzeti stratégiák kidolgozása;
integrált felnőttkori tanulási rendszerek kialakítása, melyek összekapcsolják az oktatási, a foglalkoztatási, a szociális és egészségügyi szolgáltatásokat;
a közösségi tanulási terek és a célzott elérés (outreach) támogatása;
az oktatók támogatása.

A siker egyik kulcsa az, hogy a tanulási rendszereket az egyének igényei köré építsük. A programokat a tanulók bevonásával szükséges kialakítani, tiszteletben tartva tapasztalataikat, és felismerve, hogy a motiváció és az önbizalom éppoly fontos, mint a módszertan és a tananyag. Felnőttképzőként az empátia-alapú, inkluzív és a realitás talaján álló megközelítésben érdemes fejlődnünk szem előtt tartva, hogy a PIAAC adatok nemcsak a problémákat tárják elénk, hanem egy megalapozottabb és méltányosabb megoldás felé is vezethetnek minket.

Láthattuk e cikkben, hogy az alapkészségek az inklúzió, a demokrácia, a gazdasági reziliencia és a jólét alapját képezik egy társadalomban. A PIAAC legfrissebb eredményei kiemelt figyelmet igényelnek az oktatók, a döntéshozók és a civil társadalom részéről egyaránt. A megfelelő evidencia, a szakpolitikai összhang és az inkluzív gyakorlat révén hozzájárulhatunk egy olyan társadalom megteremtéséhez, ahol a felnőttek – háttértől függetlenül – hozzáférnek a tanulási lehetőségekhez, javíthatnak életminőségeiken, és érdemben hozzájárulhatnak a közösségük fejlődéséhez.

Az eredeti angolnyelvű cikket fordította Harangozó Tamás.

The post A PIAAC sürgető üzenete: alapkészségek fejlesztése az egyenlőtlenségek kezeléséhez appeared first on Profadul.