Bár az ilyen programok segítenek az idősebb felnőtteknek lépést tartani a technológiai fejlődéssel és biztosítani foglalkoztathatóságukat, az UNESCO „Hatékony át- és továbbképzés megvalósítása: tanulási programok idősebb felnőttek számára” című tanulmánya kiemeli, hogy sok résztvevő továbbra is alapvető kihívásokkal néz szembe.

Ezek közé tartozik különösen a meglévő képesítések és az új követelmények közötti eltérés, a technológiai változásokkal való megbirkózás nehézségei, valamint a jelentkezési folyamatban széles körben elterjedt életkor alapú diszkrimináció. Ehhez hozzáadódik még az önbizalomhiány, amely miatt az idősebb emberek „túl öregnek” érzik magukat a továbbképzéshez vagy az új karrierlehetőségekhez.

A finanszírozás, mint fő akadály

A tanulmány Kolumbia, Japán, Szingapúr, Svédország és az Egyesült Államok innovatív megközelítéseit elemzi és hasonlítja össze.

A finanszírozás komoly akadályt jelent e tekintetben. A vizsgált országokban gyakran hiányzik a megfelelő anyagi támogatás a továbbképzési programokban való részvételhez. Egyes esetekben a résztvevők csak akkor jutnak jövedelemhez, ha újra elhelyezkednek, ami negatívan befolyásolhatja a motivációt. A korlátozott finanszírozási időszakok vagy az állami támogatások hiánya azt is jelenti, hogy sok idősebb felnőtt a saját erőforrásaira vagy a család támogatására szorul. Ezek a pénzügyi akadályok nemcsak a részvételt korlátozzák, hanem növelik a lemorzsolódás kockázatát is.

A tanulmány azt is kimutatja, hogy a motiváció és a részvétel nagymértékben függ az egyén kiindulási helyzetétől. Különösen nehéz bevonni azokat, akik régóta munkanélküliek, vagy kevés munkatapasztalattal rendelkeznek. Ezzel szemben a formálisabb oktatási környezetben, például egyetemeken részt vevők gyakran magasabb motivációs szintet mutatnak. A célcsoport-specifikus megközelítés, a támogató tanulási környezet és az anyagi biztonság ezért döntő és ösztönző szerepet játszik a részvételben.

Életkori diszkrimináció a vállalatoknál és a társadalomban

Egy másik fontos megállapítás az életkoron alapuló diszkrimináció szerepével kapcsolatos. Ez nemcsak belépési akadályként működik, hanem a programok általános hatékonyságát is befolyásolja. Megnyilvánul mind a vállalatok toborzási gyakorlatában, mind az idősebb felnőttekkel kapcsolatos társadalmi sztereotípiákban és saját belső önképükben egyaránt. Ez jelentősen megnehezíti a továbbképzésből a munkaerőpiacra való átmenetet. Azok a programok, amelyek kifejezetten hidakat építenek a foglalkoztatáshoz – például szakmai gyakorlatok vagy a munkaerőpiachoz szorosan kapcsolódó állásközvetítő szolgáltatások révén – különösen hatékonynak bizonyulnak ebben a tekintetben.

A továbbképzés pozitív hatásokkal jár

Ugyanakkor az elemzett esettanulmányok azt mutatják, hogy a továbbképzés jelentős pozitív hatásokat érhet el. Az Egyesült Államokban például a résztvevők a képzés után közvetlenül el tudtak helyezkedni, míg Kolumbiában több ezer fő részesült képzésben, és számos startup vállalkozás jött létre. A konkrét foglalkoztatási és jövedelmi hatások Japánban és Szingapúrban is nyilvánvalóak. Ugyanakkor bizonyos esetekben továbbra sem világos, hogy mennyire fenntartható a továbbképzés hatása a munkaerőpiaci integrációra, mivel hiányoznak a vonatkozó adatok.

A gazdasági hatásokon túl a tanulmány kiemeli a továbbképzés társadalmi és személyes hatásait. A programok segítenek csökkenteni az elszigeteltséget, erősíteni a közösségi kapcsolatokat és elősegíteni a társadalmi szerepvállalást. A személyes oktatási forma és a közösségorientált tanulási környezetek különösen támogatják ezeket a hatásokat. Sok résztvevő arról is beszámolt, hogy megnövekedett önbizalmuk és javultak a képességeik az új technológiák, valamint a változó életkörülmények kezelése kapcsán.

Az együttműködés, mint kulcsfontosságú sikertényező

Az UNESCO a szakpolitikai támogatás, az intézményi együttműködés és a célcsoportra szabott tervezés kombinációját azonosítja kulcsfontosságú sikertényezőként. Hatékony programok különösen ott alakulnak ki, ahol az oktatási szolgáltatók, a munkáltatók és a kormányzati szervek szorosan együttműködnek, és közösen dolgoznak ki munkaerőpiaci szempontból releváns programokat. A vállalkozói készségeket is fontos megközelítésként emelik ki, mivel új gazdasági és társadalmi részvételi formákat nyitnak meg az idősebb felnőttek számára.

A tanulmány ugyanakkor rámutat arra, hogy az idősebb felnőttek nem alkotnak homogén célcsoportot. Az iskolai végzettség, a jövedelem, a foglalkoztatási előzmények és az életkörülmények közötti különbségek személyre szabott ellátást igényelnek. Különösen a hátrányos helyzetű csoportok – mint például az alacsony képzettségűek, az alacsony jövedelműek vagy a megszakított munkatapasztalattal rendelkező nők – profitálnak jellemzően a legtöbbet a továbbképzésből, mégis ők azok, akik a legkevésbé férnek hozzá.

Ajánlott megoldás: rugalmas szolgáltatásnyújtás

A hatékony programok kidolgozásához az UNESCO rugalmas és személyre szabott tanulási formákat ajánl, amelyek figyelembe veszik az eltérő igényeket és tanulási szükségleteket. Ezek közé tartozik a blended tanulás, az egyéni támogatás és a gyakorlatias tartalom. Ugyanilyen fontos az idősebb felnőttek aktív bevonása a szolgáltatások fejlesztésébe, hogy jobban szempontjaik és motivációik jobban érvényesülhessenek.

Végül, de nem utolsósorban, a tanulmány kiemeli az életkoron alapuló diszkrimináció elleni szisztematikus küzdelem szükségességét. A tudatosság növelése és a megfelelő szakpolitikai keretek létrehozása mellett konkrét ösztönzőkre is szükség van a munkáltatók számára az idősebb munkavállalók toborzásának és továbbképzésének előmozdítása érdekében. A generációk közötti tanulási formátumok tovább segíthetnek a sztereotípiák lebontásában és a tudásátadás erősítésében.

Összességében az elemzés azt mutatja, hogy az idősebb felnőttek továbbképzésében nagy potenciál rejlik, de ez csak akkor valósítható meg, ha a strukturális akadályokat lebontjuk, a programokat következetesen a célcsoporthoz igazítjuk, és aktívan támogatjuk a munkaerőpiacra való belépésüket.

Budapesten került sor a Rescale projekt harmadik transznacionális találkozójára. A partnerek számot adtak a „Reskilling Labs” (magyarul Átképző Laborok) hét országban történő megvalósításáról.

Nemcsak a laborokkal kapcsolatos eddigi tapasztalatok összegzésére került sor, hanem a Rescale tanulási modell, azaz alacsony végzettségű felnőttek a munkaerőpiaci igényekhez pontosabban igazodó átképzésének és személyre szabott egyéni támogatásának megtervezését és megvalósítását támogató kézikönyv kidolgozása is megkezdődött.  A projekt a laborokat működtető, a programokat megvalósító gyakorlati szakemberek számára kínált támogatás mellett a szakpolitikai előkészítést és döntéshozatalt is segíteni fogja egy digitális döntéstámogató rendszer kifejlesztésével.

A projekt honlapja részletes tájékoztatást nyújt az eddig elért eredményekről, és a még elvégzendő feladatokról.

Az European Basic Skills Network (EBSN) közzétette a felhívást a 2026-os éves konferenciájára, amelyet 2026. június 17–19. között rendeznek meg Lisszabonban, a NOVA University Lisbon campusán.

A konferencia témája:

“Basic Skills for Life, Work and Democratic Participation in Times of Transformation” | (Alapkészségek az élethez, a munkához és a demokratikus részvételhez az átalakulás korában).

A konferencia célja, hogy fórumot biztosítson a szakpolitika, a kutatás és a gyakorlat szereplői számára az alapkészségek fejlesztésének aktuális kérdéseiről. A résztvevők megoszthatják kutatási eredményeiket, szakpolitikai tapasztalataikat, valamint gyakorlati programokat és innovatív megközelítéseket a felnőttek alapkészségeinek fejlesztésében.

A konferencia különös figyelmet fordít arra, hogy a PIAAC felmérések eredményei és az európai szakpolitikai prioritások hogyan járulhatnak hozzá az alapkészségek fejlesztéséhez, valamint hogyan lehet a bizonyítékokon alapuló megközelítéseket hatékonyan átültetni a gyakorlatba.

A szervezők várják többek között az alábbi témákhoz kapcsolódó javaslatokat:

• szakpolitikai fejlesztések és rendszerszintű megközelítések
• innovatív tanulási és tanítási módszerek
• programok és projektek tapasztalatai
• tanulói támogatási rendszerek és értékelési módszerek
• digitális technológiák és mesterséges intelligencia alkalmazása az alapkészségek fejlesztésében
• nemzetközi együttműködések és szakmai tanulási modellek

A konferencia célja a nemzetközi szakmai párbeszéd erősítése, valamint a kutatás, a szakpolitika és a gyakorlat közötti kapcsolat elmélyítése.

A részvételhez kapcsolódó előadás- és workshopjavaslatok benyújtásának határideje a konferencia honlapján található.

További információ és jelentkezés:

A gyors technológiai fejlődés, a társadalmi átalakulások és a környezeti kihívások egyre töredezettebbé teszik mindennapi valóságunkat. Ebben a folyamatosan változó környezetben egyre fontosabbá válik, hogy miként tudunk alkalmazkodni az új helyzetekhez, és aktív, tudatos szereplőivé válni saját tanulási folyamatainknak. Nem csupán arról van szó, hogy új ismereteket vagy készségeket kell elsajátítani, hanem arról is, hogy hogyan tudjuk értelmezni és újraértelmezni önmagunkat ezen változásokban. Sokan élhetik meg úgy ezt a helyzetet, hogy életük egy pontján újra “kell alakítaniuk” magukat – legyen szó pályamódosításról, munkahelyváltásról vagy egy új tanulási lehetőségről. Ez gyakran mély kérdéseket is felszínre hoznak:

• Kivé szeretnék válni?
• Milyen irányba szeretném alakítani a saját fejlődésemet?
• Hogyan fog egy adott tanulási program hatni az önképemre, a munkámra és arra ahogyan a világról gondolkodom?

A felnőttkori tanulás így nem pusztán alkalmazkodás a külső elvárásokhoz, hanem egy belső folyamat is: lehetőség arra, hogy tudatosabban alakítsuk életünket, megerősítsük önbizalmunkat, és új perspektívákat nyissunk meg magunk előtt – a munkában és azon túl.

A transzformatív tanulás olyan értelmezési keretet kínál, amelyben nemcsak a tanulók, de a felnőttképzésben dolgozó szakemberek is túlléphetnek a készségelsajátítás paradigmáján. Ez a megközelítés megmutatja, hogy a tanulás nem csak új ismeretek megszerzéséről szól, hanem nézőpontjaink, önképünk formálásáról és önreflexióról is. A transzformatív tanulás erős alapot biztosít olyan tanulási folyamatok tervezéséhez, amik túlmutatnak az „átad–elsajátít” kettősségén, és valódi, hosszútávú fejlődést támogatnak ugyanis amikor azt kérdezzük, „Miért tanítunk?” vagy „Kivé szeretnénk, hogy tanulóink váljanak?”, akkor nemcsak a tananyagról, hanem a tanulás mélyebb értelméről és hatásáról is gondolkodunk.

Miért éppen a transzformáció?

Jack Mezirow transzformatív tanuláselméletét abból a felismerésből kiindulva dolgozta ki, hogy a felnőttek úgynevezett „referenciakeretekkel” rendelkeznek, ami előfeltevések és elvárások egyfajta struktúráját jelenti. Amikor egy tanuló egy érzelmi dilemmával, eseménnyel vagy élménnyel találkozik, ami megkérdőjelezi korábbi feltételezéseit, lehetőség nyílik a kritikai reflexióra, a párbeszédre és az azt követő cselekvésre. Ennek eredményeként a tanuló egy tágabb, árnyaltabb és integráltabb jelentéskeretet alakíthat ki. E tanuláselmélet központi elemei a kritikai reflexió, a racionális párbeszéd és cselekvés. A tanulás eredménye gyakran nem csak új ismeretek megszerzése, hanem a világhoz való viszonyulás, illetve az önmagunkról alkotott kép átalakulása a társas kapcsolatrendszerünkben. A felnőttképzésben dolgozó szakemberek számára a kérdés az lehet, hogy vajon tudunk-e olyan tanulási környezeteket kialakítani, amik teret adnak mindennek.

A gyakorlatban a transzformatív tanulási modelleket számos felnőttképzési területen alkalmazták, például a munka világába visszatérő nőket támogató programokban, munkahelyi képzésekben vagy közösségi tanulási kezdeményezésekben. Mezirow korai kutatásai – amelyek felsőoktatásba visszatérő felnőtt nőkre fókuszáltak – jól szemléltetik, miként vezethetnek az új tanulási tapasztalatok a nézőpontok átalakulásához. Fontos, hogy a transzformáció nem egy gyors megoldás vagy azonnali beavatkozás: sokkal inkább egy mély és tartós változás.

Hogy kezdjünk bele?

A felnőttkori tanulás „transzformatív lencsén” keresztüli vizsgálata során egy kérdés különösen fontos: miképp tudnak a felnőttképzésben dolgozó szakemberek valódi tanulási élményeket kialakítani tanulóik számára? Az alábbi idézet megvilágítja, hogy milyen meghatározó szerepe is van a környezetnek, illetve a referenciakereteknek ebben a tervezés folyamatában:

„A transzformatív tanulás elősegítéséhez az oktatóknak támogatniuk kell a tanulókat abban, hogy tudatosítsák és kritikusan megvizsgálják saját feltételezéseiket. A tanulóknak gyakorlatra van szükségük ahhoz, hogy felismerjék referenciakereteiket, és képzelőerejüket felhasználva egy problémát eltérő nézőpontból újraértelmezzenek. Végül pedig támogatást kell kapniuk ahhoz, hogy hatékonyan tudjanak részt venni a párbeszédben.” (ford. a szerző)

Számos, az EPALE felületén zajló online szakmai vita és esemény mutatott rá arra, milyen fontos a tanulókat saját élettereiken és -helyzetükön keresztül megszólítani, ahelyett hogy megpróbálnánk őket ‘visszaültetni az iskolapadba’ olyan, gyakran túlságosan merev tantervi struktúrákkal, melyek nem kapcsolódnak a mindennapi valóságukhoz. Ebből adódóan a munkahelyi és a közösségalapú tanulási helyzetek különösen hatékonyak lehetnek.

Munkahelyi tanulási programok

E programok a felnőttek valódi készségigényeire alapulnak. Mivel a mindennapi munkavégzés során felmerülő feladatok, eszközök és felelősségi körökből indulnak ki, a munkahelyi tanulási programok olyan készségeket céloznak meg, melyeket a tanuló a program során (de legkésőbb annak befejeztével) alkalmaz is a gyakorlatban. Az OECD kutatásai is azt mutatják, hogy a felnőttek akkor a legmotiváltabbak, ha a képzésük releváns és segíti a technológiai és szervezeti változásokhoz való alkalmazkodást.

Közösségben tanulni

A közösségalapú tanulási programokat az a készségigény alakítja, amellyel a felnőttek a mindennapi életükben szembesülnek. A részvétel jellemzően akkor növekszik, ha a tanulás valós kihívásokra reagál, például a digitális akadályokra vagy a menekültek nyelvi nehézségeire. Ilyen programok lehetnek például könyvtárak alacsony belépési küszöbű digitális és médiaműveltségi képzései, vagy civil szervezetek a hátrányos helyzetű csoportokkal megvalósított programjai (alapkészség-fejlesztés, az egészséges életvezetéshez és a mindennapi életben való eligazodáshoz szükséges egyéb állampolgári készségek fejlesztése).

Mi a haszna számunkra?

A szakmai közösség számára a transzformatív tanulás egyfajta stratégiai szemléletet kínálhat olyan programok tervezéséhez, amik nem pusztán készségeket adnak át. A transzformatív tanuláselmélet segít olyan kérdéseket feltennünk, mint például: hogyan segítjük a tanulókat abban, hogy kritikusan tekintsenek saját helyzetükre, újraértelmezzék a valóságról alkotott feltételezéseiket és cselekvésre váltsák a tanulást? Az alapkészségeket tekintve ez például azt jelentheti, hogy a tanulók nemcsak olvasni és írni tanulnak meg, hanem újra tudják értelmezni és formálni a társadalomi szerepüket. A munkáltatókat pedig arra ösztönözheti, hogy támogassák dolgozóikat eljutni a feladatok végrehajtásától az innovatív mukavégzésig.

A transzformatív tanulás egy keretrendszert kínál a felnőttoktatóknak olyan igazán releváns és ‘jövőbiztos’ programok megvalósításához. 2025-től, amikor egyre inkább beépítjük a mesterséges intelligencián alapuló megoldásokat a gyakorlatainkba, újragondoljuk a tanulási tereket, és bátrabban nyitunk a hagyományostól eltérő módszerek felé, a transzformatív szemlélet iránymutató alapul szolgálhat.Az űrlap tetejeAz űrlap alja

A RESCALE európai kezdeményezés egy úttörő megközelítés alapjait fekteti le az alacsony alapkészségekkel rendelkező felnőttek át- és továbbképzése terén. A projekt középpontjában az úgynevezett Reskilling Labok, magyarul Átképző Laborok állnak, amelyek a zöld és digitális átmenet kontextusában támogatják a tanulást.

Innovatív tanulási utak felnőttek számára

A RESCALE projekt egy, kifejezetten az alacsony alapkészségekkel rendelkező felnőttekre szabott új tanulási modellt tesztel. Az egyes Reskilling Labok az alábbiakat kínálják:

• egyéni igényekhez igazodó személyre szabott tanulási utak
• értékelés és coaching támogatás a fejlődés elősegítésére
• motivációs eszközök az oktatók és tanácsadók számára a tanulási élmény erősítéséhez

A Reskilling Labok hét országban kerülnek kipróbálásra: Olaszországban, Hollandiában, Belgiumban, Litvániában, Finnországban, Magyarországon és Horvátországban. Málta a későbbiekben fog csatlakozni. A laborok olyan, együttműködésen alapuló tanulási színteret hoznak létre, ahol a felnőtt tanulók, képzési szolgáltatók, munkáltatók és közszolgáltatók együtt dolgoznak az inkluzív és innovatív tanulási megoldások kialakításán.

Új távlatok a zöld és digitális átmenetben

A projekt célja, hogy választ adjon a zöld és digitális átállással, valamint a társadalmi befogadással kapcsolatos kihívásokra. A Reskilling Labok egy új európai modellt ültetnek a gyakorlatba, amely javítja a résztvevők munkaerőpiaci helyzetét, miközben fejleszti alapkészségeiket, digitális és zöld kompetenciáikat.

A laborok hatékony pályaorientációs, tanácsadási és mentorálási módszereket, valamint innovatív tananyagokat integrálnak annak érdekében, hogy elősegítsék az alkalmazkodást a folyamatosan változó munkaerőpiaci igényekhez. A tanulók jóllétének támogatása is központi szerepet kap, biztosítva a holisztikus fejlődést és a befogadó tanulási környezetet.

Innovatív megközelítések a fejlődés szolgálatában

A kezdeményezés gerincét az európai Reskilling Labok jelentik. A projekt összehasonlító elemzéssel feltárja az európai képzési és munkaerőpiaci struktúrákat, hogy hatékony oktatási modellt és képzési anyagokat dolgozzon ki az egyes érdekelt felek számára. A tanulás eredményességét hatáselemzések vizsgálják. Emellett egy digitális kézikönyv is készül, amely az élethosszig tartó tanulás területén érdekelt főbb szereplők közötti együttműködésre építve támogatja majd a szakembereket a Reskilling Labok kiterjesztésében és megvalósításában. A projekt hangsúlyt fektet egy európai szakpolitikai modell kidolgozására is, amely az alacsony képesítésű felnőttek át- és továbbképzését célozza a zöld és digitális gazdaságban, egyben biztosítja az eredmények széles körű terjesztését és a döntéshozók bevonását.

A projekt együttműködésen alapuló szemléletét jól példázta a kétnapos partneri találkozó Campobassóban (Olaszország), ahol felsőoktatási intézmények, munkáltatók és közszolgáltatók közösen dolgoztak azon, hogy az elméleti tudást összekapcsolják a munkaerőpiaci és közösségi igényekkel.

Az oktatási intézmények, a munkaadók és az állami szereplők közötti szinergikus együttgondolkodás elengedhetetlen az innovatív tanulási környezet létrejöttéhez, amely nemcsak a készségek fejlesztését segíti elő, hanem javítja az általános társadalmi befogadást, és végső soron átformálja az európai oktatási rendszer egészét.

Előretekintés

A RESCALE modell a kutatást, a pedagógiát és a tanácsadást ötvözi annak érdekében, hogy megerősítse az európai felnőttképzési rendszereket, támogassa az innovatív tanulási módszerek elterjedését és javítsa a foglalkoztathatóságot. Miközben a projekt pilot programjai hamarosan indulásra készek, nagy várakozás övezi az innováció, az inklúzió és a felnőttképzési rendszerekben bekövetkező hatékony változások lehetőségét.

A hazai pilot a Nógrád Vármegyei Szakképzési Centrummal történő együttműködésben, a Nógrád Vármegyei Szakképzési Centrum Szondi György Technikum és Szakképző Iskola által kínált képzési helyszínen és programokkal valósul meg.

A projekt fókuszterületeiről további információk Prof. Dr. Maurice de Greef előadásában érhetők el az Európai Alapkészségek Hálózata (EBSN) éves konferenciáján.

A projekt weboldala: RESCALE

Az Európai Unió felnőttkori tanulásra vonatkozó szakpolitikáiban a készségek és a kompetenciák központi szerepet játszanak a különböző képesítési vagy a kompetencia keretrendszerek (lásd pl.: EKKR, vagy az Élethosszig tartó tanulás kulcskompetenciái) kialakításában, a finanszírozási prioritások meghatározásában, valamint egy ellenállóbb, befogadóbb és versenyképesebb Európa megteremtésében. Bár e fogalmakat gyakran együtt használjuk, mégis eltérő jelentéstartalmakkal bírnak, ami fontos tanulságokkal bír az oktatók, a szakpolitikai döntéshozók és a felnőtt tanulók számára is. Ebben a blogban néhány meghatározó elméleti megközelítést mutatunk be, és igyekszünk rávilágítani e fogalmak összetettségére.

A készségek értelmezése

Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (Joint Research Centre, JRC) 2021-ben publikált, a készségek és kompetenciák elemzését szolgáló fogalmi keretrendszerében a készséget úgy határozza meg, mint „egy feladat hatékony elvégzésének képességét. Bár a készség az egyén attribútuma, szükségszerűen egy konkrét tevékenységhez (vagy ahogyan mi fogalmazunk: egy transzformatív folyamathoz) kötődik” (ford. a szerző). A Cedefop szintén feladatorientált megközelítést alkalmaz, amikor a készségeket úgy definiálja, mint „a tudás alkalmazásának és a know-how használatának képessége feladatok elvégzése és problémamegoldás céljából.”

A fenti megközelítés tükröződik az Európai Képesítési Keretrendszer (EKKR) definícióiban is:

„a tudás alkalmazásának és a know-how használatának képessége feladatok elvégzése és problémamegoldás céljából.” továbbá “Az EKKR a készségeket kognitív (logikai, intuitív és kreatív gondolkodás használata) és gyakorlati (kézügyesség és módszerek, anyagok, eszközök és műszerek használata) szempontból írja le.”

Az Egész életen át tartó tanulás kulcskompetenciáiról szóló tanácsi ajánlásban is hasonló megközelítésű definíciót találunk: “folyamatok végrehajtásának képessége és a meglévő tudás alkalmazása az eredmények elérése érdekében”. Hasonló meghatározás jelenik meg az OECD 2023-es Readers’ Companion to the Survey of Adult Skills című kiadványában is, ami a készségeket a humán tőke részeként értelmezi. Ez a megközelítés ugyanakkor inkább a „tőkére”, mintsem az „ember” dimenziójára helyezi a hangsúlyt amikor a gazdasági tevékenység szempontjából közelíti meg a készségeket és kompetenciákat.

A készségek különböző területekre foglalnak magukba – fizikai, kognitív és nem kognitív dimenziókat, és hierarchikus jellegűek: az egyének eltérő készségszintekkel rendelkeznek, és az egyes munkakörök eltérő, gyakran összetettebb készségeket igényelnek – ahogyan azt a JRC is hangsúlyozza.

Kompetenciák – tágabb, holisztikus szemlélet

A kompetencia a készség fogalmához képest átfogóbb, és holisztikusabb, ami a készségeken túl tudás-, attitűd-, értékközpontú elemeket, illetve azok valós élethelyzetekben történő hatékony alkalmazásának képességét is magában foglalja. Az Egész életen át tartó tanulás kulcskompetenciáiról szóló 2018-as tanácsi ajánlás a kompetenciát három összetevőből álló fogalomként határozza meg:

• tudás, amely tényekből, adatokból, fogalmakból, elképzelésekből és elméletekből áll, és egy adott terület vagy tantárgy megértését segíti;
• készségek, amelyek a folyamatok végrehajtásának és a meglévő tudás alkalmazásának képességét jelentik az eredmények elérése érdekében;
• attitűdök, amelyek az adott elképzelésekhez, személyekhez vagy helyzetekhez való viszonyulást, beállítódásokat írják le.

Az EKKR meghatározása szerint a kompetencia „a tudás, a készségek, valamint a személyes, társas és/vagy módszertani képességek bizonyított alkalmazási képessége munkavégzés vagy tanulás során, illetve a szakmai és személyes fejlődésben”.

A felnőttkori tanulás világában a kompetenciák szorosan kapcsolódnak az egész életen át tartó tanulás fogalmához, továbbá olyan témakörökhöz, mint az aktív és digitális állampolgárság és a rezílienciához. Ez a megközelítés összhangban áll az Európai Unió jövőképével, melyben a kompetens, a gazdasági és társadalmi ügyekben is eligazodni képes felnőttek állnak a középpontban.

Elmosódó határok

A bemutatott meghatározások közös jellemzője, hogy a készségeket és kompetenciákat alapvetően haszonelvű megközelítésből értelmezik, azaz a humán tőke, valamint a munkaerőpiaci érvényesülés eszközeiként tekintenek rájuk. Bár a készségek és kompetenciák szerepe a szakmai siker szempontjából megkérdőjelezhetetlen, léteznek olyan megközelítések is, melyek jobban a felnőttkori tanulás társas és érzelmi komplexitásából indulnak ki és azokat hangsúlyozzák. Ezen értelmezésekben a készségek és kompetenciák a felnőttek élethelyzeteibe ágyazottan jelennek meg, ahol a munka és a karrier csupán egy a lehetséges életterületek közül.

A Joint Research Centre 2020-ban publikálta a LifeComp keretrendszert, amely túllép a kizárólag foglalkoztatás- vagy oktatásközpontú értelmezésen. A LifeComp a személyes, társas és a tanulás tanulása (metakognitív ) kompetenciaterületet helyezi a középpontba. Ezen elemeket a 2018-as tanácsi ajánlás is kulcskompetenciaként határozza meg. A keretrendszer e három területet összefüggő további alkompetenciákra bontja alá.

A Life Skills for Europe korábbi nagyhatású európai projekt a képzést olyan folyamatként írja le, ami képessé teszi a tanulókat választási lehetőségeik, cselekvőképességük és társadalmi részvételük elmélyítésére és kitágítására. Ebben a holisztikusabb megközelítésben a készségek nem csak gazdasági erőforrások, hanem olyan tényezők, amik (elő)segítik a társadalmi és gazdasági érvényesülést, valamint az egyenlő részvételt a közösségeinkben, állampolgári és személyes életünkben. A projekt meghatározása szerint az életkészségek (angolul: life skills) „az életben és a munkában szükséges képességek alkotóelemei egy adott társadalmi, kulturális és környezeti kontextusban. Az életkészségek típusai az egyén valós élethelyzeteiben megjelenő szükségletekre adott válaszként alakulnak ki”.

Az Amartya Sen és Martha Nussbaum munkásságához is kapcsolódó képesség-orientált szemlélet (capabilities approach) a fejlődést nem gazdasági növekedésben vagy erőforrásokban méri, hanem abban, hogy az emberek milyen valós lehetőségekkel rendelkeznek az általuk értékesnek tartott élet megvalósításához. A hangsúly a képességeken van: azon tényleges lehetőségeken, amelyek révén sikeresen tanulunk, egészségesen élünk vagy egy közösségi szinten is integrált társadalmi szerepet tudhatunk magunkénak.

Az ír Nemzeti Felnőttkori Írástudás Ügynöksége (angolul: National Adult Literacy Agency – NALA) 2020-as Literacy for Life című jelentésében az alapkészségeket (írás-olvasási, számolási és digitális készségek) a felnőttek élethelyzeteibe ágyazottan tárja elénk – legyen az munka, család, egészség és jóllét, közösségi élet. Fontos, hogy szélesebb társadalmi és állampolgári szerepekhez kapcsolódnak (pl. közszolgáltatások, közösség, demokrácia). Ez a szemlélet az Európai Alapkészségek Hálózata (EBSN) szakpolitikai és projekttevékenységeiben is visszaköszön.

Előretekintés

Láthattuk, hogy a készségek és kompetenciák meghatározása sokszínű és összetett kérdés, és többféle megközelítéssel élhetünk, melyek eltérő hangsúlyt fektetnek e komplex fogalomvilág különböző területeire.

Fontos megértenünk, hogy az elméleti megközelítéseken túl mindig húzódik egy tágabb kontextus is, ami figyelembe veszi a felnőttek sokrétű szerepeit és kihívásait az életben – legyenek azok társadalmi, személyes, érzelmi vagy munkával kapcsolatosak. Ezt tükrözi a Lifelong Learning Platform, az európai oktatási és felnőttképzési szervezetek széles hálózatának megközelítése is: „A készségfejlesztés önmagában rövid távú megoldásokat kínál, míg a kompetenciák fejlesztése holisztikusan támogatják a személyes fejlődést, és felkészítik a tanulókat minden kihívásra.” Kulcsfontosságú kérdés, hogy a képzők, képzőintézmények és a felnőttkori tanulásért felelős döntéshozók milyen mértékben képesek megragadni ezt az összetettséget.